Hogyan lehet helyesen megfejteni a beszélgetőpartner üzeneteit, és sikeresen közvetíteni a sajátját? A Neuro Linguistic Programming (NLP) módszer használata. A módszer egyik szerzője és kollégája elmagyarázza, miért nem halljuk egymást, és hogyan lehet ezt orvosolni.
Pszichológiák: Miért olyan nehéz néha megértenünk egymást?
John Grinder: Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kommunikáció beszéd, és megfeledkezünk a non-verbális kommunikációról. Eközben véleményem szerint a non-verbális kommunikáció sokkal jobban befolyásolja a kapcsolatokat, mint bármely szó. Ha figyeli a fej fordulását és a testtartás változását, a szemmozgásokat és a hangárnyalatokat, a beszélgetőpartner mindezen „pas”-ját, sokkal jobban „hallod”, mintha csak azt hallgatnád, amit mond.
Carmen Bostic St. Clair: Íme egy példa az Ön számára. Ha azt mondom: „Nagyon szép vagy” (egyszerre megrázza a fejét), akkor összezavarodsz, nem fogod tudni, hogyan reagálj. Mert küldtem neked két üzenetet, amelyeknek ellentétes jelentése van. Melyiket választod? Így keletkeznek félreértések a kapcsolatokban.
És hogyan legyünk adekvátabbak, vagy ahogy mondod, „kongruensek” a másokkal való kapcsolatokban?
JG: Több szakasza van. Az első az, hogy pontosan megértsük, mit akarunk mondani. Mit várok ettől a beszélgetéstől? Lehet, hogy konkrét célunk van, például tanácsot kérni, szerződést kötni, vagy szélesebb körűek lehetnek a szándékaink, például barátság fenntartása. „Egybevágónak lenni” mindenekelőtt a saját szándék tisztázását jelenti. És csak ezután hozza összhangba a szavait, viselkedését, testmozdulatait.
És a második szakasz?
JG: Légy figyelmes másokkal szemben. Arra, amit a szavai és főleg a teste fejez ki… Szóval, ha azt mondom neked: „Beszélni akarok veled” – és látom, hogy a tekinteted balra siklik, megértem, hogy most „bekapcsoltad” a vizuális mód, azaz belső vizuális képeket fog használni1.
A non-verbális kommunikáció sokkal jobban befolyásolja a kapcsolatokat, mint bármely szó.
Az információcsere megkönnyítése érdekében ezt figyelembe veszem, és úgy választom meg a szavaimat, hogy veled legyek azon a területen, amelyet öntudatlanul preferálsz, például: „Látod, mi történik? Úgy tűnik, ez a helyzet. Elég világos vagyok?” ahelyett, hogy azt mondaná: „Érted, amit mondok? Mindent menet közben elkapsz!” – mert ez már a test mozgásaihoz kötődő kinesztetikus nyelv. Ezenkívül megváltoztatom a beszéd intonációját és tempóját, hogy az Ön hangjához igazodjon…
De ez manipuláció!
JG: A kommunikációban mindig van manipuláció. Ez csak történetesen etikus és etikátlan. Amikor feltesz nekem egy kérdést, a beszéddel egy olyan témára irányítod a figyelmemet, amelyre nem gondoltam: ez is manipuláció! De mindenki elfogadhatónak tartja, általánosan elfogadott.
KS-K .: Más szóval, ha manipulálni szeretne egy másik személyt, mi biztosítjuk Önnek az ehhez szükséges eszközöket. De ha szeretnél segíteni az embereknek abban, hogy megértsenek téged, és magadnak is segíts megérteni őket, akkor mi is megtehetjük: az NLP megtanít arra, hogyan válassz másokat, és hogyan fejezd ki magad!
A kommunikáció többé nem terhel téged: világosan elképzeled, mit akarsz kifejezni, és mit fejez ki a másik – verbálisan és non-verbálisan, tudatosan és tudattalanul. Akkor mindenkinek van választása – azt mondja: „Igen, megértelek, de nem akarok így beszélni”, vagy éppen ellenkezőleg: „Szorosan követem a gondolatmenetét.”
