Egyes nőkben az anyai ösztön annyira erős, hogy még a férjre is átterjed. Valóban, néha könnyű összetéveszteni a szeretett személyről való gondoskodást a tehetetlen gyermekről való gondoskodással. Miért történik ez, és mivel van tele – mondja Tanya Mezhelaitis pszichológus.
„Tegyél egy szalvétát a térdére… Várj, ne egyél, meleg van… Fogd ezt a halat…” Micsoda gondoskodás egy gyerekről! De a tőlem jobbra lévő étterem asztalánál egyáltalán nem anyám és fiam vacsorázott, hanem egy nő és egy 35 év körüli férfi. Fáradt tekintettel lassan rágta, a lány aktívan nyüzsgött.
Észrevetted, hogy az ilyen kapcsolatok egyáltalán nem ritkák? Egyes férfiak számára az ilyen gyámság csak öröm. Nem kell semmit sem eldönteni, nem kell felelősséget vállalni a saját életedért. De mindennek van egy árnyoldala.
Anyu vigyázni fog, anyu vigasztal, anyu etet. Ez csak egy intim élet anyukájával nem lehet. És előbb-utóbb elhagyják a mamát… Vagy nem mennek el, de egy ilyen kapcsolat aligha nevezhető egyenrangú kapcsolatnak két felnőtt között.
Vannak férfiak is, akik beleegyeznek, hogy ilyen játékokat játsszanak, és ők is viselik a felelősséget azért, ami történik. De nem kell őket «örökbe fogadni»! De ha egy nő újra és újra ilyen módon épít kapcsolatokat az ellenkező nem képviselőivel, akkor figyelnie kell saját viselkedésére. Végül is csak magát tudja megjavítani, egy másik embert nem.
Mit kell tenni?
Annak érdekében, hogy ne legyél a saját férjed anyja, meg kell értened, hogy miben különböznek az anya és a feleség funkciói.
Kezdetben egy nőnek három példaképe van: Anya, Feleség (ő is szerető) és Lány. Amikor fia születik, egy nő a tapasztalataiból adódóan felsőbbrendű pozíció alapján kommunikál egy kis emberrel. Fő feladata annak meghatározása, hogy milyen körülmények között lesz a gyermek a lehető legkényelmesebb.
A fia ötödik születésnapjáig az anya egy bizonyos viselkedési modellt fektet le benne, amelyet az életben irányítani fog. Ebben az időszakban a fő funkciója az ellenőrzés: egyél vagy nem eszik, kimegy wc-re vagy sem. Ez szükséges a gyermek életben maradásához.
Ugyanakkor egy nő-feleség teljesen más szinten kommunikál a férjével. Elfogadja olyannak, amilyen, mert felnőtt férfival van dolga. Azzal, aki tudja, mit akar, aki önállóan meg tudja határozni, hogy melege vagy hidege van. Ő maga tervezi meg a napját, fel tudja magát vidítani, ha szomorú, és időt szakít, ha unatkozik.
Minden egészséges ember megérti alapvető szükségleteit, és egyedül is ki tudja elégíteni azokat. Ezért egy nő nyugodtan érzi magát egyenrangú társ, feleség szerepében, és megbízik párjában. Ha ez nem történik meg, akkor a bizalom helyett az ellenőrzésre van szükség. Az irányítás pedig mindig a félelemről szól.
Ha a párodban egy nő irányít egy férfit, tedd fel magadnak a kérdést: mitől félek? Elveszíti az emberét? Vagy elveszíti az irányítást a pénzügyei felett? Mindig kapunk némi hasznot ebből az ellenőrzésből. Gondolja át, milyen előnyökkel jár ez a helyzet az Ön számára?
Egy anya, a feleségtől eltérően, kiélheti kisfia gyengeségeit. A nők pedig gyakran összekeverik az elfogadást az ilyen engedékenységgel, pedig nem olyan babáról beszélünk, aki nem tud túlélni anya nélkül. Megértés nélkül azt mondják: „A férjem alkoholista, de elfogadom őt úgy, ahogy van. El kell fogadnunk az embert olyannak, amilyen! vagy "A férjem játékos, de én elfogadom… Nos, itt van."
