Általában, amikor új információkat próbálunk megjegyezni, azt gondoljuk, hogy minél több munkát fektetünk be, annál jobb lesz az eredmény. A jó eredményhez azonban valóban szükség van arra, hogy időnként semmit se tegyünk. Szó szerint! Csak halványítsa el a lámpákat, dőljön hátra, és élvezze a 10-15 perces pihenést. Rá fog jönni, hogy az imént tanult információk memóriája sokkal jobb, mintha ezt a rövid időt produktívabban próbálná felhasználni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy kevesebb időt kell emlékezni az információkra, de a kutatások azt mutatják, hogy törekedni kell a „minimális interferencia” elérésére a szünetekben – tudatosan kerülni minden olyan tevékenységet, amely megzavarhatja az emlékezés kényes folyamatát. Nem kell üzletet kötni, e-maileket ellenőrizni vagy a hírfolyamot görgetni a közösségi hálózatokon. Adjon esélyt az agyának, hogy zavaró tényezők nélkül teljesen újrainduljon.
Tökéletes mnemonikus technikának tűnik a diákok számára, de ez a felfedezés némi enyhülést is hozhat az amnéziában és a demencia bizonyos formáiban szenvedők számára, új módokat kínálva a rejtett, korábban fel nem ismert tanulási és memóriaképességek felszabadítására.
A csendes pihenés előnyeit az információk megemlékezésében először Georg Elias Müller német pszichológus és tanítványa, Alfons Pilzecker dokumentálta 1900-ban. Müller és Pilzecker az egyik memóriaszilárdító foglalkozásukon először arra kérték a résztvevőket, hogy tanuljanak meg egy listát az értelmetlen szótagokról. Rövid memorizálási idő után a csoport fele azonnal megkapta a második listát, míg a többiek hat perc szünetet a folytatás előtt.
Amikor másfél órával később tesztelték, a két csoport feltűnően eltérő eredményeket mutatott. Azok a résztvevők, akiknek szünetet adtak, a listájuk közel 50%-ára emlékeztek, míg azoknál a csoportoknál, akiknek nem volt ideje pihenni és újrakezdeni, átlagosan 28%. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy az új információk megismerése után a memóriánk különösen sérülékeny, így érzékenyebbé válik az új információk interferenciájára.
Bár más kutatók időnként felülvizsgálták ezt a felfedezést, csak a 2000-es évek elején tudtak többet az emlékezet lehetőségeiről Sergio Della Sala, az Edinburgh-i Egyetem és Nelson Cowan, a Missouri Egyetem úttörő kutatásának köszönhetően.
A kutatókat az érdekelte, hogy ez a technika javíthatja-e az idegrendszeri károsodáson, például agyvérzésen átesett emberek emlékeit. Mueller és Pilzeker tanulmányához hasonlóan 15 szóból álló listát adtak a résztvevőknek, és 10 perc után tesztelték őket. Néhány résztvevőnek a szavak memorizálása után standard kognitív teszteket ajánlottak fel; a többi résztvevőt megkérték, hogy feküdjenek le egy elsötétített szobában, de ne aludjanak el.
Az eredmények elképesztőek voltak. Bár a két legsúlyosabban amnéziás betegen a technika nem segített, mások a szokásosnál háromszor annyi szót tudtak emlékezni – a korábbi 49% helyett akár 14%-ra –, mint az egészségesek, neurológiai károsodás nélkül.
A következő vizsgálatok eredményei még lenyűgözőbbek voltak. A résztvevőket arra kérték, hogy egy óra múlva hallgassák meg a történetet, és válaszoljanak a kapcsolódó kérdésekre. Azok a résztvevők, akik nem kaptak lehetőséget a pihenésre, csak a tények 7%-ára emlékeztek a történetből; akik pihentek, 79%-ig emlékeztek.
Della Sala és Cowan egykori hallgatója a Heriot-Watt Egyetemen számos nyomon követési vizsgálatot végzett, amelyek megerősítették a korábbi megállapításokat. Kiderült, hogy ezek a rövid pihenőidők a térbeli memóriánkat is javíthatják – például segítettek a résztvevőknek emlékezni a különböző tereptárgyak helyére egy virtuális valóság környezetben. Fontos, hogy ez az előny a kezdeti edzési kihívás után egy héttel is fennáll, és úgy tűnik, fiatalok és idősek számára egyaránt előnyös.
A kutatók minden esetben egyszerűen arra kérték a résztvevőket, hogy üljenek egy elszigetelt, sötét szobában, ahol nincs mobiltelefon vagy más hasonló zavaró tényező. „Nem adtunk nekik konkrét utasításokat arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek nyaralásuk alatt” – mondja Dewar. "A kísérleteink végén kitöltött kérdőívek azonban azt mutatják, hogy a legtöbb ember csak hagyja, hogy az elméje ellazuljon."
Ahhoz azonban, hogy a relaxáció hatása érvényesüljön, nem szabad felesleges gondolatokkal megerőltetni magunkat. Például egy tanulmányban a résztvevőket arra kérték, hogy képzeljenek el egy múltbeli vagy jövőbeli eseményt a szünetükben, ami úgy tűnt, hogy csökkenti az emlékezetüket a nemrég tanult anyagokra.
Lehetséges, hogy az agy az esetleges leállási időt arra használja fel, hogy megerősítse a nemrég megismert adatokat, és ez az idő alatti extra stimuláció csökkentése megkönnyítheti ezt a folyamatot. Nyilvánvalóan a neurológiai károsodások az új információk megismerése után különösen sebezhetővé tehetik az agyat a beavatkozásokkal szemben, így a töréstechnika különösen hatékony a stroke-túlélők és az Alzheimer-kórban szenvedők számára.
A kutatók egyetértenek abban, hogy az új információk elsajátítására tett szünetek segíthetnek mind az idegrendszeri károsodást szenvedett embereknek, mind azoknak, akiknek nagy mennyiségű információt kell megjegyezniük.
Az információs túlterheltség korában érdemes észben tartani, hogy nem csak okostelefonunkat kell rendszeresen tölteni. Az elménk ugyanúgy működik.