tartalom
A keszeg a FÁK-országok szinte minden víztestében megtalálható, kivéve a legmocsarasabb, leggyorsabb hegyi folyókat és a sós vizeket. Egyes esetekben pedig a halfauna alapját képezi, ha megnézzük a biomassza halfajok közötti megoszlását. A kereskedelmi és szabadidős horgászatban egyaránt nagy jelentősége van. A keszeg etetőn történő fogásának megvannak a maga titkai és árnyalatai, miután megtanulta, hogy garantáltan a fogással marad!
Egy feeder horgász számára a keszeg az a hal, amelyet a legtöbb esetben először rá kell hangolni. Hiszen csótányt vagy sivárt etetővel fogni nem túl érdekes tevékenység. Ennek ellenére szeretnék a 400 grammos vagy annál nagyobb halakat kiszedni a vízből, és a klasszikus etetőeszközök nem igazán alkalmasak ilyen halak horgászatára. Egy ismeretlen tározóhoz érve, melynek állatvilágáról semmit sem tudunk, azonnal rá kell hangolódni a keszegfogásra. Hiszen ha nincs is ott, más halak is elesnek, akik ott élnek, és képesek az etetőn csípni. De ha megvan, akkor biztosan sikeres lesz a horgászat. Nos, ha a felszerelés nem megfelelő neki, akkor a keszeg befogása véletlenszerűbb lesz, és a horgász elveszíti a potenciális fogás nagy részét.
Keszegetető
A klasszikus feeder ideális keszeg horgászatához, így ha azon tűnődünk, melyiket érdemesebb választani, a középső klasszikust érdemes előnyben részesíteni. Mindenféle nagy hatótávolságú és szupernehéz kellék, a tengeri horgászfelszereléssel és az ultrakönnyű pickerekkel határos – mindezt természetesen meg lehet fogni. A legkényelmesebb és számára legmegfelelőbb azonban a klasszikus feeder felszerelés.
Mit képvisel? Ez a rúd általában 3.6-3.9 méter hosszú, négy részből áll: három térdből és egy cserélhető hegyből. Alkalmanként lehet látni háromrészes etetőket. Szállításkor kevésbé kényelmesek, de jobb dobási tulajdonságokat mutatnak, ami kényelmesebbé teszi velük a horgászatot. A klasszikus botot úgy tervezték, hogy 60-100 grammos feeder-súllyal működjön, és 50 méterig dobjon, ami nagyon alkalmas olyan körülményekre, ahol keszeg él. A teszt ezen határain belül kell egy rudat választani.
A keszeg horgászatához használt orsót is a leggyakoribbnak választották. Mérete 3000-5000 legyen, a tengelykapcsoló megengedett terhelése legalább 8 kg. Ez lehetővé teszi, hogy meglehetősen nehéz etetőkkel dolgozzon, és hosszú dobásokat készítsen velük, valamint akár halakkal is kitépje őket a fűből. A rekordtrófeák elleni küzdelem során is elkerülheti a problémákat. A nagy keszeg azonban kihúzva nem ad nagy ellenállást az adagolónak, és nincs értelme speciális erős tekercset venni hozzá.
A keszeg horgászatánál mindenképpen érdemes fonott zsinórt használni. Áramlatokban és állóvízben történő horgászatra is alkalmasak, azonban lehetővé teszik hosszabb dobások készítését és javítják a kapás regisztrálását. A fonott zsinór is használható, de korlátozott területen: keszegfogásnál etetőn tóban vagy tóban, ahol rövid távot sétál, vagy állóvízben horgászatkor más horgászathoz.
Mivel a keszeget nem túl nagy távolságokon is sikeresen lehet fogni, nem szükséges hosszú dobás a megfogásához. Általában a part menti övezetben lehet fogni, különösen nyáron, amikor aktívan megy a sekély területre, és nagy állományokban keres táplálékot. Néha azonban szükség lehet hosszú dobásra. Ez akkor történik, amikor széles vízfelületeken, sekély területeken horgászunk. A keszeg gyakran a parttól messze jár, ha a vízbe zuhanása kicsi, és még 50-60 méteres távolságban sem haladja meg az ember magasságát. Ebben az esetben használhat egy lökhárítót, és a lehető legvékonyabb zsinórral dobja el az adagolót, amennyire csak lehetséges. Az ilyen horgászati körülmények azonban meglehetősen szélsőségesek, és a keszeget, bár kevésbé hatékonyan, sokkal közelebb lehet fogni a vízparthoz.
