Közönséges ramaria (Ramaria eumorpha)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Phallomycetidae (Velkovye)
- Rend: Gomphales
- Család: Gomphaceae (Gomphaceae)
- Nemzetség: Ramaria
- Típus: Ramaria eumorpha (közönséges ramaria)
:
- Lucfenyő szarv
- Ramaria Invalii
- Érvénytelen billentyűzet
- Clavariella eumorpha
A Ramaria vulgaris az egyik leggyakoribb erdei szarvasgombafaj. Az erősen elágazó sárga-okker termőtestek kis csoportokban, árnyékos helyeken, fenyő vagy lucfenyő alatti holt takarásban nőnek, néha ívelt vonalakat vagy teljes „boszorkánykört” alkotnak.
Gyümölcs test magassága 1,5-6-9 cm, szélessége 1,5-6 cm. Elágazó, bokros, karcsú, függőlegesen egyenes ágakkal. Színe egységes, halvány okker vagy okkerbarna.
Pép: fiatal példányokban törékeny, később durva, gumiszerű, könnyű.
Szag: nincs kifejezve.
Íz: enyhe keserűséggel.
spórapor: okker
Nyár-ősz, július elejétől októberig. Tűlevelű erdők almon nő, bőségesen, gyakran, évente.
Feltételesen ehető (egyes kézikönyvekben – ehető) gyenge minőségű gomba, főzés után frissen használják. A keserűségtől való megszabaduláshoz egyes receptek hosszú, 10-12 órás, hideg vízben való áztatást, többszöri vízcserét javasolnak.
A gomba hasonlít a Ramaria sárgához, amelynek keményebb a húsa.
A feoklavulina jegenyefenyő (Phaeoclavulina abietina) okkerszínű változatában is nagyon hasonlíthat az Intval-féle szarvascsőrűhöz, azonban a Phaeoclavulina abietina esetében a hús gyorsan megzöldül, ha sérült.
A „Spruce Hornbill (Ramaria abietina)” név a Ramaria Invalii és a Phaeoclavulina abietina szinonimájaként szerepel, de meg kell érteni, hogy ebben az esetben ezek homonimák, és nem ugyanaz a faj.
Fotó: Vitaliy Gumenyuk