tartalom
Babaragasztó edény egy-két éves kortól: természetes szükséglet ebben a korban
Teljesen természetes, hogy a gyerek körülbelül két éves koráig nagyon közel van az anyjához. Apránként a saját tempójában szerzi meg autonómiáját. Támogatjuk őt ebben a felvásárlásban anélkül, hogy elsietné, mert ez az igény csak 18 hónapos korig válik fontossá. 1 és 3 éves kora között a gyermek így váltakozik a megnyugvás időszakai között, ahol „ragasztófazékként” mutatkozik meg, és a körülötte lévő világ felfedezésének más időszakai között. De ebben a korban ez a túlzott ragaszkodás nem a szülei által szabott korlátok próbája, sem a gyermek mindenhatósági akaratához nem kapcsolódik, mert az agya nem képes rá. Ezért fontos hogy ne ütközzön vele azzal, hogy eljátsszuk, ki a legerősebb, vagy szemrehányást tesz neki, hogy szeszélyeket csinál. Jobb megnyugtatni azzal, hogy megadjuk neki azt a figyelmet, amit igényel, ha valamilyen tevékenységet végzünk vele, történeteket olvasunk neki…
Egy ennivaló ragasztó 3-4 évesen: belső biztonságra van szükség?
Míg a gyerek inkább kíváncsi típus volt, és a világ felé fordult, addig változtat a viselkedésén, és nem hagyja talpon az anyját. Mindenhová követi, és forró könnyeket sír, amint elmegy… Ha az ember először megérinti a szeretet hullámaként is értelmezhető hozzáállását, a helyzet gyorsan nehezen kezelhetővé válik. Hogyan segíthetünk hát neki, hogy mindenki megtalálja a szabadságot?
A „ragasztófazék” attitűd eredete a szétválás szorongása
A gyermek ilyen viselkedésének több oka is van. A tereptárgyak változása – például iskolakezdés, amíg addig együtt voltatok, költözés, válás, baba érkezése a családba… – elszakadási szorongáshoz vezethet. A gyermeked hazugság nyomán is így reagálhat. „Ha azt mondod neki, hogy később jössz vissza, és csak másnap kapod meg, akkor félhet attól, hogy elhagyják. Még akkor is, ha el akarod kerülni, hogy aggodalmaskodj vele, koherensnek és világosnak kell maradnod, hogy megőrizd a beléd vetett bizalmat” – magyarázza Lise Bartoli klinikai pszichológus. Ha többször is elmondta neki, hogy veszélyes eltávolodni tőled, vagy ha erőszakos híreket hallott a tévében, szorongás is kialakulhat. Néhány kicsi ráadásul természetesen nyugtalanabb, mint mások, gyakran mint a szüleik!
Egy öntudatlan kérés a szülőktől…
Ha magunk is elhagyatottnak vagy szorongónak érezzük magunkat, néha öntudatlanul is várhatjuk, hogy a gyermek betöltse zavarunkat. Ekkor éppúgy öntudatlanul kielégíti édesanyja szükségleteit, és nem hajlandó magára hagyni. Az oldalsó „ragasztófazék” is jöhet egy transzgenerációs probléma. Előfordulhat, hogy Ön is tapasztalt szeparációs szorongást ugyanebben a korban, és ez beépült a tudatalattijába. Gyermeke érzi ezt anélkül, hogy tudná, miért, és retteg attól, hogy elhagyjon. Isabelle Filliozat pszichoterapeuta egy apáról hoz példát, akinek 3 éves kisfia sírógörcsöket és szörnyű haragot kapott, amikor elhagyta az iskolában. Az apa ekkor jött rá, hogy ugyanebben a korban saját szülei is elbocsátották a dadát, akihez nagyon ragaszkodott, és szükségtelennek tartotta jelenlétét az iskolába lépése miatt. A gyermek tehát úgy érezte, hogy az apja feszült, és nem tudta, hogyan kell értelmezni, és átvette a felelősséget az elhagyásért, amelyet az utóbbi soha nem gyászolt! Szóval, az első tennivaló saját szorongásaink eloszlatása, hogy ne kockáztassuk azok továbbadását.
Csillapítsa a saját félelmeit
Az éber figyelem, a relaxáció, a jóga vagy a meditációs gyakorlatok segíthetnek abban, hogy megértsd saját működésedet, és meg tudd magyarázni magad. „Ezután mondhatod a gyerekednek: „Anya aggódik, mert… De ne aggódj, anya gondoskodik róla, és utána jobb lesz”. Akkor megérti, hogy ez egy felnőttkori aggodalom, amely leküzdhető” – tanácsolja Lise Bartoli. Másrészt ne kérdezd meg tőle, miért követ téged, vagy ne hagyj békén. Hibásnak érezné magát, ha nem tudta volna a választ, és ettől még idegesebb lesz.
Kérjen segítséget egy pszichológustól
Ha mindennek ellenére gyermeke aggodalma tart, és folyamatosan követi Önt, ne habozzon beszélni gyermekpszichiáterrel, pszichológussal… Ő segít megtalálni a kiváltó okot, megoldani a problémát. helyzet. Ez megnyugtatja gyermekét metaforikus mesékkel, vizualizációs gyakorlatokkal… Végül, ha egy jelentős változás vár rád, és fennáll a veszélye, hogy felborítja a mércéket, elkészítheti azt a témával foglalkozó könyvekkel.