Hogyan kell kiszámítani az összeget egy sorban Excelben. 3 módszer az Excel-sorban lévő számok összegének kiszámítására

A táblázatos információkkal dolgozva a felhasználóknak gyakran ki kell számítaniuk egy mutató mennyiségét. Gyakran ezek a mutatók azoknak a soroknak a nevei, amelyekkel a cellákban lévő összes információt össze kell foglalni. A cikkből megtudhatja az összes olyan módszert, amely lehetővé teszi ennek az eljárásnak a végrehajtását.

Egy sorban összegzett értékek

Az értékek összegzésének folyamatát sorban reprodukálhatja a következő módszerekkel:

• számtani képlet;
• automatikus összegzés;
• különféle funkciókat.

Ezen módszerek mindegyike további módszerekre oszlik. Foglalkozzunk velük részletesebben.

1. módszer: számtani képlet

Először is nézzük meg, hogyan lehetséges egy számtani képlet segítségével sorban összegezni. Elemezzünk mindent egy konkrét példával. Tegyük fel, hogy van egy táblázatunk, amely 5 üzlet bevételét mutatja bizonyos dátumokon. Az üzletek nevei a vonalak nevei. A dátumok oszlopnevek.

Cél: az első üzlet teljes bevételének kiszámítása minden időre. A cél eléréséhez hozzá kell adni az ehhez az üzlethez kapcsolódó sor összes celláját. Az áttekintés így néz ki:

1. Kijelöljük azt a cellát, ahol az eredmény a jövőben tükröződik. Írja be a „=” jelet a cellába. A számmutatókat tartalmazó sor legelső cellájában nyomjuk meg az LMB-t. Észrevesszük, hogy kattintás után a cella koordinátái jelennek meg a cellában az eredmény kiszámításához. Írja be a „+” jelet, és kattintson a sor következő cellájára. Továbbra is váltogatjuk a „+” jelet az első kimenet sorának celláinak koordinátáival. Ennek eredményeként a következő képletet kapjuk: =B3+C3+D3+E3+F3+G3+H3.

2. Az összes manipuláció elvégzése után nyomja meg az „Enter” gombot.
3. Kész! Az eredmény abban a cellában jelent meg, amelyben megadtuk az összeg kiszámításához szükséges képletet.

Figyelem! Amint látja, ez a módszer világos és egyszerű, de van egy csúnya hátránya. Ennek a módszernek a megvalósítása sok időt vesz igénybe. Nézzük az összegzés gyorsabb változatait.

2. módszer: AutoSum

Az autosum használata sokkal gyorsabb, mint a fent tárgyalt módszer. Az áttekintés így néz ki:

1. A lenyomott LMB segítségével kijelöljük az első sor összes celláját, amely számadatokkal rendelkezik. Áttérünk a „Főoldal” részre, amely a táblázatkezelő felület tetején található. Megkeressük a „Szerkesztés” parancsblokkot, és rákattintunk a „Szerkesztés” nevű elemre.
   

   

Ajánlást! Egy másik lehetőség, hogy lépjen a „Képletek” részre, és kattintson a „Funkciókönyvtár” blokkban található „AutoSum” gombra. A harmadik lehetőség az „Alt” + „=” billentyűkombináció használata a cella kiválasztása után.

2. Függetlenül attól, hogy melyik opciót választotta, egy számérték jelenik meg a kiválasztott cellák jobb oldalán. Ez a szám a sor pontszámainak összege.

Amint láthatja, ez a módszer sokkal gyorsabban hajtja végre az összegzést egy sorban, mint a fenti. A fő hátránya, hogy az eredmény csak a kiválasztott tartomány jobb oldalán jelenik meg. Ahhoz, hogy az eredmény bármely kiválasztott helyen megjelenjen, más módszereket kell alkalmazni.

3. módszer: SUM függvény

A SUM nevű integrált táblázatkezelő függvény használata nem rendelkezik a korábban tárgyalt módszerek hátrányaival. A SUM egy matematikai függvény. Az operátor feladata a számértékek összegzése. Az üzemeltető általános képe: =SZUM(szám1;szám2,…).