Horgászathoz közepes és nagy térfogatú etetőket használnak. Mivel a keszeg meglehetősen falánk iskolai hal, csak nagy mennyiségű táplálék tudja egy helyen tartani, biztosítva a horgászat sikerét. Semmi értelme horgászathoz mindenféle gyűszűt használni, főleg sodrásban. Nincs értelme a takarmány gyors visszaküldésének sem. A keszeg horgászatához a „chebaryukovka” típusú, műanyag tokkal és ólomsúllyal ellátott etetők alkalmasak. Nem adják fel olyan gyorsan az ételt, de az egészet képesek a fenékre szállítani. Ez biztosítja a kompakt táplálkozási helyet és a nyáj egy helyen való tartózkodását. Érdemes figyelembe venni, hogy egy nagy etetőhöz nagy terhelésre lesz szükség az áramban történő horgászat során. A nagy teher lehetővé teszi, hogy gyorsan elérje az alját, és jól tartsa rajta, és minél nagyobb az etető, annál nagyobbnak kell lennie.
Horgászathoz használható horgok elég nagyok. A FÁK legtöbb régiójában minimális méretű kifogott halak vannak. Ezeket figyelembe véve érdemes 12-től 10-ig terjedő méretű horgokat használni. A keszeg közepes vastagságú ajkakkal rendelkezik, amelyek kisebb horgokkal is jól vághatók, de a normál horgok használatával elkerülhető, hogy a rossz horgászat miatt leszálljanak a halak, ill. részben megszabadulni az apró harapásoktól.
A horgászat egyik jellemzője a meglehetősen hosszú póráz. A hossza legalább 40 cm. Ez összefügg a használt rögzítés típusával is. Paternosternél a pórázt egy kicsit rövidebbre, inline-nél kicsit hosszabbra állíthatod. A paternoster egyébként ideális keszeg számára. Ha valamilyen oknál fogva nem felel meg Önnek, használhatja az inline telepítést egy adagolóval a kimeneten. Azonban más telepítéseket is használnak, beleértve a csavarodásgátlót, amely annyira népszerű a kezdők körében.
A horgászat legnagyobb akadálya a horgok száma. Lehetőség van az etető egy vagy két horoggal való felszerelésére. Köztudott, hogy két horog növeli a harapás esélyét, bár nem a felére. Két különböző fúvóka használatát is lehetővé teszi. A keszeg horgászata az etetőn tavasszal általában a csali kiválasztásával jár együtt. Eleinte a hal jobban fogadja az állatokat, nyárhoz közeledve pedig növényi csalira vált. Ha mindkettőt különböző horgokon használja, többet foghat. Nem kizárt, hogy egyszerre két halat fogunk.
De a két horog ellenfelei szerint ez sportszerűtlen. A horgászversenyek szabályzata is tiltja. Két horog kicsit jobban összezavarodik, mint egy, nyáron jobban tapadnak a fűbe.
A keszeg horgászata során azonban az etető két horogú pórázval történő felszerelése használható, és nem mond ellent a horgászat általános szabályainak. A cikk írója úgy véli, kéthorgos szerelékkel érdemes keszeget fogni, akár csalival is.
Néhány szót kell ejteni a keszeg téli horgászatáról az etetőn. Egyes tározókban, ahol biztonságos, de meleg ipari víz folyik, ez lehetséges. És tekintettel a közelmúlt meleg telekre, egyre szélesebb körben alkalmazzák. Téli etetőben érdemes zsinór helyett monofil horgászzsinórt használni, mivel a levegő még mindig fagyott, és a zsinór megfagy, ennek következtében gyorsan használhatatlanná válik. Használhat téli zsírt, de az nem ad 100%-os garanciát a fagy ellen. Általában véve az ilyen körülmények között végzett horgászat nem sokban különbözik a nyári horgászattól, csak a horgászvíz területe és a meleg évszakhoz képest alacsonyabb intenzitású harapás korlátozza. Ugyanez mondható el az őszi horgászatról is, amikor a levegő hőmérséklete negatív, de a víz még nem fagyott be.
