Legtöbbünk számára a karanténban való tartózkodás kellemetlensége az unalomra és a normális életre való képtelenségre korlátozódik. Az otthoni zárva tartás azonban sokak számára sokkal súlyosabb következményekkel járhat. A néhány hete szigorú karanténba vonult országok többsége a COVID-19-cel párhuzamosan kibontakozó új járványról, nevezetesen a családon belüli erőszakról számolt be.
A nemzeti különbségek ellenére az összes érintett országban meglepően egységesek a statisztikák ebben a kérdésben. Például Franciaországban a karantén bejelentése óta mintegy 30%-kal nőtt a családon belüli erőszakkal kapcsolatos rendőrségi hívások száma. Spanyolországban 18%-kal többen hívták a női forródrótokat. Ausztráliában a Google megnövekedett keresésről számolt be az erőszak áldozatait segítő szervezetek után. Kínában a szigorú karantén alatt álló régiókban február-márciusban megháromszorozódott a családon belüli erőszakos esetek száma1.
És nem csak a nők szenvednek az új járványtól. Sok hátrányos helyzetű gyermek számára, akik számára az iskola volt az egyetlen biztonságos hely, a karantén személyes tragédia is volt. A fizikai bántalmazás, az állandó veszekedés, az alapvető szükségletek elhanyagolása, a tanulás kudarca túl sok gyerek számára vált valósággá a különböző országokban.
Svédországban például több mint kétszeresére nőtt a gyermekeknek és serdülőknek szóló forródrót-hívások száma a koronavírus elleni intézkedések során.2. Ne feledkezzünk meg az idősekről sem: a rosszul fejlett szociális rendszerrel rendelkező országokban rendkívül gyakori probléma a velük szembeni erőszak (gyakran az őket gondozók részéről), és ezek az adatok ritkán kerülnek be a hivatalos statisztikákba.
Ha a családon belüli erőszakról beszélünk, fontos megjegyezni, hogy ez lehet közvetlen fizikai agresszió és akár életveszély, valamint pszichológiai, szexuális és pénzügyi erőszak is. Például sértések és megaláztatások, a társadalmi kapcsolatok ellenőrzése és a rokonokkal, barátokkal való kapcsolattartás korlátozása, szigorú magatartási szabályok előírása és ezek be nem tartása miatti büntetés, az alapvető szükségletek figyelmen kívül hagyása (például élelmiszerben vagy gyógyszerben), pénzeszközök megvonása, kényszerítés szexuális gyakorlatokra, háziállatok vagy gyermekek megszólításával való fenyegetésekre az áldozat manipulálása vagy megtartása céljából.
A zárt térben való elszigeteltség a büntetlenség érzését kelti az elkövetőben
A családon belüli erőszaknak sok arca van, és a következmények nem mindig láthatók szabad szemmel, például zúzódások és csonttörések. És az összes ilyen típusú erőszak megnyilvánulása az, amit most látunk.
Mi vezetett az agresszió ilyen nagyarányú hullámához? Itt nincs egységes válasz, hiszen sok tényező kombinációjáról beszélünk. Egyrészt a világjárvány, mint minden válság, feltárja a társadalom fájdalompontjait, láthatóvá teszi azt, ami mindig is benne volt.
A családon belüli erőszak nem a semmiből jelent meg – mindig ott volt, csak békeidőben könnyebb volt elrejteni a kíváncsi szemek elől, könnyebb volt elviselni, könnyebb volt nem észrevenni. Sok nő és gyerek élt sokáig a pokolban, az egyetlen különbség az, hogy a túléléshez kis szabadságaik voltak – munka, iskola, barátok.
A karantén bevezetésével az életkörülmények drámaian megváltoztak. A társadalmi elszigeteltség és a fizikai képtelenség elhagyni azt a teret, ahol veszélyben van, a probléma gyors eszkalálódásához vezetett.
A zárt térben való elszigeteltség a büntetlenség érzését kelti az erőszaktevőben: az áldozat nem tud sehova menni, könnyebben irányítható, senki sem látja a zúzódásait, és nincs kitől segítséget kérnie. Emellett a partnerek elveszítik a lehetőséget, hogy elszakadjanak egymástól, lehűljenek – ami nem lehet mentség az erőszakra, de mindenképpen az egyik kiváltó tényezővé válik.
