Pluteus variabilicolor (Pluteus variabilicolor) fotó és leírás

Pluteus variabilicolor (Pluteus variabilicolor)

:

• Pluteus catri Justo és EF Malysheva
• Pluteus castroae Justo és EF Malysheva.

A név etimológiája a latin pluteus, im és pluteum szóból származik, in 1) mozgatható védőtető; 2) rögzített védőfal, mellvéd és variabili (lat.) – változtatható, változó, színes (lat.) – szín. A név a kupak színéből származik, amely a sárgától a narancson át a barna-narancssárgáig terjed.

Plyutey többszínű kétszer írták le. 1978-ban Babos Margita magyar mikológus, majd 2011-ben Alfred Husto az EF Malysheva-val együttműködve újra leírta ugyanazt a gombát, és Marisa Castro mikológus tiszteletére Pluteus catri nevet adta neki.

fej közepes méretű 3-10 cm átmérőjű lapos, lapos-domború, sima (fiatal gombáknál bársonyos), erekkel (áttetsző lemezek), néha a kalap közepéig érő, sárga, narancssárga, narancssárga, sötétebb középkoronával , gyakran sugárirányban ráncos erezetű, különösen középen és kifejlett példányokon, higrofán.

Húsa sárgásfehér, a kutikula felszíne alatt sárgás-narancssárga, különösebb szag és íz nélkül.

Hymenofor gomba – lamellás. A lemezek szabadok, gyakran találhatók. Fiatal gombákban fehérek, kor előrehaladtával rózsaszínűvé válnak, élük világosabb lesz.

spóranyomtatás rózsaszín.

Vita 5,5-7,0 × 4,5-5,5 (6,0) µm, átlagosan 6,0 × 4,9 µm. A spórák szélesen ellipszoid, gömbölyűek.

Basidia 25–32 × 6–8 µm, bot alakú, 4 spórás.

A Cheilocystidiumok fusiformák, lombik alakúak, 50-90 × 25-30 µm-esek, átlátszóak, vékony falúak, csúcsán gyakran rövid, széles függelékekkel. A képen cheilocystidia és pleurocystida a lemez szélén:

Ritka, fusiform, lombik alakú vagy utriform pleurociszták, 60-160 × 20-40 µm méretűek. A lemez oldalán lévő pleurocisztid képén:

A pileipellist a hymeniderm alkotja rövidebb, klub alakú, lekerekített vagy hengeres végelemekből és 40–200 × 22–40 µm méretű megnyúlt sejtekből, intracelluláris sárga pigmenttel. A kutikula egyes területein a rövid sejtekkel rendelkező hymeniderm dominál; más részeken a megnyúlt sejtek erősen túlsúlyban vannak. A két típus elemei gyakran keverednek, függetlenül attól, hogy a cölöp közepén vagy szélén vannak. A képen a pileipellis terminális elemei:

Pileipellis bot alakú végelemekkel és hosszúkás elemekkel, még erősen megnyúlt is:

A caulocystidiumok a szár teljes hosszában 13-70 × 3-15 µm méretűek, hengeres-clavicularisak, fusiformak, gyakran nyálkásak, általában csoportosan.

Láb középső 3-7 cm hosszú és 0,4-1,5 cm széles, hengeres forma, enyhe megvastagodás az alap felé, hosszirányban szálas a teljes hosszában, sárga, kifejlett példányoknál az alaphoz közelebb vöröses árnyalattal .

Egyedül bokrosodva, vagy kisebb-nagyobb példánycsoportokban nő a törzsön, kérgén vagy a széles levelű fák: tölgyek, gesztenyék, nyírfák, nyárfák korhadó fás maradványai.

A vasúti talpfákon előfordultak növekedési esetek.

A gomba ritkán található, de élőhelye meglehetősen kiterjedt: a kontinentális Európától, hazánktól a japán szigetekig.

Ehetetlen gomba.

A Pluteus variabilicolor jellegzetes narancssárga színe miatt csak más, hasonló színű fajokkal téveszthető össze. A makroszkopikusan megkülönböztető jegyek gyakran dúsan csíkozott margók.

Oroszlánsárga ostor (Pluteus leoninus)

Trichodermikus pileipellissel rendelkezik, felálló, gyakran szeptált, szigorúan fusiform terminális hifákkal. A sapka színében barna árnyalatok vannak, a kupak széle nem csíkos.

Arany színű ostor (Pluteus chrysophaeus)

Szferoidális sejtekből a szűzhártya által alkotott pileipellis van, esetenként enyhén körte alakú. Kisebb méretben és barnás tónusok jelenlétében különbözik a kupak színében.

Pluteus aurantiorugosus (Trog) Sacc. vöröses-narancssárga kalapja van.

A Pluteus romellii (Britzelmayr) Saccardo-ban csak a lábszár színe sárga, a kalap pedig a sokszínű plutával ellentétben barna színű.

Fotó: Andrey, Sergey.

Mikroszkóp: Szergej.