Csábít
Sokan nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, de hiába! Szinte mindenhol a horgászat sikerét döntheti el a horgász javára. Sok folyón, tavon és tavacskán pedig a keszeg csali nélkül csak alkalmi trófea. Ez egy iskolai hal, amely egyetlen féreg közelében sem tartózkodik, hanem olyan helyeket keres, amelyek az egész állományt táplálják. Ezért számára nagyon bőséges asztalt kell teríteni.
A csalinak szaga kell, hogy legyen, különösen nyáron. A keszeg jó szagú, nyáron inkább illatos csalinak lesz alkalmas, mint bőséges tápanyagtáblázatra, de aminek nincs erős szaga. A szokatlan szag azonban elriaszthatja a halakat. Ha pedig ismeretlen helyen horgászunk, jobb, ha nem használunk túl erős illatú ízeket. A legtöbb helyen, ahol a szerző horgászott, az ánizs, a zeller, az eper, a fahéj megteszi. Ez utóbbi egyébként képes kizárni a csótánykapást, ha nem akarod elkapni. De a kender illata, amit mindenki dicsér, valamiért teljesen levágja a keszeg falatait. Azonban minden víztestnek megvan a maga íze.
A táplálék és a csali mennyisége egy másik fontos dolog. Az etetőanyagba nagy mennyiségű földet kevernek az induló etetőanyaghoz, hogy a fenéken jól látható hely legyen, ahol táplálék található. A talaj megóvja a csalit a kis halfajok általi gyors kiirtástól. Ugyanebből a célból nagy frakciót, zabkását adnak a csalihoz. A zabkása árpához és köleshez alkalmas. Gyakorlatilag nem lesz érdekes a csótány, de a keszeg azonnal vonzónak találja a talajban lévő szemeket, és elkezdi keresni őket, hosszú ideig elidőzve a horgászat helyén.
Az állati komponens is működik. Mint ilyen, egy kis trágyaféreg jól használható. Hosszú ideig az alján élnek, mozognak, vonzzák a halakat az etetési helyre. Ebben a tekintetben jobbak a kukacoknál, mert gyorsan elpusztulnak a víz alatt és mozdulatlanok, és még inkább, mint a fagylaltos kis vérférgek, amelyek egyáltalán nem mozognak. A vérférgeket lehetőség szerint állati összetevőként is használhatjuk, de nem minden horgász engedheti meg magának, hogy ennyi élő vérférget vásároljon, főleg nyáron. Ezenkívül a vérféreg sok apró halat vonz a horgászhelyre, és nagyszámú röska, süllő és más gazos halat kap.
Mint már említettük, nagy kezdő feedet kell készítenie. Egy speciális etetővályúval állítják elő, amely kétszer akkora térfogatú. Súlya általában nem kétszer, hanem háromszor nagyobb, főleg áramban, hogy ugyanarra a helyre kerüljön a táplálék, ahol magát a kisebb etetőt is elkapják. Az egyszerre kidobott takarmány mennyisége legalább fél vödör legyen. Nyugodtan dobhatsz egy egész vödröt, ha még mindig sok a csali. A keszeget elég nehéz túletetni, különösen nyáron, és a nyáj evés után sem távozik. Éppen ellenkezőleg, valószínűleg egy másik közeledik ehhez a helyhez, és nagy kupacban táplálkoznak.
A horgászat során kisebb súlyú etetőt használnak, ami bemerítve nem riasztja el annyira a halat. Az etetőnek táplálékot kell tartalmaznia, amelyet folyamatosan oda kell dobni, ahol a halak vannak. Már talaj nélkül is megy, egyszerűen tápanyag-komponenst ad oda, ahol volt egy talajfolt étellel. Így a keszeg mindig talál valamit, amiből hasznot húzhat, és mindig lesz lehetőség ráharapni egy fúvókával ellátott horogra.
