Szerelem – bizonyítsd be: hogyan hagyd abba, hogy ezt követeld egy partnertől

A partnered szerelmében kételkedni hihetetlenül kimerítő. Miért van szükségünk állandóan bizonyítékokra, és hogyan lehet abbahagyni, hogy egy szeretett személytől egyre több megerősítést követeljünk az érzelmek őszinteségéről?

Szigorúan véve lehetetlen meggyőzni a másikat arról, hogy szeretjük: a szeretet érzésünk nemcsak a partner viselkedésén múlik, hanem azon is, hogy képesek vagyunk-e elfogadni az érzéseit, hiszünk-e az őszinteségükben. Megerősítés szükséges abban az esetben, ha ilyen vagy olyan okból nincs hit.

A kételyek lehetnek jogosak vagy alaptalanok, de a lényeg az, hogy ne engedjék meg a szeretetet, még akkor sem, ha a partner ezt szorgalmasan mutatja is. Ha van hit, akkor már nem a bizonyítékok követelményeiről van szó, hanem a szeretet hiányzó megnyilvánulásairól.

Nézzük meg közelebbről a kétségek lehetséges okait. Három alapvető forgatókönyvet különböztethetünk meg.

1. Nagyon nem szeretnek minket, de nem akarjuk elhinni.

A forgatókönyv kellemetlen, de néha jogosak lehetnek a kételyek, hogy szeretnek minket. Mindenkinek megvannak a maga kritériumai a szerelemmel kapcsolatban, de annak fő jelzője, hogy valami rosszul sül el, az az, amikor rosszul érezzük magunkat, és még ha a partner erőfeszítéseket tesz is a helyzet megváltoztatására, végül minden marad a régiben.

Úgy tűnik, minden egyszerű: ha nem szeretnek minket, el kell mennünk. Miért várna akkor a szerelem bizonyítékára? A kapcsolatokról kialakult megszokott stabil kép megőrzése. Nagyon nehezen válunk meg a biztonságostól és érthetőtől, mert az új mindig ismeretlen és félelmetes. A pszichénknek időre van szüksége ahhoz, hogy felismerje, mi történik, és újjáépüljön. A pszichológiában ezt a folyamatot gyásznak nevezik.

Amikor rájövünk, hogy a jelenlegi kapcsolat nem illik hozzánk, nyilvánvalóvá válik a vágy, hogy elváljunk egy partnertől.

Szó szerint gyászoljuk azt, ami számunkra értékes: értelmes kapcsolatokat, védettség érzését, ismerős képeket önmagunkról és partnerünkről. Mindenki másképp gyászol: megdöbbenve, tagadva, alkudozva, hogy ugyanazt csinálja, bizonyítékot követelve, dühösen, depressziósan, sírva. Néha végigmegyünk ezeken a szakaszokon, míg végül megértjük, készek vagyunk elfogadni a jelenlegi helyzetet.

Fontos, hogy időt szánjon erre, és vegye igénybe a támogatást. Amikor eljön a felismerés, hogy az előző kapcsolat már nincs meg, és a jelenlegi nem illik hozzánk, a vágy, hogy elváljunk egy partnertől, általában nyilvánvalóvá és természetessé válik. Ez az út azonban sokkal nehezebbé válik, ha túl erős a félelem a kapcsolat elvesztésétől.

Mit kell tenni?

  • Ne vágja le a vállát: fontos megérteni a kétségek okait, megérteni, mennyire indokoltak.
  • Ossza meg gondolatait és tapasztalatait partnerével. Ha nem érzed a szeretetét, mondd el neki, magyarázd el, miért van ez így, és pontosan mi hiányzik, és minél több részlet, annál jobb.
  • Adj időt magadnak, hogy meghalld a belső választ arra a kérdésre, hogy szeretnél-e ebben a kapcsolatban maradni. Ha a szívből való beszélgetés után még mindig rossz, de nem tudsz egyedül dönteni, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni.

2. Szeretnek minket, de nehezen hisszük el

Ez a forgatókönyv közvetlenül kapcsolódik az egyszer átélt traumatikus élményhez. Ahhoz, hogy megértsük, mennyit érez irántad, érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy pontosan mi okozza a kételyeket a szerelemben, mennyire ésszerűek, és hogy éreztél-e már hasonlót.

A gyermek-szülő kapcsolatok alapozzák meg önmagunkkal és a világgal való interakciónkat. Így például egy olyan férfi lányában, aki elhagyta a családot, vagy rendszeresen felemeli a kezét rokonainak, általában bizalmatlanság alakul ki a férfiakkal szemben. A fiú pedig, akit édesanyja csak különleges érdemekért ölelt meg takarékosan, megtudja, hogy nem méltó a feltétel nélküli szerelemre, ami azt jelenti, hogy kételkedni fog szeretett asszonya érzéseiben.

Ha egy „nem hisz – bizonyít” ciklusban találja magát, ez annak biztos jele, hogy egy korábban kapott pszichotraumában ragadt.

