😉 Üdvözlöm az oldal rendszeres olvasóit és látogatóit! A Hárem egy történet arról, hogy egy feleség férje nehéz pillanatában behozta a házba szeretőjét, és kettesben élt velük.
„Jött a baj – nyisd ki a kaput”
Ki gondolta volna, én biztosan nem gondoltam volna. Bekerültem egy hárembe, legyen baj!
Margaritával a gyárban találkoztunk. Én lakatos voltam, ő pedig időmérő. Szeretet? Milyen fajta szeretet? Ittunk párszor, de amikor részegek voltunk, minden pörögni kezdett. Ritkának volt saját lakása a városban, de én most érkeztem a faluból, béreltem egy szobát.
Ritával együtt kezdtünk vele élni. És akkor repült. Mit kellene tennem? Szerény esküvőt játszottunk. Egy lányunk született velünk, apa kincse. Ó, mennyire szeretem az én Angelámat, ez kimondhatatlan, mintha angyalom lett volna.
Apám meghalt, anyám azonnal lebénult, én pedig Rita beleegyezésével elvittem hozzánk. Rituyla vigyázott anyámra, nagyon törődött vele. Eladtam a házat, és a pénzt a feleségemnek adtam.
Jött a válság, ami a családunkat is érintette. Elvesztettem a munkámat. Osztályunkat teljesen feloszlatták. Emiatt nagyon aggódtam, és nem tudtam többé olyan lenni, mint egy férfi Ritával. Inni kezdett.
A feleségem férje
Rita nem sokáig tűrte. Egyszer hozott egy férfit, és bejelentette, hogy velünk fog lakni. Kifogásaimra a feleségem azt válaszolta, hogy nyugodtan elvihetem anyámat és kiszállhatok. És nem engedi, hogy a lánya kommunikáljon velem. Meg kellett egyeznem. Egy szobában laktam anyámmal, Ritával és Szergejjel a második szobában. A lánynak saját hálószobája volt.
Elviselhetetlen volt arra gondolnom, hogy mi történik a feleségem hálószobájában, de nem tehettem semmit.
A lányom fokozatosan távolodni kezdett tőlem. Szergej papa mindig pénzzel volt, rengeteg játékot és holmit vett Angelámnak. Depressziós lettem és egész nap a kanapén feküdtem.
Rita továbbra is vigyázott anyámra és a háztartásra, Szergej pedig mindenben segített neki. Gyakran megvetően nézett rám. Igen, gyűlöltem magam a gyengeségem és az akaraterő hiánya miatt.
Két évig éltünk így. Két évig a feleségem nyakán élősködtem, aki csak azért hallgatott, mert nem volt hova mennem. Hiszen a pénzt már régen elköltötte a ház eladására. Rita pedig elvitte az anyai nyugdíjat.
Egy őszi este édesanyám csendesen, álmában meghalt. Margarita ismét részt vett a temetésben.
Egy héttel később elmentem munkát keresni. Nem akartam többé teher lenni. Sikerült lakatosként elhelyezkednem egy új cégnél, ahol jól fizettek. Elkezdtem pénzt hozni haza, és még embernek is éreztem magam.
Egyből teljesen más szemekkel néztem a feleségemre és a szeretőjére. Bérelt egy lakást és elment. A lányom elkezdett látogatni hozzám. Néha elmesélte, hogy mennek a dolgok otthon, felhívta őket, hogy újra éljenek velük. Hálás voltam Ritának mindazért, amit értem tett ebben az életben, de soha nem fogok háremben élni.
🙂 Barátaim, mit gondoltok erről a történetről? Ha tetszett a „Hárem” történet, ossza meg a közösségi hálózatokon.