Fúvókák keszeghez
A féreg a feje mindennek
Valóban az. Féreg keszeghez – univerzális fúvóka horgászathoz az etetőn. Alkalmas horgászatra kora tavasszal és ősszel, valamint a hideg időszakban és a forró nyári időszakban. A vízi férgek és a horgász által horogra tett férgek nagyon hasonlóak. Ezenkívül a talajból származó férgek nagyon gyakran esnek a vízbe, és táplálékul szolgálnak a halaknak, különösen áradások idején.
A gilisztát leggyakrabban trágyaként használják horgászatra. Vörös színéről, sárga gyűrűiről és erős illatáról lehet megkülönböztetni. A keszeget a szag vonzza egy ilyen fúvókához, ráadásul a féreg is elég szívós a vízben. A levélféreg egy kicsit rosszabbul működik. Ez piros, gyűrűk nélkül. Vízben él a legjobban, és a harapások közötti hosszú időközökkel jobban teljesít, mint a trágya.
A shura vagy a kimászás egy másik féregfajta, amelyet keszeg fogására használnak. Ezek a férgek hosszúak, akár 40 cm-esek és majdnem egy ujjnyi vastagok! A felkutatásukhoz éjszaka a halásznak zseblámpával és lapáttal kell körbejárnia a kertet, mivel nappal nagy mélységbe mennek, és nagyon nehéz onnan kiásni őket. A Shurov nagy mennyiségben kiásható tavasszal, amikor már elég közel vannak a felszínhez, majd hideg helyen vödörbe rakva onnan horgászni. Két horog öltésére helyezik őket, amelyek sorozatban damilra vannak kötve. Trófeás halak fogására használják, majdnem 100%-ban levágják a 700 grammnál kisebb súlyú keszeg harapását.
A déli régiókban egy szürke-zöld sztyeppei féreg él, amelyet a halászok használnak, amikor etetőn keszeget fognak. A szerző azonban nem fogta fel ezt. Nagyon valószínű, hogy ez méltó helyettesítője a shurok és a trágyaférgek számára.
árpagyöngy
Etetővel fogják a keszeget és az árpát. Különösen jó olyan esetekben, amikor nagy mennyiségű árpa zabkását adnak a csalihoz. A horgászathoz használt árpát ugyanúgy készítik el, mint a csalit - jól megpárolják termoszban, vagy öntöttvasba teszik a tűzhelybe éjszakára. A kása legyen puha, puha. Szemek – nagy térfogatú, bozontos szélekkel. Minél jobban pároljuk, annál vonzóbb lesz a halak számára. A vízhez cukrot adnak, hogy a zabkása édes ízű legyen. Ez nagyon vonzó a keszeg számára. A só is működik helyenként, de a szerző nem próbált sózott kását fogni. Kása párolásakor ízesítőket adhatunk a vízhez, de óvatosan.
Rövid alkarral horgokra teszik, egyenként 5-6 darabot. Nagyon fontos, hogy a szemek a teljes horgot a csomóig fedjék. A csípés is zárt, de nem egészen úgy, hogy alig lóg ki. Ebben az esetben a vágás során az ajkába fúródik, anélkül, hogy megfelelne az áttört árpa ellenállásának. A fúvóka közelében lévő vas megijeszti a keszeget, ezt ellenőrizzük, és a nyitott csípés az elülső végével is.
A szemeket egyenként, a középső részhez ültetjük. Van egy film a gyöngy árpa. Nagyon erős, és a horgon lévő zabkása jól tart. Szinte lehetetlen lesz lerántani a horogról.
Manka és mastyrka
Két további klasszikus fúvóka az adagolóval történő horgászathoz a búzadara kása és a borsó mastyrka. Mindkét fúvóka fenék- és úszós horgászatból származott, ezeknek is az etetőben van a helye. A Mastyrka borsóból és búzadarából készül, sűrűbb állagú, a búzadarának feltétlenül vékonynak kell lennie, különben a hal lehúzza a horogról. A mastyrka és a búzadara fogására szolgáló horgot kevésbé használják, mint a férgekhez, és mindig rövid alkarral.
