Az önszeretet a jóindulat és a tisztelet forrása. Ha ezek az érzések nem elegendőek, a kapcsolat tekintélyelvűvé válik, vagy az „áldozat-üldöző” típus szerint épül fel. Ha nem szeretem magam, akkor nem fogok tudni szeretni egy másikat, mert csak egy dologra fogok törekedni: arra, hogy én magam szeressenek.
Vagy «utántöltést» kell kérnem, vagy fel kell adnom a másik érzését, mert még mindig nincs elegem belőle. Mindenesetre nehéz lesz adni valamit: önmagam szeretete nélkül úgy gondolom, hogy nem tudok semmi érdemlegeset és érdekeset adni a másiknak.
Aki nem szereti magát, az előbb használja, majd lerombolja a partner bizalmát. A „szeretet-szolgáltató” zavarba jön, kételkedni kezd, és végül belefárad az érzései bizonyításába. Lehetetlen küldetés: nem adhatod meg a másiknak azt, amit csak önmagának adhat – önmaga iránti szeretetet.
Az, aki nem szereti magát, gyakran öntudatlanul megkérdőjelezi a másik érzéseit: „Miért kell neki egy ilyen semmiség, mint én? Szóval még nálam is rosszabb!» Az önszeretet hiánya egy már-már mániákus odaadás, a szerelem iránti megszállottság formáját is öltheti. De egy ilyen megszállottság kielégíthetetlen szeretetet takar.
Szóval, egy nő elmesélte, hogyan szenvedett… férje állandó szerelmi nyilatkozataitól! Volt bennük egy rejtett lelki bántalmazás, ami semmivé tett mindent, ami jó lehetett a kapcsolatukban. Miután elvált férjétől, 20 kilogrammot fogyott, amit korábban felszedett, öntudatlanul próbálva védekezni a férfi terrorizáló vallomásaitól.
Méltó vagyok a tiszteletre, tehát méltó vagyok a szeretetre
A másik szeretete soha nem tudja pótolni az önmagunk iránti szeretet hiányát. Mintha valaki szerelmének leple alatt elrejtheti félelmeit, szorongását! Ha az ember nem szereti magát, akkor abszolút, feltétel nélküli szeretetre vágyik, és megköveteli partnerétől, hogy érzéseinek egyre több bizonyítékát mutassa be neki.
Egy férfi mesélt a barátnőjéről, aki szó szerint érzelmekkel kínozta, próbára téve a kapcsolatot. Úgy tűnt, ez a nő állandóan azt kérdezte tőle: „Szeretni fogsz még akkor is, ha rosszul bánok veled, ha nem tudsz megbízni bennem?” Az a szeretet, amely nem jár méltóságteljes hozzáállással, nem formálja az embert, és nem elégíti ki szükségleteit.
Én magam is kedvenc gyerek voltam, anyám kincse. De olyan kapcsolatot épített ki velem parancsok, zsarolások és fenyegetések révén, amelyek nem engedték, hogy megtanuljam a bizalmat, a jóindulatot és az önszeretetet. Anyám imádata ellenére nem szerettem magam. Kilenc évesen megbetegedtem, és egy szanatóriumban kellett kezelnem. Ott találkoztam egy nővérrel, aki (életemben először!) csodálatos érzést keltett bennem: értékes vagyok – úgy, ahogy vagyok. Méltó vagyok a tiszteletre, ami azt jelenti, hogy méltó vagyok a szeretetre.
A terápia során nem a terapeuta szeretete segít megváltoztatni az önmagunkról alkotott nézetet, hanem az általa kínált kapcsolat minősége. Ez egy jóakaraton és a meghallgatás képességén alapuló kapcsolat.
Ezért nem fáradok el ismételgetni: a legjobb ajándék, amit egy gyereknek adhatunk, nem is annyira szeretni, mint inkább önmagát szeretni tanítani.