Gyerekek, szülők és kütyük: hogyan állítsunk fel szabályokat és tartsunk fenn jó kapcsolatokat

„Mit találtak ezekben a kütyükben! Itt vagyunk a gyerekkorban…” – mondják gyakran a szülők, megfeledkezve arról, hogy gyermekeik más, új világban nőnek fel, és más érdeklődési körük is lehet. Sőt, a számítógépes játékok nem csak kényeztetést jelentenek, hanem további lehetőséget kínálnak a társakkal való kommunikációra és egy bizonyos státusz megszerzésére a társadalmukban.

Ha teljesen megtiltja gyermekének a kütyü használatát és a számítógépes játékokat, akkor ezt egy barátjánál vagy az iskolai szünetben fogja megtenni. A kategorikus tiltás helyett érdemes megbeszélni a gyerekkel a kütyük használatának szabályait és a digitális térben való viselkedés szabályait – ebben segít Justin Patchin és Hinduja Sameer könyve, „Írásos maradványok. Hogyan tegyük biztonságossá az internetes kommunikációt.

Igen, a gyerekeid nem te vagy, és az ő óráik érthetetlennek, sőt unalmasnak tűnhetnek számodra. De jobb, ha támogatjuk a gyermek érdeklődését, megtudjuk, mit szeret ebben vagy abban a játékban, és miért. Hiszen a kapcsolatodban a legfontosabb a bizalom és az egymás iránti tisztelet. És nem küzdelem, szigorú ellenőrzés és tiltások.

Mítoszok a kütyükről és játékokról

1. A számítógépek a szerencsejáték rabjává tesznek

A kütyük ellenőrizetlen használata valóban rossz következményekkel járhat: érzelmi túlterhelés, szocializációs nehézségek, fizikai aktivitás hiánya, egészségügyi problémák és szerencsejáték-függőség. Ez utóbbi a valós élet virtuálisra való felváltásában fejeződik ki. Az ilyen függőségben szenvedő személy elfelejti kielégíteni étkezési, víz- és alvásigényét, megfeledkezik más érdeklődési körökről és értékekről, és abbahagyja a tanulást.

Mire kell emlékezni? Először is, nem önmagukban a kütyük káros, hanem azok ellenőrizetlen használata. Másodszor, a szerencsejáték-függőség leggyakrabban nem jelenlétük miatt következik be.

Ne keverje össze az okot és az okozatot: ha egy gyerek sok időt tölt a virtuális világban, az azt jelenti, hogy ott bujkál az iskolai, családi vagy kapcsolati problémák és nehézségek elől. Ha nem érzi magát sikeresnek, okosnak és magabiztosnak a való világban, akkor a játékban keresi. Ezért mindenekelőtt a gyermekkel való kapcsolatra kell figyelni. És ha ez függőség az összes velejáró tünetével együtt, forduljon szakemberhez.

2. A számítógépes játékok agresszívvé teszik a gyerekeket

Számos tanulmány kimutatta, hogy nincs kapcsolat a videojátékok és a tizenévesek későbbi erőszakossága között. Azok a tizenévesek, akik sokat játszottak erőszakos játékkal, később sem mutattak agresszívebb viselkedést, mint azok, akik keveset játszottak, vagy egyáltalán nem játszottak. Ellenkezőleg, a játékban való küzdelem révén a gyermek megtanulja ökológiai módon kivenni a haragot.

Hogyan állítsunk be szabályokat a kütyük használatára?

• Mindenekelőtt legyen következetes és logikus követelményei tekintetében. Fogalmazd meg belső álláspontodat és szabályaidat. Ha úgy dönt, hogy a gyermek legfeljebb napi 2 órát játszik, akkor ez alól nem lehet kivétel. Ha eltér a megállapított keretektől, nehéz lesz visszatérni hozzájuk.
• Ha megtilt valamit, akkor tényekre hagyatkozzon, ne félelemre, szorongásra és félreértésre. Például beszéljen arról, hogy a képernyő fénye és az apró részletekbe való betekintés csökkenti a látást. De biztosnak kell lennie a tudásában: ha nincs stabil álláspontja a kérdésben, akkor az egymásnak ellentmondó információk kétségbe vonják a gyermeket.

Gadgets – idő!

• Egyezzen meg a gyerekkel, hogy mikor és mennyit tud játszani. Opcióként - a leckék befejezése után. A lényeg az, hogy a játék idejét ne tiltások („egy óránál tovább lehetetlen”) határozzuk meg, hanem a napi rutin. Ehhez fel kell mérni, mit csinál a gyermek valós élete: van-e helye hobbinak, sportnak, hobbinak, álmoknak, akár nehézségeknek?
• Szintén döntse el, hogy mikor használja a kütyüket, rendkívül nem kívánatos: például étkezés közben és egy órával lefekvés előtt.
• Tanítsa meg gyermekét az idő követésére. A nagyobb gyerekek beállíthatnak időzítőt, a kisebbek pedig 5-10 perccel előre figyelmeztetik, hogy lejár az idő. Így képesek lesznek irányítani a helyzetet: például néha le kell töltenie egy fontos kört a játékban, és nem hagyja cserben társait egy váratlan hálózatból való kilépéssel.
• A játék nyugodt befejezésére motiválandó a gyermeket a 10 perces szabály szerint: ha az idő letelte után felesleges szeszélyek és neheztelés nélkül elteszi a kütyüt, akkor másnap 10 perccel tovább tud játszani.

Mit nem lehet megtenni?

• Ne cserélje le a gyermekével folytatott élő kommunikációt kütyükkel. Néha elég követni a viselkedését, hogy megértsük, miért viselkedik így vagy úgy a gyermek. Figyelje meg, mennyi időt tölt a képernyő előtt. Van közös érdeklődési köröd és közös idő a gyermekeddel?
• Ne büntesd, ne bátorítsd gyerekedet kütyükkel, számítógépes játékokkal! Tehát te magad alakítod ki benne azt az érzést, hogy túlértékeltek. Hogyan lehet elszakadni a játéktól, ha holnap a büntetés miatt nem biztos, hogy az lesz?
• Ne vonja el a gyermek figyelmét egy kütyü segítségével a negatív tapasztalatokról.
• Ne használjon olyan kifejezéseket, mint a „Hagyja abba a játékot, menjen, csinálja meg a házi feladatát” fő hatásfokozóként. Egy felnőttnek nehéz lehet motiválnia magát, figyelemet váltani, de itt a gyereknek rendszeres kontrollra van szüksége. Sőt, ezt a képességet a negatív motiváció is erősíti: „Ha nem csinálod meg a házi feladatot, egy hétig szedem a tablettát.” A prefrontális agykéreg, amely az önuralomért és az akaraterőért felelős, 25 éves kor előtt kialakul. Ezért segítsd a gyereket, és ne követeld meg tőle azt, amit egy felnőtt nem mindig tud.

Ha tárgyal és új szabályokat állít fel, készüljön fel arra, hogy ezek a változások nem egyik napról a másikra következnek be. Időt vesz igénybe. És ne felejtsd el, hogy a gyermeknek joga van egyet nem érteni, dühösnek és idegesnek lenni. A felnőtt feladata, hogy elviselje a gyermek érzéseit, és segítse őket megélni.