„Ne haragudj!”: 5 lépés a békés párbeszédhez egy gyerekkel

• „Ne kiabálj! Ha sikítasz, itt hagylak »
• „Miért állsz fel, mint egy bolond! Hallgat a madárra… Gyorsabban, akinek mondta!
• "Fogd be! Ülj csendben, amikor a felnőttek beszélnek»
• – Nézd a nővéredet, ő normálisan viselkedik, nem úgy, mint te!

Gyakran halljuk ezeket a megjegyzéseket az utcán, üzletben, kávézóban, hiszen sok szülő az oktatási folyamat normális részének tekinti őket. Igen, és néha mi magunk sem fékezzük magunkat, kiabálva és megbántva gyermekeinket. De nem vagyunk gonoszak! Nagyon szeretjük őket. Nem ez a fő dolog?

Miért törünk össze

Ennek a viselkedésnek több magyarázata is van:

• A posztszovjet társadalom részben okolható viselkedésünkért, amelyet a „kényelmetlen” gyerekekkel szembeni ellenségeskedés jellemez. Igyekszünk alkalmazkodni a körülöttünk lévő világhoz és megfelelni annak elvárásainak, ezért igyekszünk tisztességesnek tűnni, lecsapunk gyermekünkre. Biztonságosabb, mint valaki más nagybátyjával kavarni, aki elítélő pillantásokat vet ránk.
• Lehet, hogy néhányunknak nem a legjobb szülei voltak, és tehetetlenségünkből adódóan ugyanúgy bánunk gyermekeinkkel, mint velünk. Valahogy túléltük, és normális emberként nőttünk fel!
• A durva kiáltások és sértő szavak mögött legtöbbször a teljesen normális szülők fáradtsága, kétségbeesése és tehetetlensége bújik meg. Ki tudja, mi történt pontosan, és hányszor vették rá nyugodtan a kis makacs kismakacsot, hogy jól viselkedjen? Ennek ellenére a gyerekek csínytevései, szeszélyei komoly erőpróbát jelentenek.

Hogyan hat a viselkedésünk a gyermekre

Sokan azt gondolják, hogy a kiabálásban és a durva szavakban nincs semmi baj. Gondolj csak bele, anyám sikoltott a szívében – egy óra múlva megsimogatja vagy vesz fagylaltot, és minden elmúlik. De valójában amit csinálunk, az egy gyermek elleni pszichológiai bántalmazás.

Egy kisgyerekkel való kiabálás elég ahhoz, hogy heves félelmet érezzen benne – figyelmeztet Laura Markham klinikai pszichológus, a Parenting Without Whining, Punishment and Screaming című könyv szerzője.

„Amikor egy szülő kiabál egy babával, fejletlen prefrontális kéregük veszélyjelzést küld. A test bekapcsolja a küzdj vagy menekülj reakciót. Megüthet, elmenekülhet vagy megdermedhet. Ha ez ismétlődik, a viselkedés megerősödik. A gyermek megtanulja, hogy a közeli emberek veszélyt jelentenek rá, és ezt követően agresszívvé, bizalmatlanná vagy tehetetlenné válik.

Biztos, hogy ezt akarod? A gyerekek szemében teljhatalmú felnőttek vagyunk, akik mindent megadunk nekik, ami az élethez kell: élelmet, menedéket, védelmet, figyelmet, törődést. Biztonságérzetük megtörik, amikor azok, akiktől teljesen függenek, sikoltozással vagy fenyegető hangon megriasztják őket. A papucsokról és mandzsettákról nem is beszélve…

Még akkor is, ha dühösen dobunk valami olyasmit, hogy „Milyen fáradt vagy!”, Súlyosan bántjuk a gyereket. Erősebb, mint képzelnénk. Mert másképp érzékeli ezt a mondatot: "Nincs szükségem rád, nem szeretlek." De minden embernek, még egy nagyon kicsinek is szüksége van szeretetre.

Mikor a sírás az egyetlen helyes döntés?

Bár a legtöbb esetben a hangemelés elfogadhatatlan, néha mégis szükséges. Például, ha a gyerekek megütik egymást, vagy valós veszélyben vannak. A sikoly megdöbbenti őket, de észhez is fogja őket. A lényeg az, hogy azonnal módosítsa a hangot. Kiabálj, hogy figyelmeztess, beszélj, hogy magyarázz.

Hogyan neveljünk környezetbarát gyerekeket

Persze hiába neveljük a gyerekeinket, mindig lesz mondanivalójuk a pszichológusnak. De gondoskodhatunk arról, hogy a gyerekek tudják, hogyan kell „tartani a határokat”, tisztelni magukat és másokat – ha mi magunk is tisztelettel bánunk velük.

Ehhez próbáljon meg néhány egyszerű lépést követni:

1. Tartson egy kis szünetet

Ha úgy érzed, hogy elveszíted az irányítást, és hamarosan elpattansz, állj meg. Menjen néhány lépésre a gyermektől, és vegyen egy mély lélegzetet. Ez segít megnyugodni, és megmutatja gyermekének, hogyan kezelje az erős érzelmeket.

2. Beszélj az érzelmeidről

A harag ugyanolyan természetes érzés, mint az öröm, a meglepetés, a szomorúság, a bosszúság, a neheztelés. Érzelmeink megértésével és elfogadásával megtanítjuk a gyerekeket önmaguk megértésére és elfogadására. Beszéljen arról, hogyan érzi magát, és bátorítsa gyermekét, hogy tegye ezt. Ez segít neki tiszteletteljes hozzáállást kialakítani önmagával és másokkal szemben, és általában hasznos lesz az életben.

3. Nyugodtan, de határozottan hagyja abba a rossz viselkedést

Igen, a gyerekek néha undorítóan viselkednek. Ez a felnőtté válás része. Szigorúan beszéljen velük, hogy megértsék, ez lehetetlen, de ne alázza meg méltóságukat. Ledőlni, leguggolni, a szemekbe nézni – mindez sokkal jobban működik, mint a magasságodból való szidás.

4. Győzz meg, ne fenyegetőzz

Ahogy Barbara Coloroso írja a Children Deserve It!-ben, a fenyegetés és a büntetés agressziót, haragot és konfliktust szül, és megfosztja a gyerekeket a bizalomtól. De ha egy őszinte figyelmeztetést követően látják egy adott viselkedés következményeit, megtanulnak jobb döntéseket hozni. Például, ha először elmagyarázza, hogy autókkal játszanak, nem veszekednek, és csak ezután veszi el a játékot.

5. Használj humort

Meglepő módon a humor a leghatékonyabb és legegyszerűbb alternatívája a kiabálásnak és a fenyegetőzésnek. „Amikor a szülők humorral reagálnak, egyáltalán nem veszítik el tekintélyüket, hanem éppen ellenkezőleg, erősítik a gyermek bizalmát” – emlékszik vissza Laura Markham. Hiszen nevetni sokkal kellemesebb, mint a félelemtől vergődni.

Nem szükséges egyszerre elkényeztetni a gyerekeket, és megkérdőjelezhetetlen engedelmességet követelni tőlük. Végül is mindannyian emberek vagyunk. De felnőttek vagyunk, ami azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a jövő személyiségéért.