Vérféreg, kukac
Inkább a sportfúvókákkal kapcsolatosak, amikor a keszegfogásnak nincs sok értelme. A keszeg meglehetősen nyugodt és békés hal, elviseli mellette más halak jelenlétét is. Ezért az etetőhelyen egy keszeg- és csótányraj állhat. A csótány pedig gyakrabban veszi fel a vérférgeket és a kukacokat, mert kócosabb hal, és több van belőle. És a nagy keszegek nem esnek a horogra, és nincs idejük megközelíteni, bár a közelben táplálkoznak. És ezeken a fúvókákon egy szálka száll, amely a keszeggel azonos helyeken él, különösen az őszhez közelebb. Ezért egyéni kérdés, hogy feltesszük-e vagy sem. Alkalmasak második fúvókaként a második horoghoz. Főként azonban jobb egy nagy kukac, gyöngy árpa vagy búzadara használata.
A horgászat ideje és helye
Keszeg az etetőn, sokakat tavasztól fagyásig fognak. A FÁK legtöbb területén korlátozások vannak érvényben a halászat ívási ideje alatt. A legjobb időszak a keszegek ívása során a gödrökből, de ez általában tilos. Később azonban, az árvíz végén, a keszeget a tározókban, folyókban és tavakban fogják ki, amikor az ívás befejeződött. Ez az időszak a második legaktívabb harapás. Később a keszeget őszig fogják, harapása fokozatosan elhalványul, télre gyakorlatilag inaktív.
A nyári horgászathoz olyan helyeket választanak ki, ahol a keszeg táplálkozhat. Általában a folyón a part szélén sétál, követve a lejtőt, és egy nyájban keres ennivalót. Az él a fenék lapos szakasza, amely a lejtőt mélységig követi. A nyáj ezen az úton halad, mindent megeszik, ami az útjába kerül, de egy jó csali segít késleltetni. A széleken jól megy a horgászat délután és délelőtt, alkonyatkor és hajnalban – a közelieken, a távolabbikon késő délután, sőt éjszaka is könnyebben harap a keszeg. A tavon és a tározón a keszeget a gödrök melletti sekélyben keresik, ahonnan kijön táplálkozni. Ha a mélység közelében vannak sík területek, akkor érdemes etetni. A dögevő elfogása nem különbözik ettől a módszertől.
Állóvízben nem a mélység, hanem a fenék jellege számít nagy jelentőséggel a keszeg számára. Szeret elég nagy területeken állni, ahol nincs sok gubanc, van egy kis fű. Az alsó azonban szereti a héjat. Azért áll a héjon, mert rádörzsölheti a hasát, felszabadítva a beleket. Ugyanebből az okból néha kövön is áll, de a sziklás fenék nem olyan gazdag táplálékban, mint az agyagos fenék héja. Ha azonban találunk kemény porcos részt az iszap között, nyugodtan etethetjük ott a horgászpontot. A keszeg, nagy valószínűséggel, odakerül.
A keszeg nagy úszó tárgyak, például gémek és kikötött bárkák közelében található. Nem fél tőlük, ellentétben a kis halászhajókkal. Ugyanez mondható el a kikötőhelyekről, kikötőkről, árterekről, gyaloghidakról. A nyári melegben viszont szívesen álldogál, miközben aktivitása kevesebb, mint hajnalban. Ezeket a helyeket a keszeg gyakran választja éjjel-nappal parkolónak, hajnalban és alkonyatkor kijön alóluk enni. Az ilyen helyek közelében etetővel aktívan meg lehet fogni.
Hideg időben a keszeg ott aktív, ahol a víz hőmérséklete valamivel magasabb. Általában napsütéses szeptemberi napokon a keszeg a sekélyen áll, ahol a víz napközben a fenékig felmelegszik. Hideg időben pedig mély helyekre ereszkedik le, ahol a víz kevésbé hűl le, hőt adva ki a felszínről. A keszeg november-decemberben indul a téli lakásokba, amikor a levegő átlaghőmérséklete 4-5 fok alá csökken, és a felszín közelében a víz nagyon lehűl.