Kis Loane 26. május 2010-án született a járművünkben, egy kávézó parkolójában. Szülés országút mentén, a csúcsforgalom kellős közepén! Mindent a szakadó esőben…
Ez volt a második terhességem és 9 napos voltam a terminustól. A gallérom két ujjal nyitva volt. A szülés előtti éjszaka nem sokkal hajnali 1 után felébresztettek heves zivatarok miatt. Nagyon rosszul aludtam, de csak egy kis rángást éreztem kevesebb mint egy percig.
Reggel 6-kor felkeltem és lezuhanyoztam. Úton voltunk reggelizni a férjemmel és a lányommal, amikor éreztem, hogy valami megreped bennem. A fürdőszobába rohantam és elvesztettem a vizet. 7:25 volt, amilyen gyorsan csak lehetett, elmentünk. Legidősebb gyermekünket a szüleimmel adtuk le, útközben tájékoztatta a férjem. Reggel 7:45 volt, és nagyjából 1 km-re voltunk a szüleim házától, amikor rájöttem, hogy mi történik velem: a babám az autóban fog megszületni!
Építőipari gépkocsi szülőszobának
A férjem építőipari autója: nincs fűtés, por, vakolat. Eluralkodott bennem a félelem, már nem sajátítottam el semmit. Tudta, hogyan kell megőrizni hidegvérét és higgadtságát, a tehetetlenségem nagy érzése ellenére. Azonnal hívta a SAMU-t, azt mondták neki, hogy sétáljon 200 métert, és parkoljon le az út melletti kávézó parkolójában.
Ekkor már nem tudtam leülni, a kocsiban álltam (szaxofon!). A tűzoltók 8 perccel később érkeztek meg. Éppen volt idejük kinyitni az utasoldali ajtót, én pedig megfordulok, ahogy a kicsi feljött a keréksapkákra. Kicsúszott a tűzoltó nedves kezéből, és a földre esett a kavicsra.
Szerencsére minden jól végződött, megúszta egy kis karcolással a fején. Le kellett takarnunk az autót, hogy amennyire csak lehet, ne kerüljön víz. Hosszú volt az út a szülészetre: nagy forgalom és nagyon rossz idő az autópályán. Féltünk az életünktől. Mindenre emlékszem, másodpercről másodpercre… És holnap már 6 hónapos lesz a babám!
lette57