Fontos! A függvény argumentumai lehetnek számértékek vagy cellakoordináták. Az argumentumok maximális száma 255.

A lépésenkénti oktatóanyag így néz ki:

1. Kijelöljük a munkalap bármely üres celláját. Ebben megjelenítjük az összegzés eredményét. Érdemes megjegyezni, hogy akár a dokumentum külön munkalapján is elhelyezhető. A kiválasztás után kattintson a „Funkció beszúrása” gombra, amely a képletek beviteli sora mellett található.

2. A képernyőn egy „Funkcióvarázsló” nevű kis ablak jelent meg. Bontsa ki a „Kategória:” felirat melletti listát, és válassza ki a „Mathematical” elemet. Kicsit lejjebb a „Válasszon függvényt” listában megtaláljuk a SUM operátort, és rákattintunk. Az összes manipuláció elvégzése után kattintson az ablak alján található „OK” gombra.

3. A kijelzőn egy „Funkció argumentumok” nevű ablak jelent meg. Az üres „Szám1” mezőbe írja be a sor címét, a hozzáadni kívánt értékeket. Az eljárás végrehajtásához ebbe a sorba helyezzük a mutatót, majd az LMB segítségével kijelöljük a teljes tartományt számértékekkel. Az összes manipuláció elvégzése után kattintson az „OK” gombra.

4. Kész! Az összegzés eredménye az eredetileg kiválasztott cellában jelent meg.

A SUM funkció nem működik

Néha előfordul, hogy a SUM operátor nem működik. A meghibásodás fő okai:

• helytelen számformátum (szöveg) adatok importálásakor;
• rejtett karakterek és szóközök jelenléte a számértékekkel rendelkező cellákban.

Nem ér semmit! A numerikus értékek mindig jobbra, a szöveges információk pedig mindig balra vannak igazítva.

Hogyan találjuk meg a legnagyobb (legkisebb) értékek összegét

Nézzük meg, hogyan kell kiszámítani a legkisebb vagy legnagyobb értékek összegét. Például három minimális vagy három maximális értéket kell összeadnunk.

A LEGNAGYOBB operátor lehetővé teszi, hogy a kiválasztott adatokból a maximális pontszámot adja vissza. A 2. argumentum határozza meg, hogy melyik mérőszámot kell visszaadni. Konkrét példánkban a képlet így néz ki: =СУММ(НАИБОЛЬШИЙ(B2:D13;{1;2;3})).

A legkisebb érték keresése ugyanúgy működik, csak a LEGNAGYOBB operátor helyett a SMALL függvényt használjuk. A képlet így néz ki: =СУММ(НАИМЕНЬШИЙ(B2:D13;{1;2;3})).

Összegzési képlet/függvény kiterjesztése más sorokra

Megtudtuk, hogyan számítják ki a teljes összeget az egy sorban lévő cellákra. Gondoljuk át, hogyan valósítsuk meg az összegzési eljárást a táblázat összes sorában. A képletek kézi írása és a SUM operátor beszúrása hosszú és nem hatékony módszer. Az optimális megoldás a függvény vagy képlet kívánt számú sorra feszítése. Az áttekintés így néz ki:

1. Az összeget a fenti módszerek egyikével számítjuk ki. Vigye az egérmutatót a megjelenített eredményt tartalmazó cella jobb alsó keretébe. A kurzor egy kis sötét pluszjel formájában jelenik meg. Tartsa lenyomva az LMB-t, és húzza a képletet a lemez aljára.

2. Kész! Az összes cím eredményét összesítettük. Ezt az eredményt annak köszönhetjük, hogy a képlet másolásakor a címek eltolódnak. A koordináták eltolása annak a ténynek köszönhető, hogy a címek relatívak.

3. A 3. sor képlete így néz ki: =B3+C3+D3+E3+F3+G3+H3.

Hogyan kell kiszámítani az egyes N-edik sorok összegét.

Egy konkrét példán elemezzük, hogyan kell kiszámítani az egyes N-edik sorok összegét. Például van egy táblázatunk, amely egy üzlet napi nyereségét tükrözi egy bizonyos ideig.

