tartalom
Anyasági gyakorlatok világkörüli körútja
Az ember nem úgy gondoskodik a gyerekéről Afrikában, mint Norvégiában. A szülőknek – kultúrájuktól függően – megvannak a saját szokásaik. Az afrikai anyukák nyugaton nem hagyják sírni éjszaka a babáikat, újszülöttük legkisebb indulásakor is tanácsos (a korábbiaknál kevesebbet) nem futni. Szoptatás, hordozás, elalvás, pelenkázás… A praktikák világa képekben…
Források: Hartmann Marta „A babák magasságában” és a www.oveo.org „Oktatási gyakorlatok földrajza országonként és kontinensenként”
Copyright fotók: Pinterest
- /
Pecsétes babák
Az utóbbi években nagyon népszerű a nyugati anyák körében, az anyázásnak ez a gyakorlata évtizedek óta nem volt kedvező. Nyugaton azonban a csecsemőket életük első hónapjaiban, pólyás ruhájukban, zsinórral és keresztezett szalagokkal pólyázták, egészen a 19. század végéig. A huszadik században az orvosok „archaikusnak”, „higiénikusnak és mindenekelőtt a gyermekek szabad mozgását akadályozónak” tartották ezt a módszert. Aztán jött a 21. század és visszatértek a múltkori gyakorlatok. Suzanne Lallemand és Geneviève Delaisi de Parseval antropológus, a termékenységi és nemi születési kérdések szakértői 2001-ben kiadták „A babák befogadásának művészete” című könyvet. A két szerző a pólyázást dicséri, kifejti, hogy ez megnyugtatja az újszülöttet „azáltal, hogy emlékezteti őt a méhen belüli életére”.
A hagyományos társadalmakban, mint Örményország, Mongólia, Tibet, Kína… a babákat születésüktől fogva soha nem szűnték meg melegen pelenkázni.
- /
Baba ringatózás és elalvás
Afrikában az anyák soha nem válnak el a kicsitől, nemhogy éjszaka. Nem szabad sírni hagyni egy csecsemőt, vagy egyedül hagyni a szobában. Ezzel szemben az anyák száraznak tűnhetnek, amikor gyermekükkel mosakszik. Erőteljesen dörzsölik az arcát és a testét. Nyugaton ez egészen más. A szülők éppen ellenkezőleg, végtelen óvintézkedéseket tesznek, hogy ne „traumatizálják” gyermeküket kissé durva gesztusokkal. A nyugati anyák úgy gondolják, hogy kisbabájuk elaltatásához egy csendes szobában, sötétben kell elszigetelni őket, hogy jobban elaludjanak. Úgy fogják ringatni, hogy nagyon halkan dalokat dúdolnak neki. Az afrikai törzseknél a hangos zaj, a kántálás vagy a ringató az elalvás módszerei közé tartozik. A nyugati anyák az orvosok ajánlásait követik, hogy elaltatsák babáját. A 19. században a gyermekorvosok elítélték túlzott elhivatottságukat. A 20. században már nem volt baba a karban. Hagyják őket sírni és maguktól elaludni. Vicces ötletet gondolnának a törzsi társadalmak anyukái, akik örökké bölcsődnek kicsinyükkel, még ha nem is sír.
- /
Babák hordozása
Az egész világon, aa csecsemőket mindig az anyjuk vitte a hátukon. Ágyékkötőkkel, színes sálakkal, szövetdarabokkal, keresztben keresztező nyakkendőkkel a babák hosszú órákat töltenek az anya testéhez szorítva, a méh életének emlékére. A hagyományos társadalmakban a családok által használt babahordozót gyakran állatbőrből faragják, és sáfránnyal vagy kurkumával illatosítják.. Ezek a szagok jótékony hatással vannak a gyermekek légutaira is. Az Andokban például, ahol a hőmérséklet gyorsan csökkenhet, a gyermeket gyakran több réteg takaró alá temetik. Az anya bárhová viszi, a piacról a földre.
Nyugaton a babaviseletű sálak tíz éve divatosak, és közvetlenül ezek a hagyományos szokások ihlették őket.
