A látómezők meghatározása

Az ember sikere közvetlenül attól függ, hogy milyen gyorsan tájékozódik térben és időben. Ennek kulcsa többek között a látásélesség. A technológiai fejlődés és a rohamos modern élettempó már elég fiatal korban látáskárosodást okozhat. Ezt a világ szemészete őrzi. A megelőző diagnosztika olyan eljárások széles skáláját foglalja magában, amelyek lehetővé teszik a szem egészségének nyomon követését.

Az egyik ilyen eljárás a perimetria - a látómező (perifériás látás) határainak vizsgálata, amelynek mutatói segítenek a szemészeknek diagnosztizálni a szembetegségeket, különösen a glaukómát vagy a látóideg atrófiáját. A szükséges paraméterek mérésére az orvosok korszerű diagnosztikai eszközökkel rendelkeznek a tarsolyukban, melynek vizsgálata fájdalommentes és nem érintkezik a szem felszínével, ami csökkenti a gyulladás kockázatát.

Bármilyen probléma esetén ajánlott haladéktalanul orvoshoz fordulni, és az éves megelőző vizsgálatokat sem elhanyagolni.

A látómező határainak fogalma

A perifériás látás lehetővé teszi az ember számára, hogy lásson és felismerjen bizonyos mennyiségű tárgyat maga körül. A minőség ellenőrzésére a szemészek a látómező határainak vizsgálatára szolgáló technikát alkalmaznak, amelyet perimetriának neveznek. A látómezők határai az orvostudományban azt a látható teret jelentik, amelyet a rögzített szem képes felismerni. Más szóval, ez egy áttekintés, amely akkor érhető el, ha a páciens tekintete egy pontra szegeződik.

Az ilyen vizuális képesség minősége közvetlenül függ a térben lévő pontok térfogatától, amelyeket álló állapotban a szem lefed. A perimetria során kapott indikátor bizonyos eltéréseinek jelenléte okot ad az orvosnak egy adott szembetegség gyanújára.

Különösen a látómező határainak meghatározása szükséges ahhoz, hogy megtudjuk, milyen állapotban van a retina vagy a látóideg. Ezenkívül egy ilyen eljárás elengedhetetlen a patológiák azonosításához és a szemészeti betegségek, például a zöldhályog, ill. hatékony kezelést ír elő.

Az eljárás jelzései

Az orvosi gyakorlatban számos olyan indikáció létezik, amelyekre perimetria előírása szükséges. Így például a látótér károsodását a következő okok okozhatják:

  1. Retina dystrophia, különösen annak leválása.
  2. Vérzések a retinában.
  3. Onkológiai képződmények a retinán.
  4. A látóideg sérülése.
  5. Égési sérülések vagy szemsérülések.
  6. Bizonyos szemészeti betegségek jelenléte.

A perimetria különösen lehetővé teszi a glaukóma diagnosztizálását a diagnózis utólagos vizsgálatával és tisztázásával, vagy a makula károsodásával kapcsolatos betegségek megállapítását.

Egyes esetekben a kerületi adatokkal kapcsolatos információkra van szükség az állásra való jelentkezéshez. Segítségével ellenőrizni kell a fokozott figyelmesség jelenlétét a munkavállalóban. Ezen túlmenően ezzel a kutatási módszerrel diagnosztizálhatók a craniocerebrális sérülések, a krónikus magas vérnyomás, valamint a stroke, a koszorúér-betegség és az ideggyulladás.

Végül a látómező meghatározása segít a betegek szimulációs hangulatának azonosításában.

A perimetria ellenjavallatai

Bizonyos esetekben a perimetriás diagnosztika alkalmazása ellenjavallt. Ezt a technikát különösen nem alkalmazzák a betegek agresszív viselkedése vagy mentális rendellenesség esetén. Az eredményeket nemcsak az alkoholos vagy kábítószer-mérgezés állapotában lévő betegek torzítják, hanem az is, hogy minimális adag alkoholos italt fogyasztanak. A perifériás látásélesség meghatározásának ellenjavallata a betegek mentális retardációja is, amely nem teszi lehetővé az orvosi utasítások betartását.

Ha ezekben az esetekben ilyen diagnózisra van szükség, az orvosok alternatív vizsgálati módszerek igénybevételét javasolják.

