Nem csoda, hogy azt mondják, hogy a gyerekek nevelése a szülők nevelésével kezdődik.
Képzelj el egy olyan helyzetet, amelyben valamiért nagyon szenvedélyes vagy. Például javításokat szeretne végezni a házban. És most átgondolja a részleteket, a belső teret, a bútorokat. Milyen tapéta lesz, hova teszed a kanapét. Olyan lakásban szeretne élni, amelyben álmai felújítása zajlik. És érdekel, hogy mindent magad csinálj. Aztán valaki berepül, megragadja az összes vázlatot, kidobja a szemetesbe, és azt mondja:
- Mindent magam csinálok! Sokkal jobban meg tudom csinálni! Ide tesszük a kanapét, ilyen lesz a tapéta, te pedig ülj le pihenni, vagy még jobb, csináld ezt, vagy ezt.
mit fogsz érezni? Valószínűleg csalódás, hogy többé nem kell álmaid lakásában élned. VALAKI álomlakásában fogsz lakni. Lehetséges, hogy az ő álmai is rendben vannak, de te mégis be akartad valósítani a tiédet.
Sok szülő ezt teszi, különösen azok, akik óvodás korú gyermekeket nevelnek. Úgy gondolják, hogy mindent meg kell tenni a gyermekért. Hogy kötelesek megszabadítani a gyereket minden gondtól. Minden nehézséget meg kell oldaniuk helyette. És olyan észrevétlenül mentesítik őt a saját élete megteremtésének gondja alól, néha anélkül, hogy észrevennék.
Azon kaptam magam, hogy mindent magam próbálok megtenni a gyerekért, amikor az óvoda felsős csoportjába vittem. Emlékszem, azon a napon szokásom szerint viselkedtem. Otthon felöltöztettem a lányomat, bevittem az óvodába, leültettem és elkezdtem levetni a felsőruháit, majd felöltöztem az óvodába, megpatkoltam. És abban a pillanatban megjelent az ajtóban egy fiú az apjával. Apa üdvözölte a tanárt, és így szólt a fiához:
— Addig.
És ez az!!! Elmúlt!!
Gondolom, milyen felelőtlen apuka lökte oda a gyereket a tanárhoz, és ki vetkőzi le? Ezalatt a fiú levetette a ruháit, felakasztotta az akkumulátorra, pólóba és rövidnadrágba öltözött, cipőt húzott és elment a csoportba… Hú! Nos, ki itt a felelőtlen? Kiderült – I. Hogy az apa megtanította a gyerekét átöltözni, és én magam ruházok át a lányomnak, és miért? Mert szerintem jobban és gyorsabban meg tudom csinálni. Mindig nincs időm megvárni, amíg ásni kezd, és ez eltart egy ideig.
Hazajöttem, és azon kezdtem gondolkodni, hogyan neveljem fel a gyereket, hogy függetlenné váljon? A szüleim apránként megtanítottak a függetlenségre. Egész nap dolgoztak, esténként sorban álltak a boltban, vagy házimunkát végeztek. Gyermekkorom a nehéz szovjet évekre esett, amikor nem volt semmi a boltokban. És itthon sem volt árunk. Anya mindent kézzel mosott, nem volt mikrohullámú sütő, nem voltak félkész termékek sem. Nem volt idő vacakolni velem, ha akarsz – ha nem akarsz, légy független. Abban az időben ez volt az egész óvodai nevelés. Ennek a „tanulmánynak” a hátránya a szülői figyelem hiánya volt, amely gyermekkorban annyira hiányzott, még a sírás is. Az egész abból fakadt, hogy mindent újra kellett csinálni, elaludni és elaludni. És reggel minden újra.
Most annyira leegyszerűsödött az életünk, hogy sok időnk van a gyerekekkel való foglalkozásokra. De hát ott van a kísértés, hogy mindent megtegyünk a gyerekért, erre van idő bőven.
Hogyan tegyünk függetlenné egy gyereket tőlünk? Hogyan neveljünk gyermeket és tanítsuk meg a választásra?
Hogyan ne kerüljön a gyermek álmaiba a parancsokkal?
Először is vedd észre, hogy elkövetsz ilyen hibákat. És kezdj el dolgozni magadon. A szülők feladata, hogy felnőtt korára önálló életre kész gyermeket neveljenek. Nem mások javáért könyörög, hanem képes önmagát ellátni.
Nem hiszem, hogy a macska megtanítja a cicákat nyávogni, hogy a gazdi adjon egy darab húst és még sok mást. A macska megtanítja kiscicáit, hogy maguk fogják el az egeret, ne bízzanak egy jó úrnőre, hanem a saját erejükre. Így van ez az emberi társadalomban is. Persze nagyon jó, ha úgy tanítod meg a gyerekedet kérni, hogy mások (szülők, testvérek, barátok) mindent megadjanak neki, amire szüksége van. Nos, mi van, ha egyszerűen nincs mit adni neki? Meg kell tudnia szerezni magának a szükséges dolgokat.
Másodszor, abbahagytam azt, amit a gyerekért megtehetett. Például az öltözködés és a vetkőzés. Igen, sokáig ásott, és néha kedvem támadt gyorsan felöltöztetni vagy levetkőzni. De túltettem magam, és meglehetősen rövid idő múlva elkezdett öltözködni és vetkőzni, mégpedig gyorsan. Most behoztam a csoportba, köszöntem a tanárnőnek és elmentem. Tetszett, ekkora teher esett le a vállamról!
