Sok cikket írtak arról, hogyan ne halasszuk az utolsó pillanatra a dolgokat. Kim Morgan brit pszichológiai szakértő egy nem mindennapi és egyszerű módszert kínál: tedd fel magadnak a megfelelő kérdéseket.
A harminc éves Amanda hozzám fordult segítségért. „Mindig a végsőkig húzom” – ismerte el a lány. — A helyes dolog helyett gyakran beleegyezek, hogy bármit megtegyek. Valahogy az egész hétvégét mosogatással és vasalással töltöttem ahelyett, hogy cikkeket írtam volna!”
Amanda arról számolt be, hogy komoly problémája van. Irodája továbbképző tanfolyamokra küldte a lányt, ahol két évig rendszeresen tematikus esszéket kellett végeznie. A kétéves mandátum három hét múlva ért véget, és Amandának nem írt levelet.
„Tudom, hogy nagy hibát követtem el, amikor így elkezdtem a dolgokat – bánta meg a lány –, de ha nem fejezem be ezeket a tanfolyamokat, az nagyban árt a karrieremnek.
Megkértem Amandát, hogy válaszoljon négy egyszerű kérdésre:
Mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?
Mi a legkisebb lépés, amit meg kell tennem a cél eléréséhez?
Mi lesz velem, ha nem csinálok semmit?
Mi történik, ha elérem a célomat?
Nekik válaszolva a lány bevallotta, hogy megtalálta az erőt ahhoz, hogy végre leüljön dolgozni. Az esszé sikeres letétele után újra találkoztunk. Amanda azt mondta, hogy többé nem hagyja, hogy a lustaság úrrá legyen rajta – ez idő alatt lehangoltnak, szorongónak és fáradtnak érezte magát. Ez a kellemetlen érzés rengeteg íratlan anyagot okozott neki. És azt is sajnálta, hogy mindent az utolsó pillanatban tett meg – ha Amanda időben leült volna egy esszére, jobb papírokat adott volna be.
Ha egy feladat megijeszt, hozzon létre egy fájlt, adjon neki címet, kezdje el az információgyűjtést, írjon cselekvési tervet
Halogatásának két fő oka az az érzés, hogy nehézkes a feladat, és attól tart, hogy rosszabb munkát végez, mint amit szeretne. Azt tanácsoltam neki, hogy bontsa több apróra a feladatot, és ez segített. Minden apró rész elvégzése után nyertesnek érezte magát, ami energiát adott a továbblépéshez.
„Amikor leültem írni, azt vettem észre, hogy már minden esszével kapcsolatos tervem van a fejemben. Kiderült, hogy ebben a két évben nem kavartam, hanem készültem! Ezért úgy döntöttem, hogy ezt az időszakot „felkészülésnek” és nem „halogatásnak” nevezem, és többé nem teszek szemrehányást magamnak, amiért egy kis késlekedést végzek egy fontos feladat elvégzése előtt” – vallja Amanda.
Ha felismeri magát (például ezt a cikket olvassa ahelyett, hogy egy fontos projektet befejezne), azt tanácsolom, hogy kezdje azzal, hogy azonosítsa azt az „akadályt”, amely elzárja a cél eléréséhez vezető utat.
A feladat megoldhatatlannak tűnik. Nem rendelkezem a szükséges ismeretekkel és készségekkel.
Várom a megfelelő időt.
Félek a kudarctól.
Féltem nemet mondani, és beleegyeztem a feladatba.
Nem hiszem, hogy ez lehetséges.
Nem kapok megfelelő támogatást.
Nincs elég időm.
Attól tartok, az eredmény messze nem lesz tökéletes.
Stresszes környezetben dolgozom a legjobban.
Megteszem, amikor… (takarítok, eszek, sétálok, teázok).
Ez nem olyan fontos nekem.
A feladat megoldhatatlannak tűnik.
Miután meghatározta, hogy pontosan mi gátolja meg, itt az ideje, hogy érveket írjon az egyes „blokkolók” ellen, valamint a probléma megoldásának lehetőségeit.
Próbálja meg barátainak és kollégáinak elmondani a terveit. Kérje meg őket, hogy rendszeresen ellenőrizzék, hogyan haladnak, és érdeklődjenek a feladat előrehaladásáról. Ne felejtsen el támogatást kérni tőlük, és előre tűzzen ki egy időpontot a siker megünneplésére. Küldj meghívókat! Biztosan nem szeretné lemondani ezt az eseményt.
Néha egy feladat mérete miatt úgy tűnik, hogy lefagyunk a helyünkön. Ennek az érzésnek a legyőzéséhez elég kicsiben kezdeni. Hozzon létre egy fájlt, adjon neki címet, kezdje el az információgyűjtést, írjon cselekvési tervet. Az első lépés után sokkal könnyebb lesz.