A diagnózis módszerei

A szemészeti gyakorlatban a perimetriához többféle eszközt használnak, amelyeket kerületnek neveznek. Segítségükkel az orvosok speciálisan kifejlesztett módszerekkel követik a látómező határait.

Az alábbiakban bemutatjuk az eljárások fő típusait. Mindegyik fájdalommentes és nem invazív, nem igényel előzetes felkészülést a pácienstől.

Kinetikus perimetria

Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy értékelje a látómező függését a mozgó objektum méretétől és színtelítettségétől. Ez a teszt azt jelenti, hogy egy előre meghatározott pályán mozgó tárgyban erős fényinger kötelező jelenléte van. A vizsgálat során olyan pontokat rögzítenek, amelyek a szem bizonyos reakcióit váltják ki. Perimetrikus kutatás formájában kerülnek be. Összekapcsolásuk az esemény végén lehetővé teszi a látómező határainak pályájának azonosítását. A kinetikus perimetria elvégzésekor modern vetítési kerületeket használnak, amelyek nagy mérési pontossággal rendelkeznek. Segítségükkel számos szemészeti patológiát diagnosztizálnak. Ez a kutatási módszer a szemészeti rendellenességek mellett lehetővé teszi a központi idegrendszer munkájában előforduló egyes patológiák kimutatását.

Statikus perimetria

A statikus perimetria során egy bizonyos mozdíthatatlan tárgyat a látómező számos szakaszában rögzítenek. Ez a diagnosztikai módszer lehetővé teszi a látás érzékenységének beállítását a képmegjelenítés intenzitásának változásaira, és alkalmas szűrővizsgálatokra is. Emellett a retina kezdeti elváltozásainak meghatározására is használható. Fő berendezésként egy automatikus számítógépes kerületet használnak, amely lehetővé teszi a teljes látómező vagy annak egyes szakaszainak tanulmányozását. Az ilyen berendezések segítségével küszöbérték vagy küszöbérték feletti perimetriás vizsgálatot végeznek. Az első lehetővé teszi a retina fényérzékenységének minőségi értékelését, a második pedig a látómező minőségi változásainak rögzítését. Ezek a mutatók számos szemészeti betegség diagnosztizálására irányulnak.

Kampimetria

A kampimetria a központi látómező értékelésére utal. Ezt a vizsgálatot úgy végezzük, hogy a szemet olyan fehér tárgyakra rögzítjük, amelyek egy fekete matt képernyőn – kampiméteren – mozognak a közepétől a perifériáig. Az orvos megjelöli azokat a pontokat, ahol a tárgyak átmenetileg kiesnek a páciens látóteréből.

Amsper teszt

Egy másik meglehetősen egyszerű módszer a központi látómező értékelésére az Amsper-teszt. Más néven makula retina degenerációs teszt. A diagnózis során az orvos megvizsgálja a szem reakcióját, amikor a tekintet egy, a rács közepén elhelyezett tárgyra szegeződik. Normális esetben minden rácsvonalnak abszolút egyenletesnek kell tűnnie a páciens számára, és a vonalak metszéspontja által alkotott szögeknek egyeneseknek kell lenniük. Abban az esetben, ha a beteg a képet torzulva látja, és egyes területek íveltek vagy elmosódottak, ez patológia jelenlétét jelzi.

Donders teszt

A Donders teszt lehetővé teszi, hogy nagyon egyszerűen, eszközök használata nélkül meghatározza a látómező hozzávetőleges határait. Végrehajtásakor a tekintet a tárgyra szegeződik, amelyet a perifériáról a meridián középpontja felé kezdenek mozgatni. Ebben a vizsgálatban a pácienssel együtt egy szemész is részt vesz, akinek látómezeje normálisnak tekinthető.

Egy méter távolságra egymástól az orvosnak és a páciensnek egyidejűleg egy bizonyos tárgyra kell fókuszálnia, feltéve, hogy a szeme egy magasságban van. A szemész a jobb szemét a jobb tenyerével, a beteg pedig a bal szemét a bal kezével. Ezután az orvos a bal kezét a temporális oldalról (a látóvonalon túlról) a betegtől fél méterre hozza, és az ujjait mozgatva elkezdi az ecsetet középre mozgatni. Azok a pillanatok rögzítésre kerülnek, amikor az alany szeme felfogja a mozgó tárgy (az orvos kezei) körvonalai megjelenésének kezdetét és a végét. Ezek meghatározóak a beteg jobb szemének látómezőjének határainak meghatározásában.