Feladat: a heti profit kiszámítása minden hétre. A SUM operátor lehetővé teszi az adatok összegzését nem csak egy tartományban, hanem egy tömbben is. Itt az OFFSET segédműködtetőt kell használni. Az OFFSET operátor számos argumentumot ad meg:

1. Első pont. A C2 cella abszolút referenciaként kerül megadásra.
2. Lépések száma lefelé.
3. Lépések száma jobbra.
4. Lefelé lépések száma.
5. A tömbben lévő oszlopok száma. Az indikátortömb utolsó pontjának eltalálása.

Az első hétre a következő képletet kapjuk: =СУММ(СМЕЩ($C$2;(СТРОКА()-2)*5;0;5;1)). Ennek eredményeként az összeg operátor mind az öt numerikus értéket összegzi.

3D-s összeg, vagy egy Excel-munkafüzet több lapjával történő munkavégzés

Az azonos tartomány alakzatból származó számok több munkalapon való megszámlálásához egy speciális, „3D referencia”-nek nevezett szintaxist kell használni. Tegyük fel, hogy a könyv összes munkalapján van egy tábla a hét információival. Mindent össze kell szednünk, és havi számra kell hoznunk. A kezdéshez meg kell néznie a következő videót:

Négy egyforma tányérunk van. A nyereség kiszámításának szokásos módja így néz ki: =СУММ(неделя1!B2:B8;неделя2!B2:B8;неделя3!B2:B8;неделя4!B2:B8). Itt a cellatartományok argumentumként működnek.

A 3D összegképlet így néz ki: =SZUM(hét1:hét4!B2:B8). Itt azt írja, hogy az összegzés a munkalapokon található B2:B8 tartományban történik: hét (1-től 4-ig). A munkalapok száma lépésről lépésre eggyel nő.

Összeg több feltétellel

Vannak esetek, amikor a felhasználónak olyan problémát kell megoldania, amely két vagy több feltételt határoz meg, és a számértékek összegét különböző kritériumok szerint kell kiszámítania. Az eljárás végrehajtásához használja a függvényt «=SUMMESLIMN".

A lépésenkénti oktatóanyag így néz ki:

1. Kezdésként egy táblázatot alakítanak ki.
2. Kijelöli azt a cellát, amelyben az összegzés eredménye megjelenik.
3. Lépjen a képletek beviteli sorára.
4. Beírjuk az operátort: =SUMMAESLIMN.
5. Lépésről lépésre megadjuk az összeadás tartományát, a feltétel1, a feltétel1 tartományát stb.
6. Az összes manipuláció elvégzése után nyomja meg az „Enter” gombot. Kész! A számítás megtörtént.

Nem ér semmit! Elválasztónak kell lennie pontosvessző „;” formájában az operátor érvei között. Ha ezt a határolót nem használja, akkor a táblázat hibaüzenetet generál, jelezve, hogy a függvényt rosszul adta meg.

Hogyan kell kiszámítani az összeg százalékát

Most beszéljünk arról, hogyan kell helyesen kiszámítani az összeg százalékát. A legegyszerűbb módszer, amelyet minden felhasználó megért, az arány vagy a „négyzet” szabály alkalmazása. A lényeg az alábbi képről érthető:

A teljes összeg az F8-as cellában jelenik meg, értéke 3060. Más szóval, ez száz százalékos bevétel, és meg kell találnunk, hogy Sasha mekkora profitot termelt. A kiszámításhoz egy speciális arányképletet használunk, amely így néz ki: =F10*G8/F8.

Fontos! Először is 2 ismert számértéket u3buXNUMXbare átlósan megszorozva, majd elosztva a fennmaradó XNUMXrd értékkel.

Ezzel az egyszerű szabálysal könnyen és egyszerűen kiszámíthatja az összeg százalékos arányát.

Következtetés

A cikk több módszert tárgyalt a soradatok összegének egy Excel-táblázatban való lekérésére. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az aritmetikai képlet használata a legegyszerűbb módszer, de célszerűbb, ha kis mennyiségű információval dolgozunk. Nagy mennyiségű adattal való munkavégzéshez jól használható az automatikus összegzés, valamint a SUM funkció.