Apám bántalmazott, amikor még csak 6 éves voltam
Tanúskodással, Remélem, erőt adok az incesztus vagy pedofília áldozatainak, hogy felszólaljanak, vagy feljelentsék hóhérukat. Még ha be kell vallanom, nehéz is. Apám bántalmazott, amikor még csak 6 éves voltam. Valójában Franciaországban éltem anyámmal, a párjával és a féltestvéremmel. Az, akit ma apámnak hívok, még csak egyéves koromban tért vissza származási szigetére. Szerettek, de láttam a húgomat az apjával és az anyjával. Nem értettem, miért nem vagyok jogosult erre. Szerettem volna jobban megismerni apámat. Én csak fotókon láttam. Gyakran hívtam rá. Beszélgetés és elmélkedés után anyám elküldött Reunion-szigetre az első osztályom évében. Örültem, de nem sokkal érkezésem után elkezdődött a rémálom. Apám gyorsan bántalmazott. Ebben az évben természetesen kapcsolatban voltam anyámmal, de soha nem mertem elmondani neki, min mentem keresztül. Még azután is, hogy visszatértem Franciaországba. Nyolc évesen a nyári szünetben tértem vissza Réunion-szigetre, két hónapra. Furcsa módon nem fejeztem ki vonakodást. Anyám nem sejthetett semmit. Siettem, hogy meglátogassam a nagymamámat, a családomat… anélkül, hogy különösebben belegondoltam volna, mit tett velem apám. Még azt hiszem, örültem, hogy újra láthatom, még gyerek voltam…
Anyukám 9 éves koromban tudta meg, hogy mi történt, miközben a naplómat olvastam. Mert pontosan leírtam a jeleneteket az „apa” idézetével. Először azt hitte, a mostohaapámról beszélek. De azonnal megmondtam neki, hogy ő az igazi apám. A lány összeesett. Napokig sírt. Bűntudatot érzett, amiért odaküldött. Megpróbáltam elmondani neki, hogy ez nem az ő hibája, csak a helyes dolgot akarja tenni, és tiszteletben tartja a kérésemet. Egészen a mai napig nem engedtem át semmit. hibásnak éreztem magam. Apám elhitette velem, hogy ez normális, de tudtam, hogy valami nincs rendben. Elvesztem. Amikor megtudta, anyám sokat hallgatott rám. Természetesen felvette a kapcsolatot apámmal, aki ezt teljes mértékben tagadta. Elmondása szerint gonosz voltam. Még azt is mondta, hogy én kerestem! Megint az én hibám volt…
Apám akkoriban a szüleivel élt. A nagybátyám is volt ebben a nagy családi házban, de nem hiszem, hogy sejtették, hogy elvisel. Egyik nap egy unokatestvérrel akartam beszélni róla, miközben Reunionban voltam. A szobámban voltunk. Apám egy pornográf képet hagyott róla a barátnőjével egy könyvben, amit arra kényszerített, hogy megnézzem. Meg akartam neki mutatni és elmondani mindent, de feladtam. Azt gondoltam magamban, hogy rossz lánynak fog gondolni. A megpróbáltatásom talán abbamaradt volna abban a pillanatban…
Anyám sokat támogatott, de nem igazán szerettem bizalmaskodni. Nem akartam pszichológiai nyomon követést. Nem éreztem úgy, hogy mindent elmondhatok egy pszichológusnak. Nehéz újraépíteni egy ilyen dolog után. Nehezen beszélünk róla, gyakran sírunk, állandóan gondolunk rá. Amikor kicsi voltam, nehezen tudtam beszélni másokkal, különösen a férfiakkal. És nehéz volt a kapcsolatom a férfi fajjal. Egy időben el is löktem a fiúkat. Azt mondtam magamban, hogy miért nem a lányok… De mindenekelőtt nem jártam a feketékkel, még akkor sem, ha engem is vonzottak. A szüleim miatt tiltottam le. A társammal is bonyolult volt. Ő volt az első Métis pasim. Az első együtt töltött éjszakánkon sírva fakadtam. Szexének látványa újraélesztett mindent, amit átéltem. Szerencsére megértő volt. Meghallgatott, és tudta, hogyan találja meg a szavakat, amelyek megnyugtatnak, mondván, soha nem fog bántani. Oda volt értem és ma van egy 3 éves kisfiunk. Boldog anya vagyok, de nagyon félek, hogy ez megtörténik a fiammal. Ugyanakkor nem akarom átadni neki a szorongásaimat, és igyekszem nem túlzottan védeni. Az a kínzó, hogy a családtól, a sporttanároktól származhat…mindenhol! Az biztos, hogy a legkisebb jelre is éber lennék, azonnal résen lennék. Mindig azt mondtam neki, hogy senki sem nyúlhat a személyes részeihez, még anya vagy apa sem, hogy figyelmeztetnie kell, ha valaki ártani akar neki. Jobban szeretem a megelőzést, mint a gyógyítást. Számomra elengedhetetlen a megelőzés! Emellett gyermekgondozói asszisztens vagyok, és úgy gondolom, hogy a munkám annak köszönhető, amit kicsi koromban szenvedtem. Szükségem van arra, hogy a gyerekekkel legyek és megvédjem őket. Mi vagyunk az elsők a sorban, akik felfedezik a rossz bánásmód, a szexuális zaklatás jeleit. A munkám segített abban, hogy önbizalmat szerezzek és megnyíljak, mert korábban nagyon visszahúzódtam magamba.
Ez a tragédia mindig az életem része lesz. Én így építettem fel magam. Mindenkinek megvannak a maga titkai és fájdalmai. De ma boldog vagyok. Van a fiam, egy férfi, aki szeret, egy családi ajándék. Nem mondhatom, hogy megvetem az apámat. Úgy gondolom, hogy ő egy beteg, akinek kezelést kell kérnie, és nem vette észre tettei hatását. Örökre megjelölt vagyok, de úgy érzem, már majdnem megbocsátottam. Most már sírás nélkül beszélhetek róla. És ha még nem tettem feljelentést, akkor ma sokat gondolkodom ezen. Sok minden jár most a fejemben. Minden újra felszínre kerül. Még 11 évem van a kereset benyújtására, 36 éves koromig. Már öt évet letöltött pedofília miatt börtönben, és most óvadék ellen van. A következő jelentésnél nagyon hosszú időre visszatér a börtönbe. Figyelembe véve, hogy mit tett, megér egy kicsit elgondolkodni. Főleg, hogy megmutassa mindenkinek, ki ő, és így soha többé nem csinálja.
5. május 2015-én, kedden megszavazta a gyermekvédelmi törvényjavaslat módosítását az Országgyűlés szociális bizottsága annak érdekében, hogy a vérfertőzés fogalma bekerüljön a Büntető Törvénykönyvbe. A jelenlegi törvény ugyanis csak a szexuális zaklatást és a kiskorúakkal való kapcsolatokat határozza meg.