Hasonló technológiát alkalmaznak a látómező külső határainak rögzítésére más meridiánokban. Ugyanakkor a vízszintes meridián kutatásához a szemész keféje függőlegesen, a függőlegesen pedig vízszintesen helyezkedik el. Hasonlóképpen, csak tükörképen vizsgálják a beteg bal szemének látóterét. Mindkét esetben a szemész látómezejét tekintjük mérvadónak. A teszt segít megállapítani, hogy a páciens látómezejének határai normálisak-e, vagy szűkületük koncentrikus vagy szektor alakú. Csak olyan esetekben alkalmazzák, amikor nem lehet műszeres diagnosztikát végezni.

Számítógép kerülete

Az értékelésben a legnagyobb pontosságot a számítógépes kerületi mérés adja, amelyhez speciális számítógépes kerületet használnak. Ez a korszerű, nagy teljesítményű diagnosztika programokat használ a szűrési (küszöb) vizsgálat elvégzésére. Számos vizsgálat közbenső paraméterei megmaradnak a készülék memóriájában, ami lehetővé teszi a teljes sorozat statikus elemzését.

A számítógépes diagnosztika lehetővé teszi a betegek látási állapotára vonatkozó adatok széles körének a legnagyobb pontosságú beszerzését. Ez azonban nem jelent semmi bonyolultat, és így néz ki.

  1. A páciens a számítógép kerülete előtt helyezkedik el.
  2. A szakember felkéri az alanyt, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő tárgyra szegezze a tekintetét.
  3. A páciens szeme számos jelet láthat, amelyek véletlenszerűen mozognak a monitoron.
  4. Miután tekintetét a tárgyra szegezte, a páciens megnyomja a gombot.
  5. Az ellenőrzés eredményeire vonatkozó adatok speciális formában kerülnek bevitelre.
  6. Az eljárás végén az orvos kinyomtatja az űrlapot, és a vizsgálat eredményeinek elemzése után képet kap az alany látási állapotáról.

A séma szerinti eljárás során a monitoron megjelenített tárgyak sebességének, mozgási irányának és színeinek változását biztosítjuk. Az abszolút ártalmatlanság és fájdalommentesség miatt egy ilyen eljárás többször megismételhető, amíg a szakember meg nem győződik arról, hogy a perifériás látás vizsgálata objektív eredményeket kap. A diagnózis után nincs szükség rehabilitációra.

Az eredmények magyarázata

Mint fentebb megjegyeztük, a perimetrikus felmérés során kapott adatok értelmezés tárgyát képezik. A speciális űrlapon beírt vizsgálati mutatók tanulmányozása után a szemész összehasonlítja azokat a statisztikai perimetria standard mutatóival, és felméri a páciens perifériás látásának állapotát.

A következő tények bármilyen patológia jelenlétére utalhatnak.

  1. A látómező bizonyos szegmenseiből a látásfunkció elvesztésének észlelésének esetei. A patológiára vonatkozó következtetést akkor vonják le, ha az ilyen jogsértések száma meghalad egy bizonyos normát.
  2. A scotoma – a tárgyak teljes érzékelését akadályozó foltok – kimutatása a látóideg vagy a retina betegségeire utalhat, beleértve a glaukómát is.
  3. A látás beszűkülésének (spektrális, centrikus, kétoldali) oka a szem látásfunkciójának súlyos megváltozása lehet.

A számítógépes diagnosztika során számos olyan tényezőt kell figyelembe venni, amelyek torzíthatják a vizsgálat eredményeit, és eltéréseket okozhatnak a perimetria normatív paramétereitől. Ide tartoznak mind a megjelenés fiziológiás szerkezetének sajátosságai (lehúzott szemöldök és felső szemhéj, magas orrnyereg, mélyen ülő szemgolyó), mind a látás jelentősen csökkent, a látóideg közelében lévő erek irritációja vagy gyulladása, mint a rossz minőségű látásjavítás és még bizonyos típusú keretek is.

Hagy egy Válaszol