A pszichológiai traumák következtében a gyerekek a bizalmatlanság szemüvegén keresztül kezdik nézni a világot, és úgy összeolvadnak velük, hogy még akkor is, ha teljesen más attitűddel találkoznak önmagukkal szemben, tudat alatt ugyanannak a fájdalmasnak a megismétlődését várják. tapasztalat. Kétségek gyötörve igyekeznek bizonyítékot szerezni párjuk szeretetére, de többszöri megerősítés után sem tudnak megnyugodni: a tanult bizalmatlanság erősebb.

Inkább kimutathatjuk, mint bizonyítani a szerelmet, és a partnernek joga van hinni vagy nem hinni az érzéseinkben. És ha a „nem hiszed – bizonyítsd be” ciklusban találod magad, ez biztos jele annak, hogy egy korábban kapott pszichotraumában ragadtál.

Mit kell tenni?

  • Ügyeljen arra, hogy mi a különbség aközött, ami egykor gyermekkorban vagy egy korábbi fájdalmas kapcsolatban volt, és hogyan viselkedik a jelenlegi partner.
  • Oszd meg partnereddel az intimitással és bizalommal kapcsolatos félelmeidet és a szerelmével kapcsolatos kétségeit. A legjobb bizonyíték arra, hogy a múlt mögötted van, a partnered őszinte meglepetése a történetedre válaszolva.

3. Hiányzik valami: a figyelem jelei, ölelés, kalandok

Ez a forgatókönyv valójában nem a szerelem bizonyítékáról szól, hanem arról, hogy most hiányzik valami. A kapcsolatok nem lineárisak: egyes pillanatokban szorosabbak lehetnek, máskor kevésbé. Az új projektek, a státuszváltás, a gyerekek születése jelentősen érintenek bennünket, és egy ponton érezhetjük a párszeretet hiányát – pontosabban annak egyes megnyilvánulásait.

Érzéseinket jelentősen befolyásolja, hogy milyen szeretetnyelven beszélünk egymással. Mindenkinek megvan a maga készlete: ölelés, ajándék, segítség a nehézségek megoldásában, meghitt beszélgetések… Valószínűleg van egy-két irányadó módja a szeretet kifejezésének és érzékelésének. Lehet, hogy a partnered teljesen más.

Például egy férj rendszeresen ajándékozhat virágot a feleségének érzései jeléül, de ő nem fogja érezni a szerelmét, mert leginkább testi érintkezésre, beszélgetésekre van szüksége vele. A családi tanácsadásban az ilyen felfogásbeli különbség felfedezése sokszor igazi felfedezés, még tíz, sőt húsz éve együtt élő pároknál is.

Mit kell tenni?

  • Mondja el partnerének, hogy mi a fontos Önnek, és minél pontosabb, annál jobb. Például: „Számomra fontos, hogy amikor hazajössz, ölelj meg és csókolj meg, majd ülj le velem a kanapéra, és a kezemet fogva meséld el, hogy telt a napod. Így érzem magam szeretve.»

Sokan tiltakoznak majd: kiderül, hogy szerelmi nyilatkozatokért könyörögünk, ami azt jelenti, hogy ezt nem veszik figyelembe. Akarat. Nem baj, ha beszélsz magadról és arról, ami fontos neked. Így járulsz hozzá a kapcsolathoz. Nagyon különbözőek vagyunk, de nem tudunk egymás gondolataiban olvasni, még akkor sem, ha nagyon akarnánk. Az Ön felelőssége egy kapcsolatban, hogy jól érezze magát benne, ami azt jelenti, hogy fontos, hogy beszéljen magáról a partnerével, és beszéljen arról, amire szüksége van. Általános szabály, hogy ha képes kielégíteni az Ön igényeit, akkor készségesen megteszi.

  • Kérdezze meg partnerét, milyen nyelven fejezi ki szeretetét. Kezdje el észrevenni, hogyan csinálja. Meg fogsz lepődni, mennyi mini bravúrt végzünk egymásnak nap mint nap.

A családok pszichológiai tanácsadásain gyakran találkozom azzal, hogy a házastársak nem veszik észre az egymás iránti szeretet megnyilvánulásait – egyszerűen adottnak vagy jelentéktelennek tartják. A férj nem ébresztette fel a feleségét, és kivitte a gyereket a kertbe, felvette kedvenc pulóverét, behívta az étterembe, hogy ne zavarja a főzést. A feleség új inget vett kedvesének, egész este hallgatta a munkáról szóló történeteit, korán lefektette a gyerekeket, és romantikus estét rendezett. A szerelem megnyilvánulásaira számos példa van. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e őket.

Személy szerint a fent leírt helyzetek mindegyikében voltam, és hihetetlenül hálás vagyok ezért az élményért. Az első forgatókönyv volt a legfájdalmasabb számomra, de segített, hogy szembe tudjak nézni önmagammal, a második lehetővé tette, hogy sok pszichológiai traumán dolgozzam át, és megtanított különbséget tenni a félelmek és a valóság között, a harmadik pedig végül bebizonyította, hogy szükség van a szeretettekkel való párbeszédre. azok. Néha nehezen tudtam megkülönböztetni az egyik forgatókönyvet a másiktól, és mégis meg voltam győződve arról, hogy ha van vágy, hogy segítsek magadon, és meghalld a választ, az biztosan eljön.

Hagy egy Válaszol