Mindenki életében vannak időszakok, amikor a célok elérhetetlennek tűnnek, és az erőfeszítések hiábavalók. A recessziós időszakok egy napnál tovább tartanak, és többször is előfordulnak, néha semmissé téve minden törekvést. Hogyan bánj magaddal? Hogyan lehet még egy lépést tenni? Néhány egyszerű, de hatékony módszer segít abban, hogy ne veszítse el hitét önmagában.
„Minden rossz velem, már 25 éves vagyok, és semmit sem tettek az örökkévalóságig”, „Eltelt egy év, és még mindig nem vagyok milliomos / nem hollywoodi sztár / nem házas egy oligarchával / nem egy elnök / nem Nobel-díjas.” Az ilyen gondolatok meglátogatják azt az embert, aki válsággal szembesül, amit a pszichológiában egzisztenciálisnak neveznek.
Az ambíció és a valóság közötti távolság leküzdhetetlennek tűnik. Eljön az az érzés, hogy az életet hiába élik, egyáltalán nem úgy, ahogy szeretted volna. Évről évre az álmok csak álmok maradnak, és nem történik jelentős változás. Ismerős érzés?
Bár a helyzet reménytelennek tűnhet, van recept a válság leküzdésére. Helyszínen tesztelt, és mindössze négy lépésből áll.
1. Emlékezzünk vissza, hogy ilyen időszakok korábban is előfordultak. Voltak esések, és utánuk - emelkedések, és te megbirkózol. Tehát ez egy átmeneti állapot, ami elmúlik. Elemezd, hogyan sikerült legutóbb kijutnod a zsákutcából, mit tettél, mit nem. A kétségbeesés időszakai nem ölnek meg, hanem teret adnak az elmélkedésnek – mit tehetsz, hogy tovább haladj a kitűzött cél felé?
2. Hasonlítsa össze: miről álmodozott egy éve, mi van most? Mások sikere mindig észrevehető. Kívülről úgy tűnik, hogy mások mindent gyorsabban elérnek. A trükk egyszerű: minden, ami körülvesz, a szemed előtt van, így nem látszanak a változások, és úgy tűnik, nincs előrelépés.
Erőfeszítései megfelelő értékeléséhez keressen egy régi fényképet, és hasonlítsa össze a most látottakkal. Emlékszel, milyen volt az élet egy évvel ezelőtt? Milyen problémákat oldott meg, milyen célokat tűzött ki maga elé, milyen szinten volt? Talán korábban nem engedhette meg magának a vajat kenyérhez, de ma már attól tart, hogy kicsik a gyöngyök?
Ezért olyan fontos, hogy emlékezzen az előző szakaszára, és hasonlítsa össze a jelenlegivel. Bármiféle haladás? Akkor arról álmodtál, hogy megkapod azt, ami most van? Tanuld meg, hogy ne becsüld alá az eredményeidet.
3. Képzeld el, hogy a sikered exponenciálisan növekszik. Minden nap megszorozzuk a megtett lépések számát egy rögzített számmal. Például ma az 1. cellában van, holnap 1 x 2, holnapután 2 x 2. Aztán — a 8-as cellára, majd — a 16-ra, és azonnal a 32-re. Minden következő lépés nem egyenlő az előzővel. Minden eredmény csak akkor szorozza meg az előzőt, ha szándékosan egy irányba halad. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy grandiózus eredményeket érjen el, még akkor is, ha kezdetben csak egy volt. Ezért, amikor a csüggedés hulláma újra felgördül, ne feledje, hogy a geometriai progresszió elkerülhetetlenül eredményhez vezet. A lényeg, hogy ne hagyd abba.
4. Használja a «kis lépések» technikát. Hatékonyságának értékeléséhez először beszéljünk a hormonokról – a dopaminról és a szerotoninról. Képzeld el, hogy az A pontban vagy, és nézd meg dédelgetett célodat, amely a Z pontban vár, és szakadék tátong köztük. Az I pont túl messze van a kezdetektől, túl irreális és elérhetetlen, és ez apátiát és depressziót okoz.
Miért? Mert a szervezet nem hajlandó energiát adni a „veszteséges” cselekvésekhez. „Lehetetlen” – mondja az agy, és kikapcsolja az ilyen irányú tevékenységet. A dopamin felelős a motivációért és az aktív cselekvésekért testünkben. Ez az úgynevezett „boldogságot ígérő hormon”, a jutalomvárásból, a cél felé haladó folyamatból szerez örömet.
A dopamin az, ami előre visz, de ha egy ideig a tettek nem hoznak nyilvánvaló eredményt, a cél még távol van, a szerotonin kapcsolódik. Ez a hormon akkor szabadul fel, amikor megkapod a megígért jutalmat. Ha a célhoz vezető út túl hosszú lesz, a szerotonin szintje csökken, utána pedig a dopamin. Kiderül, hogy mivel nincs jutalom, nincs motiváció, és fordítva: nincs motiváció, nincs jutalom.
Csalódott vagy: semmi sem fog sikerülni, ideje abbahagyni. Mit kell tenni?
Tanuld meg a „kis lépések” művészetét. Könnyen belátható, hogy az A kezdőpont és az I úti cél között sok más ugyanolyan fontos betű található, például a B, C és G. Mindegyik egy-egy celláért felelős. Az első lépés megtörtént, és most a B-n van, a második megtörtént, és már G-n van. Ha nem a megközelíthetetlen I pontot tartod állandóan a szemed előtt, hanem a legközelebbi pontra koncentrálsz, akkor elkerülheti a dopamin-szerotonin csapdát.
Aztán egy lépést követően ott leszel, ahol lenni akartál, és elégedett leszel. A szerotonin meghozza a jutalmakat, érzi a siker örömét, az agy pedig utat ad a következő adag dopaminhoz. Egyszerűnek és egyértelműnek tűnik: haladjon kis lépésekben, anélkül, hogy megerőltené a nagy távolságokat. Miért sikerül egyeseknek és miért nem? Az tény, hogy sokan megpróbálnak azonnal eljutni az I-es pontig, az összes többi apró célt kihagyva az oda vezető úton.
Légy türelmes, és nyerni fogsz. Dicsérd meg magad minden kis győzelemért, ünnepelj minden apró előrelépést, és ne feledd, hogy minden lehetséges, de nem azonnal.