tartalom
A koraérett gyermek kreatív és gyakorlati intelligenciája
A koraérettségi szakértő, Monique de Kermadec könyve bevezetőjében emlékeztet arra, hogy az IQ fogalma ma is nagyon ellentmondásos. A gyermek intelligenciája nem csak az intellektuális képességeiből áll. Érzelmi és kapcsolati fejlettsége fontos tényezője személyes egyensúlyának. A pszichológus a kreatív és gyakorlati intelligencia fő szerepéhez is ragaszkodik. Mindezeket az elemeket figyelembe kell venni a felnövekvő felnőtt számára, akit minden koraérett gyermek képvisel.
Kreatív és gyakorlati intelligencia
Monique de Kermadec elmagyarázza a kreatív intelligencia fontosságát, amely lehetővé tenné a koraérett gyermekek számára, hogy kilépjenek abból a megszokott mintából, ahol a standardizált és intellektuális készségek a leginkább értékelhetőek. Robert Sternberg amerikai pszichológus úgy határozta meg ezt az intelligenciát „Az új és szokatlan helyzetekkel való sikeres megbirkózás képessége a meglévő készségek és ismeretek alapján”. Más szóval, ez egy intuitívabb, kevésbé racionális intelligencia kialakításának képessége. Ehhez járul az intelligencia egy másik formája, amelyre felnőtt életében szüksége lesz: a gyakorlati intelligencia. Monique de Kermadec kifejti, hogy „ez megfelel a cselekvésnek, a know-how-nak és annak, hogy egy új helyzettel szembesülve önmagát meg tudja védeni”. A gyermeknek ötvöznie kell az elme, a taktika, a készség és a tapasztalat finomságát. A gyakorlati intelligencia ezen formájának lehetővé kell tennie a koraérett gyermek számára, hogy alkalmazkodjon a valós és a jelenlegi világhoz, különösen az új technológiák bevetésével. „Fontos ösztönözni az intelligencia e két formáját a koraérett gyermekekben” – magyarázza a szakember. Egy sor ajánlást tesz ezeknek a gyerekeknek a készségek ösztönzésére és fejlesztésére, például a játék, a nyelv és a játékos eszmecsere fontosságára, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy kifejezzék kreativitásukat és képzelőerejüket.
Fejleszd kapcsolati intelligenciádat
„A koraérett gyermeke sikerre való felkészítése azt is jelenti, hogy segítünk neki kapcsolatokat építeni kortársaival, testvéreivel, tanáraival és szüleivel”Monique de Kermadec részleteket a könyvében. A szociális intelligencia ugyanolyan fontos, mint az intellektuális készségek. Mert gyakran korai korban azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek nehezen tudnak társas kapcsolatokat kialakítani. Van egy bizonyos szakadék a többi gyerekhez képest. A koraérett gyerek például nem feltétlenül érti a lassúságot, türelmetlenné válik, gyors és összetett megoldásokat keres, impulzívan cselekszik. Az elvtársak a maguk részéről ezt bizonyos agresszivitásként, sőt ellenségeskedésként is értelmezhetik. A tehetségesek gyakran az iskolai társadalmi elszigeteltség áldozataivá válnak, és nehézségekbe ütköznek a közösségben való életben és a beilleszkedésben mind a családba, mind az iskolába. ” A koraérett gyermek számára az egész kihívás az, hogy megtalálja a helyét társai között. », magyarázza Monique de Kermadec. Ennek egyik kulcsa, hogy megértessük a szülőkkel, hogy koraérett gyermeküket nevelniük kell, miközben fejleszteniük kell érzelmi intelligenciájukat, a másokkal való kapcsolatukat, különös empátiás viselkedéssel a barátokkal, a barátkozással és velük szemben. megtartani, kezelni és megmagyarázni azokat az érzelmeket, szabályokat, amelyekben a többiek, a társadalom működnek. „A szocializáció azt jelenti, hogy fejlesztjük önkifejezési képességünket, hogy figyelembe vegyük mások szükségleteit” – pontosítja a pszichológus.
Tippek a szülőknek
„A szülők a koraérett gyermek alapvető szövetségesei” – magyarázza Monique de Kermadec. Ragaszkodik ahhoz, hogy kulcsszerepet kell játszaniuk kis tehetséges gyermekükkel. Paradox módon „egy koraérett gyermek tanulmányi sikere bonyolultabbnak bizonyulhat, mint a többi gyereké” – részletezi a pszichológus. A koraérett gyermekek törékenyek, és nehezen tudnak alkalmazkodni az őket körülvevő valós világhoz. Arra is figyelmezteti a szülőket, hogy ne engedjenek a kísértésnek, hogy túl fektessenek tehetséges kisgyermekükbe, hogy tökéletességet és erős tanulmányi nyomást követeljenek tőle. Végül Monique de Kermadec arra a következtetésre jut, hogy mennyire fontos „játszani a gyermekével, a bűnrészességet és az együttélés bizonyos könnyedségét megteremteni. Az erdőbe sétálni, mesét vagy mesét olvasni egyszerű családi pillanatok, de a koraérett gyerekekkel éppúgy kedvezni kell, mint másokkal.”