Ez a két fogalom könnyen összetéveszthető, de óriási különbség van köztük. Hogyan lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól? Mire érdemes törekedni, és melyik minőségtől érdemesebb megszabadulni? Neil Burton pszichiáter és filozófus olyan gondolatokat oszt meg, amelyek segítenek önmagadba nézni, és talán jobban megérteni önmagad.
Néhányan közülünk sokkal könnyebben magabiztossá válunk, mint valódi önbecsülést szerezni. Folyamatosan másokhoz hasonlítva magunkat, végtelen listát készítünk képességeinkről, eredményeinkről és győzelmeinkről. Ahelyett, hogy saját hiányosságainkkal és kudarcainkkal foglalkoznánk, ezeket számos oklevél és díj mögé rejtjük. A képességek és eredmények kiterjedt listája azonban soha nem volt sem elegendő, sem szükséges az egészséges önbecsüléshez.
Továbbra is egyre több pontot teszünk rá, abban a reményben, hogy egyszer ez is elég lesz. De ezzel csak az űrt próbáljuk kitölteni magunkban – státusszal, bevétellel, tulajdonnal, kapcsolatokkal, szexszel. Ez évről évre folytatódik, és egy végtelen maratonná válik.
A „bizalom” a latin fidere szóból ered, „hinni”. Magabiztosnak lenni azt jelenti, hogy hinni kell önmagadban – különösen abban, hogy sikeresen vagy legalábbis megfelelően kommunikálsz a világgal. A magabiztos ember kész új kihívásokra, megragadni a lehetőségeket, kezelni a nehéz helyzeteket, és felelősséget vállalni, ha valami rosszul sül el.
Tagadhatatlan, hogy az önbizalom sikeres élményekhez vezet, de ennek az ellenkezője is igaz. Az is előfordul, hogy egy személy több mint magabiztosnak érzi magát egy területen, például a főzésben vagy a táncban, és egyáltalán nem magabiztos egy másik területen, például matematikában vagy nyilvános beszédben.
Önbecsülés – kognitív és érzelmi értékelésünk saját fontosságunkról, jelentőségünkről
Ha hiányzik vagy hiányzik az önbizalom, a bátorság veszi át az uralmat. És ha a bizalom az ismert szférában működik, akkor bátorságra van szükség ott, ahol félelmet keltő bizonytalanság van. „Mondjuk nem lehetek biztos abban, hogy 10 méter magasból beugrok a vízbe, amíg legalább egyszer nincs bátorságom” – hoz fel példát Neil Burton pszichiáter és filozófus. „A bátorság nemesebb tulajdonság, mint a magabiztosság, mert több erőt igényel. És azért is, mert egy bátor embernek határtalan képességei és lehetőségei vannak.
Az önbizalom és az önbecsülés nem mindig jár kéz a kézben. Különösen nagyon magabiztos lehet önmagában, ugyanakkor alacsony az önbecsülése. Számos példa van erre – vegyünk legalább olyan hírességeket, akik több ezer néző előtt tudnak fellépni, és ugyanakkor kábítószerrel elpusztítják, sőt meg is ölhetik magukat.
A „tisztelet” a latin aestimare szóból származik, ami azt jelenti: „értékelni, mérlegelni, számolni”. Az önértékelés saját fontosságunk, jelentőségünk kognitív és érzelmi értékelése. Ez az a mátrix, amelyen keresztül gondolkodunk, érzünk és cselekszünk, reagálunk, és meghatározza kapcsolatunkat önmagunkkal, másokkal és a világgal.
Az egészséges önértékelésű embereknek nem kell saját maguknak bizonyítaniuk értéküket olyan külső tényezőkön keresztül, mint a jövedelem vagy a státusz, és nem kell mankókra támaszkodniuk alkohol vagy drog formájában. Éppen ellenkezőleg, tisztelettel kezelik magukat, és törődnek egészségükkel, társadalmukkal és környezetükkel. Teljes mértékben be tudnak fektetni projektekbe és emberekbe, mert nem félnek a kudarctól vagy az elutasítástól. Természetesen időnként ők is szenvednek fájdalmat, csalódást, de a kudarcok nem ártanak nekik, nem csökkentik a jelentőségét.
Az önbecsülő emberek rugalmasságuk miatt nyitottak maradnak az új tapasztalatokra és értelmes kapcsolatokra, kockázattűrőek, könnyen élvezik és élvezik, képesek elfogadni és megbocsátani – saját maguknak és másoknak egyaránt.
A szerzőről: Neil Burton pszichiáter, filozófus, és számos könyv szerzője, köztük Az őrület értelme.