Volt bajod? Biztosan sokan együtt fognak veled érezni. De biztosan lesz, aki hozzáteszi, hogy ha esténként otthon vagy, semmi sem történt volna. A nemi erőszak áldozataihoz való hozzáállás még kritikusabb. Mini? Smink? Nyilvánvalóan "provokált". Miért hajlamosak egyesek az áldozatot hibáztatni a bűncselekményért?
Miért szoktunk néhányan megítélni a bajba jutottakat, és hogyan változtathatunk ezen?
Az egész az erkölcsi értékek egy speciális halmazáról szól. Minél fontosabb számunkra a hűség, az engedelmesség és a tisztaság, annál hamarabb fogjuk felfogni, hogy maga az áldozat okolható bajaiért. Velük szemben áll a felebaráti törődés és az igazságosság – ezen értékek hívei liberálisabbak.
A Harvard Egyetem pszichológusai (USA), Laura Niemi és Liane Young1 felajánlották saját alapérték-osztályozásukat:
individualizálás, vagyis az igazságosság és az egyén iránti törődés elvén alapul;
kötőanyagok, vagyis egy adott csoport vagy klán kohézióját tükrözi.
Ezek az értékek nem zárják ki egymást, és különböző arányban egyesülnek bennünk. Azonban, hogy melyiket részesítjük előnyben, az sokat elárul rólunk. Például minél inkább azonosítjuk magunkat az „individualizáló” értékekkel, annál valószínűbb, hogy a politikai progresszív irányzatok támogatói leszünk. Míg a „kötelező” értékek népszerűbbek a konzervatívok körében.
Minél fontosabb számunkra a hűség, az engedelmesség és a tisztaság, annál hamarabb fogjuk felfogni, hogy maga az áldozat okolható bajaiért.
Az „individualizáló” értékek hívei általában az „áldozat és elkövető” opciót fontolgatják: a sértett szenvedett, az elkövető megkárosította. A „rögzítő” értékek védelmezői mindenekelőtt magára a precedensre figyelnek – mennyire „erkölcstelen”, és az áldozatot hibáztatják. És még ha az áldozat nem is nyilvánvaló, mint a zászlóégetésnél, ezt az embercsoportot inkább az azonnali bosszú és megtorlás vágya jellemzi. Szembetűnő példa a becsületgyilkosságok, amelyeket néhány indiai államban még ma is gyakorolnak.
Kezdetben Laura Nieminek és Liana Youngnak rövid leírásokat kínáltak különböző bűncselekmények áldozatairól. - megerőszakolták, molesztálták, leszúrták és megfojtották. Megkérdezték a kísérlet résztvevőit, hogy mennyire tartják „sérültnek” vagy „bűnösnek” az áldozatokat.
Előreláthatólag a vizsgálatok gyakorlatilag minden résztvevője nagyobb valószínűséggel tekintette bűnösnek a szexuális bűncselekmények áldozatait. Maguk a tudósok meglepetésére azonban az erős „kötelező” értékekkel rendelkező emberek hajlamosak voltak azt hinni, hogy általában minden áldozat bűnös – függetlenül az ellenük elkövetett bűncselekménytől.. Ezen túlmenően, a vizsgálat résztvevői minél inkább hitték, hogy az áldozat bűnös, annál kevésbé látták őt áldozatnak.
Az elkövetőre való összpontosítás paradox módon csökkenti az áldozat hibáztatásának szükségességét.
Egy másik tanulmányban a válaszadók leírást kaptak a nemi erőszak és rablás konkrét eseteiről. Feladatuk volt felmérni, hogy a sértett és az elkövető mennyiben felelős a bűncselekmény kimeneteléért, illetve azt, hogy egyénileg milyen mértékben befolyásolhatja azt a sértett és az elkövető. Ha az emberek hittek a „kötelező” értékekben, akkor gyakrabban azt hitték, hogy az áldozat határozza meg a helyzet alakulását. Az „individualisták” ellentétes nézeteket vallottak.
De vannak módok az elkövetőkről és az áldozatokról alkotott kép megváltoztatására? Pszichológusok legfrissebb tanulmányukban azt tesztelték, hogy a bűncselekmények leírásának megfogalmazásában a hangsúly az áldozatról az elkövetőre tolva hogyan befolyásolhatja erkölcsi megítélését.
A szexuális bántalmazás eseteit leíró mondatok vagy az áldozatot („Dan megerőszakolta Lisát”) vagy az elkövetőt („Dan megerőszakolta Lisát”) használták alanyként. A „kötelező” értékek hívei az áldozatokat hibáztatták. Ugyanakkor a szerencsétlenek szenvedésének hangsúlyozása csak hozzájárult a nő elítéléséhez. De a bűnözőre való különös figyelem paradox módon csökkentette az áldozat hibáztatásának szükségességét.
Az a vágy, hogy az áldozatot hibáztassuk, alapvető értékeinkben gyökerezik. Szerencsére az ugyanazon jogszabályi megfogalmazás változásai miatt javítható. A fókusz áthelyezése az áldozatról („Ó, szegényke, min ment keresztül…”) az elkövetőre („Ki adott neki jogot, hogy egy nőt szexre kényszerítsen?”) Komolyan segítheti az igazságszolgáltatást, foglalja össze Laura Niemi és Liane Yang.
1 L. Niemi, L. Young. „Mikor és miért látjuk az áldozatokat felelősnek Az ideológia hatása az áldozatokkal szembeni attitűdökre”, Személyiség- és szociálpszichológiai közlemény, 2016. június.