A nem peszticid alternatívák alkalmazása egy fenntartható növényvédelmi megközelítés, amely azon az elméleten alapul, hogy egy rovarfaj általi fertőzés a környezetben valahol zavart jelez. A probléma gyökerének orvoslása a tünetek kezelése helyett egyensúlyba hozhatja a rovarpopulációt és javíthatja a termés egészének egészségét.
A természetes gazdálkodási módokra való áttérés tömegmozgalomként kezdődött. 2000-ben az Andhra Pradesh állambeli Punukula falu körülbelül 900 lakosa szenvedett számos problémától. A gazdák egészségügyi problémákról számoltak be, amelyek az akut mérgezéstől a halálig terjedtek. A kártevők rendszeresen tönkretették a termést. A rovarok ellenállóvá váltak a vegyszerekkel szemben, és arra kényszerítették a gazdákat, hogy hitelt vegyenek fel, hogy egyre drágább növényvédő szereket vásároljanak. Az emberek hatalmas egészségügyi költségekkel, terméskieséssel, bevételkieséssel és adósságokkal szembesültek.
A helyi szervezetek segítségével a gazdálkodók más növényvédőszer-mentes gyakorlatokkal is kísérleteztek, például természetes gyógymódokkal (pl. neem és chili paprika) a rovarok irtására, csalinövények (pl. körömvirág és ricinus) ültetésére. Tekintettel arra, hogy a kémiai peszticidek minden rovart elpusztítanak, a nem peszticid alternatívák célja az ökoszisztéma egyensúlyának megteremtése, hogy a rovarok normális számban létezzenek (és soha ne érjék el a fertőzöttségi szintet). Számos rovar, például a katicabogarak, a szitakötők és a pókok fontos szerepet töltenek be a természetben, és hasznosak lehetnek a növények számára.
A természetes mezőgazdasági módszerek alkalmazása évében számos pozitív eredményt tapasztaltak a falusiak. Az egészségügyi problémák megszűntek. A nem peszticid alternatívákat használó gazdaságok nagyobb nyereséget és alacsonyabb költségeket értek el. A természetes riasztószerek, például a neemmag és a chili paprika beszerzése, őrlése és keverése is több munkahelyet teremtett a faluban. Ahogy a gazdálkodók egyre több földet műveltek meg, az olyan technológiák, mint a háti permetezőgépek, segítettek nekik hatékonyabban termeszteni a növényeiket. A lakosok életminőségük általános javulásáról számoltak be, az egészségtől a boldogságig és a pénzügyekig.
Ahogy terjed a hír a nem peszticid alternatívák előnyeiről, egyre több gazdálkodó döntött úgy, hogy kerüli a vegyszereket. 2004-ben Punukula az egyik első falu Indiában, amely teljesen peszticidmentesnek nyilvánította magát. Hamarosan Andhra Pradesh más városaiban és falvaiban is elkezdtek biogazdálkodást folytatni.
A Krisna megyei Rajashehar Reddy biogazdálkodóvá vált, miután megfigyelte falubeli társai egészségügyi problémáit, amelyekről úgy vélte, hogy a vegyi növényvédő szerekhez kapcsolódnak. A biogazdálkodási technikákat reggeli mezőgazdasági televíziós műsorokból és YouTube-videókból tanulta. Falujában jelenleg csak két növény terem (chili és gyapot), de az a célja, hogy elkezdje a zöldségtermesztést.
Wutla Veerabharao gazda felidézi a kémiai peszticidek előtti időszakot, amikor szinte minden gazdálkodó természetes gazdálkodási módszereket használt. Megjegyzi, hogy a változások az 1950-es években, a zöld forradalom idején történtek. Miután észrevette, hogy a vegyszerek hogyan változtatták meg a talaj színét, korlátozni kezdte használatukat.
Veerabharao családja étrendje és a vegyszerek egészségügyi hatásai miatt is aggódott. A peszticid permetező (általában gazdálkodó vagy mezőgazdasági dolgozó) közvetlen érintkezésben van a bőrt és a tüdőt megtámadó vegyszerekkel. A vegyszerek nemcsak terméketlenné teszik a talajt, és károsítják a rovar- és madárpopulációkat, de hatással vannak az emberekre is, és hozzájárulhatnak olyan betegségekhez, mint a cukorbetegség és a rák, mondta Veerabharao.
Ennek ellenére falusi társai közül nem mindegyik foglalkozott biogazdálkodással.
„Mivel a biogazdálkodás több időt és munkát igényel, a vidékiek nehezen tudnak rá figyelni” – magyarázta.
2012-ben az állam kormánya helyi, nulla költségvetésű természetes gazdálkodási képzési programot indított. Az elmúlt hét évben Veerabharao egy XNUMX%-os biofarmot üzemeltet, amely cukornádat, kurkumát és chilipaprikát termeszt.
„Az ökológiai mezőgazdaságnak megvan a maga piaca. A termékeim árát én határozom meg, szemben a vegyszeres mezőgazdasággal, ahol az árat a vásárló határozza meg” – mondta Veerabharao.
Három évbe telt, mire Narasimha Rao gazdálkodó látható nyereséget kezdett termelni biogazdaságán, de most már képes rögzíteni az árakat és eladni a termékeket közvetlenül a vásárlóknak, ahelyett, hogy a piacokra támaszkodna. A szerves anyagokba vetett hite segített átvészelni ezt a nehéz kezdeti időszakot. A Narasimha Biofarm jelenleg 90 hektáron terül el. Sütőtököt, koriandert, babot, kurkumát, padlizsánt, papaját, uborkát, chilipaprikát és különféle zöldségeket termeszt, amivel csalinövényként körömvirágot és ricinust is termeszt.
„Az egészség az emberi élet fő szempontja. Az egészség nélkül szánalmas az élet” – magyarázta motivációját.
2004 és 2010 között a peszticidek felhasználása 50%-kal csökkent államszerte. Ezekben az években javult a talaj termőképessége, a rovarpopulációk fellendültek, a gazdálkodók pénzügyileg függetlenebbé váltak, és nőttek a bérek.
Napjainkban Andhra Pradesh mind a 13 kerülete használ valamilyen nem peszticid alternatívát. Andhra Pradesh azt tervezi, hogy 100-re az első indiai állam lesz, amely 2027%-ban „zéró költségvetésű megélhetési mezőgazdasággal” rendelkezik.
A közösségekben szerte a világon az emberek újra kapcsolatba lépnek természetes környezetükkel, miközben fenntarthatóbb életmódot keresnek!