A parafrénia egy meglehetősen ritka paranoid delírium, kognitív károsodás nélkül, ahol a téveszmék világa rá van rakva a való világra. Ez a skizofrénia könnyű változata. A parafréniát továbbra is nagyon kevesen tanulmányozták és nagyon keveset diagnosztizálták az elmúlt évtizedekben. Ha nem kapcsolódik neurológiai betegséghez, a viselkedésterápia csökkentheti a téveszméket és javíthatja a páciens pszichológiai mindennapi életét.

A parafrénia definíciója

A parafrénia egy meglehetősen ritka paranoid delírium, kognitív károsodás nélkül, ahol a téveszmék világa rá van rakva a való világra. A parafréniát az különbözteti meg a skizofréniától, hogy ritkábban fordul elő és lassabb a betegség progressziója.

A beteg élete csekély mértékben érintett, nem szenved szociális fogyatékosságban, ezért a betegellátás iránti igény nagyon alacsony. Ez azonban semmiképpen sem csökkentheti a betegség valóságát és következményeit.

A parafréniák típusai

Az Emil Kraepelin német pszichiáter által 1913-ban felállított osztályozás szerint a parafréniának négy típusa van:

• A szisztematikus parafrénia a leggyakoribb. A delírium krónikus, és az öt érzékszervre hat;
• Expanzív parafrénia, amikor a páciensnek – gyakran a nőknek – a nagyság téveszméi vannak, vagy egyfajta túláradó megalománia;
• Konfabulációs parafrénia, azaz ál- vagy hamis emlékek jelenléte – például egy történelmi karakter kitalálása, miközben valóban biztosítja a létezését –, miközben többé-kevésbé összekapcsolt képzeletbeli alkotásokat tartanak közöttük. Korábban kezdődik, mint más parafréniák, 20 és 40 év között;
• A fantasztikus parafrénia gyakran szorongással és a környezettel szembeni ellenséges érzéssel kezdődik. A megalomán eszmék fejlődése követi, és idővel aránytalanabbá és extravagánsabbá válik. A delírium excentrikus és inkoherens szerkezetű.

De azóta nem minden pszichiáter ért egyet ezzel a besorolással. És közülük többen, mint például Ey, Nodet vagy Kleist, kiegészítve vagy módosítva kínálnak más típusú parafréniát:

• A melankolikus parafrénia megközelíti a hétköznapi pszichózist, anélkül azonban, hogy a parafréniát a pszichés tevékenység zavaraihoz, fájdalmas érzelmekhez vagy melankolikus viselkedésekhez kötné;
• Hipochondriás parafrénia, melynek kifejeződése főleg paranoiás. Ez a fajta parafrénia gyakran abszurd és akusztikus-verbális testi hallucinációkká fejlődik, mérsékelt funkcionális károsodással;
• Az inkonzisztens parafrénia következetlen téveszmékkel és visszafordíthatatlan személyiségváltozásokkal jár;
• A fonemikus parafrénia hamis akusztikus-verbális hallucinációkkal jár.

Vannak olyan kombinált formák is, amelyekben két vagy több parafréniatípus létezik.

A parafrénia okai

Nagyon kevés kutatást végeztek a témában az elmúlt 70 évben, ami vitathatatlanul igazolja a parafrénia okaival kapcsolatos kevés ismeretet.

A parafrénia azonban összefüggésbe hozható:

• neurodegeneratív rendellenesség;
• Egy daganat;
• Agyi érbaleset.

A parafrénia diagnózisa

A parafréniát, mint sok téveszmét, aluldiagnosztizálják. Például nem szerepel sem a Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (DSM-5), sem a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (ICD-10).

Így a legtöbb esetben a pszichiáterek ezt az állapotot „atipikus pszichózisnak”, „skizoaffektív rendellenességnek” vagy „téveszmésnek” ismerik fel, jobb diagnosztikai kategória hiányában.

Parafréniában szenvedők

A lakosság 2-4%-a szenvedne parafréniában, leggyakrabban a 30-45 év közöttiek.

És csak a téveszmék miatt kórházba került emberek 10%-a szenved parafréniában.

A parafréniát elősegítő tényezők

A parafréniát elősegítő tényezők a következők:

• Érzékszervi károsodás;
• Társadalmi elkülönülés;
• Stresszes és fontos események, mint például a megkülönböztető, megalázó és fenyegető élmények, szeretteink halála vagy a hozzátartozóknál tapasztalt mentális zavarok.

Figyelembe kell venni az egyéb feltételezett, de bizonyíték nélküli tényezőket:

• Elhanyagolt oktatás;
• A magány vagy a cölibátus.

Paranoiás téveszmék

A parafréniában szenvedő személy a téveszmék fázisait mutatja be, amelyek témái általában fantáziadúsak, paradoxonok, de következetesen egymáshoz képest szervezett maradnak. A páciens gyakran határozottan egyetért elképzeléseivel, de nem annyira, mint paranoiában.

Hallucinációk

A parafrénia hallucinációkat okoz. Kétharmaduk hallucinációi: a személy hangokat hall.

A személy valósághoz való viszonyának integritása

A parafrén ember értelmi, emlékező vagy pragmatikai képességei – tudományos, szakmai, szociális – megmaradnak.

A viselkedési és kognitív terápia nagyon gyorsan hat a parafréniához kapcsolódó téveszmékre. Ez a hatékonyság azonban a betegség előrehaladtával csökken.

Az antipszichotikumok és más neuroleptikus kezelések továbbra is hatástalanok. Lehetővé teszik azonban a hallucinációs jelenségek irányítását.

A parafréniának nincs valódi megelőzése, eltekintve a kezelés lelkiismeretes követésétől a visszaesések csökkentése érdekében.