Harmadszor, elkezdtem biztatni, hogy mindent egyedül csináljon. Ha szovjet rajzfilmeket szeretne nézni, kapcsolja be maga a tévét. Néhányszor megmutatta neki, hogyan kell bekapcsolni, hol lehet beszerezni a kazettákat, és ő maga abbahagyta. És a lányom megtanulta!
Ha nőt szeretne hívni, tárcsázza maga a számot. Nézze meg, mire képes igazán egyedül gyermeke, mutassa meg neki, és hagyja, hogy megcsinálja.
Az óvodáskorú gyermekek nevelése során próbálja meg összehasonlítani őket önmagával, mit tehetne egy adott életkorban. Ha te teheted, akkor ő is képes rá. Fékezze vissza vágyait, és segítsen szép házi feladatot készíteni. Például egy gyerek az óvodában kapott egy feladatot, hogy rajzoljon vagy formázzon valamit. Hadd csinálja ő maga.
Az aerobik szekcióban újévi versenyt rendeztek a legjobb rajzért. A szülők mindent megtettek. Nagyon-nagyon szép, igazi remekművek. De kedves szülők, mi az Ön gyermekének érdeme itt? Az enyémet magam készítettem, ferdén - ferdén, 4 éves gyereknek - ez normális. Végül is mindent ő csinált! És egyben milyen büszke magára: „Én magam”!
Ezen túlmenően, az a csata fele, hogy megtanuld, hogyan szolgáld ki magad. Tanulnod kell és magadon kell gondolkodnod. És hagyj időt a felnőtté válásra.
MOWGLI rajzfilmet nézni és sírni. Kérdezem:
- Mi a helyzet?
A nőstény farkas kirúgta a kölyköket a házból. Hogy tehette? Végül is ő egy anya.
Remek lehetőség a beszélgetésre. Most, hogy van élettapasztalatom, úgy látom, hogy a függetlenséget vagy „rossz értelemben” vagy „jó értelemben” lehet tanítani. A szüleim „rossz értelemben” megtanítottak a függetlenségre. Mindig azt mondták nekem, hogy nem vagy senki ebben a házban. Ha van saját házad, azt csinálsz, amit akarsz. Vedd el, amit adnak. Ilyenkor az ember felnőtt, vegye meg magának, amit akar. Ne taníts minket, ilyenkor lesz saját gyereked, akkor úgy neveled őket, ahogy akarod.
Elérték a céljaikat, én egyedül élek. De ennek a nevelésnek a másik oldala a meleg családi kapcsolatok hiánya volt. Mégsem vagyunk olyan állatok, akik gyereket nevelve azonnal megfeledkeznek róla. Szükségünk van rokonokra és barátokra, szükségünk van erkölcsi támogatásra, kommunikációra és a szükségesség érzésére. Tehát az a feladatom, hogy a gyereket „jó értelemben” tanítsam, és ezt mondtam:
— Egy gyerek a szülői házban vendég. A szülői házba jön, és be kell tartania a szülők által alkotott szabályokat. Tetszik vagy sem. A szülők feladata, hogy megtanítsák a gyermeket az életben való eligazodásra, és önálló életre küldjék. Látod, amint a nőstény farkas megtanította a gyerekeit vadfogásra, kirúgta őket. Mert látta, hogy már mindent maguk tudnak csinálni, és nincs szükségük anyára. Most saját házat kell építeniük, ahol felnevelik a gyerekeiket.
A gyerekek tökéletesen megértik, ha rendesen szavakkal magyarázzák el őket. A lányom nem koldul a boltokban játékokért, nem dühöng a játékok polcai előtt, mert elmagyaráztam neki, hogy a szülők ne vegyenek meg mindent, amit a gyerek szeretne. A szülők feladata, hogy biztosítsák a gyermek számára az élethez szükséges minimumot. A többit a gyereknek kell elvégeznie. Ez az élet értelme, a saját világ felépítése.
Támogatom gyermekem minden álmát a jövőbeli életével kapcsolatban. Például egy 10 emeletes házat rajzol. És elmagyarázom neki, hogy a házat karban kell tartani. Egy ilyen ház fenntartásához sok pénzre van szüksége. És az eszeddel kell pénzt keresned. Ehhez tanulni kell és erre kell törekedni. A pénz témája nagyon fontos, máskor biztosan szó lesz róla.
És figyelje jobban a gyermekét, ő megmondja, hogyan teheti függetlenné.
Egyszer vettem a lányomnak egy fagylaltot pálcán egy játékkal. Leültünk az udvarra enni. A fagylalt megolvadt, folyt, ragacsos lett az egész játék.
- Dobd ki a szemetesbe.
– Nem, anya, várj!
Miért várni? (kezdek ideges lenni, mert már elképzelem, hogyan fog beszállni a buszba egy koszos játékkal).
- Várj, fordulj meg.
elfordultam. Megfordulok, nézem, a játék tiszta, és minden izzik az örömtől.
– Látod, ki akartad dobni! És kitaláltam egy jobbat.
Milyen klassz, és készen álltam rá, hogy a gyereket úgy csinálja, ahogy én csinálom. Nem is gondoltam, hogy elég csak egy szalvétával jól áttörölni a játékot. Megfogott az első gondolat: "A szemetet el kell dobni." Nem csak, de megmutatta, hogyan segíthetek neki függetlenné válni. Hallgassa meg véleményét, bátorítsa, hogy keressen más megoldásokat.
Kívánom, hogy könnyedén élje át ezt az óvodás korú gyermekek nevelésének időszakát, és tudjon barátságos és meleg kapcsolatokat kialakítani gyermekeivel. Ugyanakkor önálló, boldog és magabiztos gyermekek nevelése.