Paradox módon a szorongásra hajlamos emberek néha makacsul megtagadják az ellazulást. Ennek a furcsa viselkedésnek az oka valószínűleg az, hogy igyekeznek elkerülni a szorongás nagy hullámát, ha valami rossz történik.
Mindannyian tudjuk, hogy a kikapcsolódás jó és kellemes, a léleknek és a testnek egyaránt. Mi lehet itt pontosan? Annál furcsább azoknak az embereknek a viselkedése, akik ellenállnak a lazításnak és fenntartják szokásos szorongásukat. A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói egy közelmúltban végzett kísérletükben azt találták, hogy a negatív érzelmekre hajlamosabb résztvevők – akik például gyorsan megijedtek – nagyobb valószínűséggel tapasztaltak szorongást relaxációs gyakorlatok végzése közben. Aminek meg kellett volna nyugtatnia őket, az valójában nyugtalanító volt.
"Ezek az emberek továbbra is aggódhatnak, hogy elkerüljék a szorongás jelentős kiugrását" - magyarázza Newman. „De igazából még mindig érdemes megengedni magának az élményt. Minél gyakrabban teszi ezt, annál jobban megérti, hogy nincs miért aggódnia. A mindfulness tréning és más gyakorlatok segíthetnek az embereknek feloldani a feszültséget és a jelenben maradni.”
Hanju Kim doktorandusz és projektrésztvevő szerint a tanulmány arra is rávilágít, hogy az eredetileg a közérzet javítására tervezett relaxációs kezelések miért okozhatnak még több szorongást egyeseknél. „Ez történik azokkal, akik szorongásos betegségekben szenvednek, és csak jobban igénylik a kikapcsolódást, mint másoknak. Reméljük, hogy tanulmányunk eredményei segíthetnek az ilyen embereknek.”
Newman szerint a kutatók az 1980-as évek óta tudnak a relaxáció okozta szorongásról, de a jelenség oka ismeretlen maradt. A kontrasztkerülés elméletén dolgozva 2011-ben a tudós úgy vélte, hogy ez a két fogalom összekapcsolható. Elméletének középpontjában az a gondolat áll, hogy az emberek szándékosan aggódhatnak: így próbálják elkerülni a csalódást, amelyet el kell viselniük, ha valami rossz történik.
Ez nem igazán segít, csak még jobban bántja az embert. De mivel a legtöbb dolog, ami miatt aggódunk, végül nem történik meg, a gondolkodásmód rögzül: „Aggódtam, és nem történt meg, ezért tovább kell aggódnom.”
A generalizált szorongásos zavarban szenvedők érzékenyek a hirtelen érzelemkitörésekre.
Egy közelmúltban végzett tanulmányban a kutatók 96 diákot hívtak meg: 32-t generalizált szorongásos zavarban, 34-et súlyos depressziós zavarban, és 30 olyan embert, akiknek nincs rendellenességük. A kutatók először relaxációs gyakorlatok elvégzésére kérték a résztvevőket, majd olyan videókat mutattak be, amelyek félelmet vagy szomorúságot okozhatnak.
Az alanyok ezután egy sor kérdésre válaszoltak, hogy mérjék saját érzelmi állapotuk változásaira való érzékenységüket. Például egyesek számára kényelmetlenséget okozott a videó azonnali kikapcsolódás utáni megtekintése, míg mások úgy érezték, hogy a munkamenet segített megbirkózni a negatív érzelmekkel.
A második fázisban a kísérlet szervezői ismét egy sor relaxációs gyakorlatot végeztek a résztvevőkkel, majd ismét egy kérdőív kitöltésére kérték őket a szorongás mérésére.
Az adatok elemzése után a kutatók azt találták, hogy a generalizált szorongásos zavarban szenvedők nagyobb valószínűséggel voltak érzékenyek a hirtelen érzelmi kitörésekre, például az ellazultságból a rémületbe vagy a stresszbe való átmenetre. Ezenkívül ez az érzékenység a szorongás érzésével is összefüggésbe hozható, amelyet az alanyok tapasztaltak a relaxációs ülések során. Az arányok hasonlóak voltak a major depresszióban szenvedő betegeknél, bár esetükben a hatás nem volt olyan kifejezett.
Hanju Kim reméli, hogy a tanulmány eredményei segíthetnek a szakembereknek abban, hogy szorongásos zavarokkal küzdő emberekkel dolgozzanak, hogy csökkentsék szorongásukat. A tudósok kutatásai végső soron a psziché munkájának jobb megértésére, az emberek megsegítésére és életminőségük javítására szolgáló hatékonyabb módszerek felkutatására irányulnak.