Ez a hozzáállás azonban nemcsak önmagát, hanem a kapcsolatot is tönkreteszi.
Egy anya sajnálhatja gyermekét – és ez természetes. Az viszont gyakori, hogy egy felnőtt nő sajnálja a férfit, amikor például az megbetegszik és kiszolgáltatott állapotba kerül.
Egy-egy betegség során mindannyian gyermekké válunk: fontos számunkra az együttérzés, az elfogadás, a szánalom. De amint az ember felépül, a túlzott, túlzott szánalmat le kell kapcsolni.
Egy felnőtt férfival való kapcsolattartás során a vele egyenrangú nőnek rugalmasnak kell lennie. Amikor kezdünk túlságosan határozottak lenni: „Nem, úgy lesz, ahogy mondtam” vagy „Mindent magam fogok eldönteni”, megtagadjuk partnerünktől, hogy segítsen nekünk. És ez valami nagyon emlékeztet arra, hogy… Anyu gyakran az „én magam” pozíciójából beszél a fiához, mert ebből a szempontból ő a felnőtt. Igen, ő maga főzhet borscsot vagy moshat ablakot, mert egy ötéves gyerek ezt nem teszi meg.
Amikor egy férjes nő állandóan azt mondja, hogy „én magam”, akkor bizalmatlanságot mutat a férfival szemben. Mintha jelzést küldene neki: "Kicsi vagy, gyenge, nem fogod bírni, én úgyis jobban fogom csinálni."
Miért van így? Mindenkinek meglesz a maga válasza. Talán azért történt, mert a szülei családjában így volt. Valójában gyermekkorban könnyen megtanuljuk mások forgatókönyveit. Talán nem találtunk megfelelő példaképet a családunkban: például apa súlyos beteg volt, ápolásra szorult, és sokszor anyának kellett meghoznia a legfontosabb döntéseket.
Ahhoz, hogy kompetens kapcsolatot építs ki, világosan meg kell értened a szerepeidet. Ki vagy te a családi forgatókönyvedben: anya vagy feleség? Kit szeretnél legközelebb látni: férfi-fiú vagy férfi-férj, egyenrangú partner?
Fontos észben tartani: ha megbízol egy partnerben, van ereje megbirkózni a feladatokkal.
Néha nehéz „kikapcsolni a mamát”, amikor igazi fiak vannak a családban. A nő megragadt az anyai szerepben, mindenkit „örökbefogad” maga körül – a férjét, a testvérét, még az apját is. Természetesen ez utóbbiak is választhatnak, hogy követik-e ezt a modellt vagy sem. A kapcsolatok azonban egy tánc, amelyet ketten adnak elő, és a partnerek valahogy alkalmazkodnak egymáshoz, ha nem akarnak elveszíteni valakit, akit valójában szeretnek.
A házasságban át kell adni a partnerbe vetett hitet. Még ha nehézségei is vannak a munkahelyén, és panaszkodni jött Önhöz, nem kell sietnie a problémái megoldásával. Ez az anyuka el tudja neki magyarázni, hogyan kell megoldani egy matematikai feladatot vagy összeállítani egy konstruktort. Egy felnőtt férfinak nincs szüksége a segítségedre. És ha mégis szükséged van rá, akkor meg is tudja adni. Itt a támogatás mindenkinek!
Fontos észben tartani, hogy ha megbízik házastársában, akkor van ereje megbirkózni a nehézségekkel. Hagyjon teret a férfinak a független döntésekhez. Ellenkező esetben soha nem tanul meg másokkal törődni.
Ne lepődj meg azon, hogy a házastárs nem törődik veled – elvégre nemcsak nem akarja, de nem is tudja, hogyan tegye. Vagy talán esélyt sem adtak neki, hogy tanuljon… Ha javítani akar a helyzeten, amikor legközelebb sálat köt a férjének, mielőtt kimegy, mindenképpen gondolja át: milyen szerepet tölt be ebben a pillanatban?