További fontos tényező az alkohol, amelynek fogyasztása is jelentősen megnőtt a korlátozó intézkedések bevezetésével. És nem titok, hogy a túlzott alkoholfogyasztás mindig a konfliktusok eszkalációjához vezet. Emellett kutatások szerint a magas szintű stressz és feszültség az agresszióra és az erőszakra való hajlam növekedéséhez is vezet. Ez az oka annak, hogy gazdasági és társadalmi válságok idején egyre többen kezdik a stresszt, a bizonytalanságot és a félelmet szeretteikre rávenni.
Az erőszak ezen járványával szembesülve a legtöbb európai ország különféle válságellenes intézkedések bevezetésébe kezdett. Például Franciaországban további forródrótot nyitottak az erőszak áldozatai számára, és kódszavak rendszerét fejlesztették ki, amelyek segítségével az áldozatok segítséget kérhetnek a gyógyszertárban, azon kevés helyek egyikén, ahol a legtöbb ember hozzáfér.3. A francia kormány emellett több ezer szállodai szoba bérbeadásába fektetett be olyan nők és gyermekek számára, akiknek nem biztonságos otthon maradni.
A svéd kormány pénzeszközökkel támogatta az erőszak áldozatait segítő szervezeteket, és egy nagy szállodalánccal együttműködve túlzsúfolt menedékhelyeket biztosított új helyekkel.4 .
És ezek az intézkedések természetesen dicséretet érdemelnek, de inkább olyanok, mintha egy tucatnyi kis tűzoltó készülékkel próbálnának eloltani az erdőtüzet. Az a nő, aki hálóingben kisgyerekekkel egy menhelyszállodába menekült, miközben elkövetője továbbra is otthon él, mintha mi sem történt volna, jobb, mint egy meggyilkolt nő, de sokkal rosszabb, mint egy kezdetben szociálisan védett személy.
A családon belüli erőszak áldozatai nem néhány elvont nő, akik nem rokonok velünk
A jelenlegi válság megmutatta nekünk a probléma valódi mértékét, és sajnos nem lesz lehetséges egyszeri, nem rendszerszintű intézkedésekkel megoldani. Mivel a családon belüli erőszak az esetek több mint 90%-ában a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak, a probléma megoldásának kulcsa a társadalmi egyenlőség előmozdítását és a nők jogainak védelmét célzó strukturális, szisztematikus munka. Csak az ilyen munka, a megfelelő jogszabályok és az erőszaktevőket hatékonyan megbüntető rendészeti rendszer kombinációja képes megvédeni a nőket és a gyermekeket, akiknek élete inkább börtön.
A strukturális intézkedések azonban összetettek, és politikai akaratot és hosszú távú munkát igényelnek. Mit tehetünk most személyesen? Sok apró lépés van, amely javíthatja – és néha meg is mentheti – egy másik ember életét. Végül is a családon belüli erőszak áldozatai nem valami elvont nők, akiknek semmi közük hozzánk. Lehetnek barátaink, rokonaink, szomszédaink és gyermekeink tanárai. És a legfélelmetesebb dolgok az orrunk alatt történhetnek.
Szóval mi tudunk:
- A karantén ideje alatt ne veszítse el a kapcsolatot barátaival és ismerőseivel – rendszeresen ellenőrizze, hogyan állnak, tartsa a kapcsolatot.
- Reagáljon a csengőhangokra az ismerős nők viselkedésében – a hirtelen „radar elhagyására”, megváltozott viselkedésre vagy kommunikációs módra.
- Tegyél fel kérdéseket, még a legkényelmetlenebbeket is, és figyelmesen hallgasd meg a válaszokat, ne hátrálj és ne zárd le a témát.
- Felajánljon minden segítséget – pénzt, szakemberek elérhetőségét, ideiglenes lakhelyet, dolgokat, szolgáltatásokat.
- Mindig hívja a rendőrséget, vagy reagáljon más módon, ha akaratlanul is erőszakos cselekmény tanúi leszünk (például a szomszédoknál).
És ami a legfontosabb, soha ne ítélkezz, és ne adj kéretlen tanácsot. A sérült nő sokszor olyan kemény és szégyelli magát, és nincs ereje megvédeni magát tőlünk.
1 1 Expressen. A koronaválság kiválthatja a férfiak nők elleni erőszakát, 29.03.2020.
2 Szellő. A koronaválság súlyosbíthatja a legnehezebben küzdő gyerekek helyzetét. 22.03.2020.
3. Expressen. A koronaválság kiválthatja a férfiak nők elleni erőszakát, 29.03.2020.
4 Aftonbladet. A koronavírus-válság fokozza a nők és gyermekek elleni erőszakot. 22.03.2020.