tartalom
Mindent megteszel a karrier növekedéséért, de hiába? Úgy tűnik, csak szerencsétlen vagy, vagy a főnökeid nem értékelnek? Munkát váltasz, de minden ugyanabban a szellemben folytatódik? Miért történik ez, Maria Dokuchaeva pszichológussal együtt megértjük.
A legfontosabb dolog, amit tudnia kell: ha a helyzet időről időre megismétlődik, akkor nem a külső körülményekre kell figyelnie, hanem a pszichológiai állapot belső tényezőire. Mindannyiunkban vannak tudatos és tudattalan folyamatok. Vannak, amelyeket megértünk és kijavítunk, és vannak, amelyekről nem is vagyunk tudatában. Ezért az a feladatunk, hogy végiggondoljuk, mit csinálunk rosszul.
Talán az alábbi okok egyike akadályozza meg abban, hogy sikeres legyen a karrierjében.
1. Pozicionálási hiba
A felnőttek gyakran tinédzserként viselkednek a munkahelyükön: vagy túl érzelmesen reagálnak a feletteseiket ért kritikákra, vagy megsértődnek a kollégákon a szakmai megjegyzések miatt. Ha mi személy szerint nem felelünk meg biológiai életkorunknak, akkor nem fogunk megfelelni álmaink helyzetének.
A helyzet az, hogy a vezető nem csak a munkavállalói feladatok elvégzését figyeli, hanem azt is, hogy hogyan birkózik meg velük. Hogyan épít kapcsolatokat a csapattal, hogyan reagál a szakmai észrevételekre, figyelembe veszi-e a megjegyzéseket. A pozicionálásunk tehát fontos.
2. Nem hajlandó befektetni a fejlesztésébe
A karrier növekedése egy folyamatosan lefelé haladó mozgólépcsőhöz hasonlítható. Ha pedig fel akarunk jutni a csúcsra, gyorsan fel kell másznunk a lefelé tartó lépcsőn. És jobb, ha nem csak mászni, hanem megpróbálni átugrani őket.
Hiába van felsőfokú végzettségünk (és talán több is), a kompetenciák szintjét folyamatosan fejleszteni kell. És ez egy egész életen át tartó folyamat. A világ nagyon gyorsan változik, és rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy megfeleljünk ezeknek a változásoknak.
3. Erőforrás hiánya
Ahhoz, hogy igazán komoly sikereket érjen el a karrierjében, mindig erőforrás-állapotban kell lennie, figyelemmel kell kísérnie érzelmi és szomatikus egészségét (agyunk és testünk, mint tudod, össze van kötve). Ez szükséges feltétel. Ellenkező esetben karrierje legnehezebb pillanatában szakmai kiégést kaphat. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnie egészségét, és jó formában kell tartania testét.
4. Magad összehasonlítása másokkal
A legtöbbnél ez a szokás gyerekkorban alakult ki, amikor a szülők összehasonlítottak minket más gyerekekkel. Most felnőttként másokhoz hasonlítjuk magunkat.
Az egyetlen ember, akihez hasonlíthatja magát, mi vagyunk a múltban. Mit lehet tenni? Vezessünk például naplót az elért eredményekről, és jegyezzük fel benne, hogy mi nem tetszett magunkban, és mit tettünk annak javítása érdekében. Így értékelheti belső munkáját.
Tűzz ki célokat magad elé, és ne nézz körül: másoknak más élet- és szakmai irányelveik lehetnek, amelyek idegenek tőled. Amikor minden erőfeszítést megteszünk egy tőlünk idegen cél elérése érdekében, az nem környezetbarát pszichénk számára.
5. Várakozás a pozitív értékelésre
Amikor a felettesek vagy kollégák dicséretére összpontosítunk, külső támogatást keresünk. És ha nem kapjuk meg, amit akarunk, gyakran esünk kábulatba a nehezteléstől vagy a csalódástól.
Ez a szemlélet meglehetősen infantilis: a kisgyerekekhez hasonlóan vezetőnktől (szülői alaktól) várjuk a szeretet és a figyelem megerősítését. És ha ezt nem kapjuk meg, akkor nem vagyunk méltók a szakmai győzelmekre. Amikor kollégáimmal megküzdünk a vezető figyelméért, valami testvérféltékenység születik közöttünk.
Fontos, hogy a szakmai és személyes fejlődésedre összpontosíts, és minden sikered esetén támogasd és dicsérd magad, hogy alternatív szülővé válj magadnak.
6. Önmagadba és szakmai képességeidbe vetett bizalom hiánya
Ilyenkor gyakran megnyilvánul a Dunning-Kruger-effektus, az úgynevezett «jaj az észtől»: minél hülyébb a szakember, annál magabiztosabbnak érzi magát, és fordítva. Meg kell értenie, hogy még a saját szakterületén sem lehet mindent tudni: a szakmai információk folyamatosan frissülnek. A mi feladatunk, hogy igyekszünk követni ezeket a változásokat. Ez a garancia szakmai bizalmunkra.
És persze, ha egyre magabiztosabbak vagyunk szakmai kompetenciáinkban, úgy általában jobban bízunk önmagunkban.
7. Fogadjon személyes érdekekre
Egy ügyfél a következő kéréssel fordult hozzám: nem dolgozhatna egy évnél tovább egyetlen szervezetnél sem. Egy évvel a munkavállalás után különböző okok miatt elbocsátották. A helyzet elemzése után arra a következtetésre jutottunk, hogy minden munkahelyén személyes érdeklődését a szakmai érdekek fölé helyezte. Ez természetesen nem tetszett a hatóságoknak, és elköszöntek tőle.
A vezetők minden alkalmazottra a munkarendszer részének tekintenek, és ha személyes okokra hivatkozva nem végzi el a rábízott feladatokat, megszűnik rászorulni. Ezért nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a személyes és a szakmai között.
8. Rossz szakma
Általánosan elfogadott, hogy a pályaválasztási tanácsadás csak a tinédzserek számára releváns, de ez nem így van: gyakran felnőttek is jelentkeznek ilyen kéréssel. Akik tekintélyelvű szülők nyomására, barátok vagy éppen divat hatására választottak szakmát. A rosszul megválasztott vállalkozás azonban belső konfliktusokkal és a munka sikertelenségével jár. Ezt követi az aszténia, a depresszió, az érzés, hogy rossz helyen vagyunk, és a magunkét csináljuk, depressziós állapot, önbizalomhiány és önbizalomhiány.
Gondolj a választott szakmádra. Tudatos döntésed volt? Tényleg ezt akartad – vagy valaki befolyásolt?
Ha rájössz, hogy rosszul választottál, nem számít – soha nem késő mindent megjavítani. A legfontosabb dolog az, hogy megértsük a helyzetet, és döntsünk a változtatás mellett. Ezek után feltételezheti, hogy már úton van álmai szakmája felé.