- /
A baba masszírozása születéskor
A távoli etnikai csoportokhoz tartozó anyák születésükkor veszik kezükbe kis lényüket, mind összegömbölyödve. Afrikában, Indiában vagy Nepálban a csecsemőket hosszan masszírozzák, nyújtják, hogy kisimítsák, megerősítsék, törzsük szépsége szerint formálják őket. Ezeket az ősi gyakorlatokat manapság számos nyugati országban élő édesanya korszerűsíti, akik gyermekük első hónapjaitól kezdve a masszázs követői.
- /
Gaga lenni a babád felett
Nyugati kultúránkban A szülők boldogok a kicsik előtt, amint valami újat csinálnak: sikoltoznak, gügyögnek, megmozgatják lábukat, kezeiket, felállnak stb. A fiatal szülők odáig mennek, hogy gyermekük legkisebb tettét és gesztusát is közzéteszik a közösségi hálózatokon, hogy mindenki láthassa. A hagyományos társadalmak családjaiban elképzelhetetlen. Éppen ellenkezőleg, azt gondolják, hogy ez gonosz szemet vonhat beléjük, még a ragadozókat is. Ez az oka annak, hogy nem hagyjuk sírni a csecsemőt, különösen éjszaka, mert félünk, hogy magához vonzzuk az állatokat. Sok etnikai csoport előszeretettel „bújtatja” gyermekét a házban, és a nevét legtöbbször titokban tartják. A babák ki vannak sminkelve, még viasszal megfeketítve is, ami kevésbé keltené fel a szellemek mohóságát. Nigériában például nem csodálja a gyerekét. Éppen ellenkezőleg, amortizálódik. Egy nagypapa még azzal is szórakozhat, hogy nevetve azt mondja: „Helló pajkos! Ó, milyen szemtelen vagy! », A gyereknek, aki nevet, anélkül, hogy feltétlenül megértené.
- /
Szoptatás
Afrikában a nők mellei mindig, bármikor hozzáférhetnek az el nem választott gyermekek számára. Így vágyuk szerint szoptathatnak, vagy egyszerűen csak játszhatnak az anyai mellekkel. Európában a szoptatás számos hullámvölgyön ment keresztül. A 19. század környékén már nem engedték, hogy egy újszülött bármikor megkapja a mellet, hanem meghatározott időpontokban kellett enni. Egy másik radikális és példátlan változás: arisztokrata szülők gyermekeinek vagy városi iparosok feleségeinek nevelése. A 19. század végén aztán a gazdag polgári családokban otthon fogadtak dadusokat, akik egy angol stílusú „óvodában” vigyáztak a gyerekekre. A mai anyukák nagyon megosztottak a szoptatással kapcsolatban. Vannak, akik több hónapon keresztül gyakorolják, születéstől akár egy évig is. Vannak, akik csak néhány hónapig tudják beadni a mellét, különböző okok miatt: kidudorodtak a mellek, visszatértek a munkába... A téma vita tárgya, és sok reakciót vált ki az anyákból.
- /
Élelmiszer diverzifikáció
Az anyák a hagyományos társadalmakban az anyatejen kívül más élelmiszereket is gyorsan bevezetnek csecsemőik táplálására. Köles, cirok, manióka kása, apró húsdarabok, vagy fehérjében gazdag lárvák, az anyák maguk rágják meg a falatokat, mielőtt a kicsiknek adnák. Ezeket a kis „harapásokat” a világ minden táján gyakorolják, az inuitoktól a pápuákig. Nyugaton a robotkeverő váltotta fel ezeket az ősi gyakorlatokat.
- /
Apák csirkék és a fiókák
A hagyományos társadalmakban a babát gyakran elrejtik a születés utáni első hetekben, hogy megvédjék a gonosz szellemektől. Az apa ráadásul nem nyúl hozzá azonnal, mert az újszülött számára „túl erős” életenergiával rendelkezik. Egyes amazóniai törzsekben az apák „neveltetik” fiókáikat. Még ha nem is kellene túl korán karba vennie, a kolostor rituáléját követi. Fekve marad a függőágyában, teljes böjtöt követ néhány nappal gyermeke születése után. A Wayapiaknál Guyanában ez az apa által betartott rituálé sok energiát enged át a gyermek testébe. Ez a nyugati férfiak konvadékára emlékeztet, akik feleségük terhessége alatt híznak, megbetegszenek, vagy extrém esetben ágyhoz kötöttek.