Először határozza meg saját szándékát. És akkor hozza összhangba a szavakat, a viselkedést, a testtartást.
JG: Ha odafigyel a másikra, kifejezésmódjára, és megvan az eszköze a kommunikációs vonásainak megértéséhez, akkor megérti, hogy kapcsolat jött létre közöttetek, ami a teljes kommunikáció lehetőségét jelenti.
Azt akarod mondani, hogy az NLP-nek köszönhetően fellép az empátia?
JG: Mindenesetre meggyőződésem, hogy így egy másik ember tudatalattija számára is világossá tehetjük, hogy felismerjük és elfogadjuk „gondolkodásmódját”. Szóval szerintem ez egy nagyon tiszteletteljes manipuláció! Mivel nem te vagy a vezető, hanem a követő, alkalmazkodsz.
Kiderült, hogy mindig tisztában kell lennünk azzal, hogyan és miért választunk szavakat, gondosan figyelnünk kell testtartásunkat és hangszínünket?
JG: Nem hiszem, hogy a kommunikációban teljesen kontrollálni tudod magad. Az erre törekvők túlságosan el vannak foglalva magukkal, sokszor párkapcsolati problémáik vannak. Mert csak arra gondolnak, hogyan ne hibázzon, és elfelejtenek hallgatni a beszélgetőpartnerre. Én viszont a kommunikációt játéknak tekintem, az NLP-eszközöket pedig úgy, hogy jobban szórakozz vele!
Fontos felismerni, hogy mely szavakat és kifejezéseket ismételjük gyakrabban, mint mások: ezek azok, amelyek befolyásolják a kapcsolatokat.
KS-K .: Nem arról van szó, hogy minden szavára oda kell figyelni. Fontos felismerni, hogy mely szavakat és kifejezéseket ismételjük gyakrabban, mint mások: ezek azok, amelyek befolyásolják a kapcsolatokat. Például olasz szüleim mindig a necessario („szükséges”) szót használták. Amikor az Egyesült Államokba költöztünk, és elkezdtünk angolul beszélni, úgy fordították, hogy „meg kell”, ami sokkal erősebb kifejezés.
Ezt a beszédszokást tőlük vettem át: „ezt kell tenned”, „én azt kell tennem”… Az életem olyan kötelezettségek sorozata volt, amelyeket megköveteltem másoktól és magamtól. Addig volt, amíg a nyomára bukkantam – hála Johnnak! – ezt a szokást, és nem sajátított el más megfogalmazásokat a „kell” helyett: „akarom”, „tudod”…
JG: Amíg nem adjuk magunknak a fáradságot, hogy felismerjük a kommunikációs mechanizmusokat, addig minden jó szándékunk ellenére folyamatosan ugyanarra a gereblyére lépünk: úgy érezzük, hogy nem hallanak meg és nem értenek meg bennünket.
A szakértőkről
John Grinder – Amerikai író, nyelvész, aki Richard Bandler pszichológussal közösen megalkotta a neurolingvisztikai programozás módszerét. A gyakorlati pszichológia ezen iránya a nyelvészet, a rendszerelmélet, a neurofiziológia, az antropológia és a filozófia metszéspontjában keletkezett. Milton Erickson (hipnoterápia) és Fritz Perls (gestaltterápia) kiemelkedő pszichoterapeuták munkájának elemzésén alapul.
Carmen Bostic St Clair – Jogtudományi doktor, az 1980-as évek óta dolgozik együtt John Grinderrel. Együtt tartanak képzési szemináriumokat szerte a világon, társszerzők a „Suttogás a szélben. Új kód az NLP-ben” (Prime-Eurosign, 2007).
1 Ha beszélgetőpartnerünk tekintete felfelé irányul, ez azt jelenti, hogy vizuális képekre utal; ha vízszintesen csúszik, akkor az érzékelés hangokon, szavakon alapul. Egy lecsúszott pillantás az érzésekre és érzelmekre való támaszkodás jele. Ha a tekintet balra fordul, akkor ezek a képek, hangok vagy érzelmek emlékekhez kapcsolódnak; ha jobbra, akkor nem a valós tapasztalatra utalnak, hanem kitalálták, a képzelet alkotta.