Légyölő galóca vörös (Amanita muscaria) fotó és leírás

Amanita muscaria

Amanita muscaria (évek. Amanita muscaria) – az Amanita, vagy a galóca (lat. Agaricales) rendjébe tartozó, mérgező pszichoaktív gomba, amely a bazidiomyceták közé tartozik.

Sok európai nyelvben a „légyölő galóca” elnevezés a régi használatból ered – mint legyek elleni eszköz, a latin sajátos jelző is a „légy” (latinul musca) szóból származik. A szláv nyelvekben a légyölő galóca szó lett az Amanita nemzetség neve.

Az Amanita muscaria tűlevelű, lombos és vegyes erdőkben, különösen nyírerdőkben nő. Júniustól az őszi fagyokig egyenként és nagy csoportokban fordul elő gyakran és bőven.

Kalap 20 cm-ig ∅-ben, először, majd élénkvörös, narancsvörös, a felületet számos fehér vagy enyhén sárga szemölcs tarkítja. A bőr színe különböző árnyalatú lehet a narancsvöröstől az élénkvörösig, ami az életkorral világosabbá válik. Fiatal gombáknál a kalap pelyhei ritkán hiányoznak, a régi gombáknál az eső lemoshatja őket. A lemezek néha világossárga árnyalatot kapnak.

A hús a bőr alatt sárgás, puha, szagtalan.

A tányérok gyakoriak, szabadok, fehérek, a régi gombákban sárgulnak.

A spórapor fehér. A spórák ellipszoidok, simaak.

Legfeljebb 20 cm hosszú, 2,5-3,5 cm ∅ láb, hengeres, tövénél gumós, először sűrű, majd üreges, fehér, kopasz, fehér vagy sárgás gyűrűvel. A lábszár gumós alapja a zsákkuláris tokkal van összeforrva. A láb alját több sorban fehér szemölcsök borítják. A gyűrű fehér.

A gomba mérgező. A mérgezés tünetei a lenyelés után 20 perccel és legfeljebb 2 órával jelentkeznek. Jelentős mennyiségű muszkarint és egyéb alkaloidokat tartalmaz.

Összetéveszthető az aranyvörös russulával (Russula aurata).

Az Amanita muscariát bódítószerként és entheogénként használták Szibériában, és vallási jelentőséggel bírt a helyi kultúrában.