Lovagolni és ennyi elég: hogyan lehet leszállni az «érzelmi kilengésről»?

Felismerve, hogy hangulata túl gyakran és túl hirtelen változik, ne rohanjon a „bipoláris” kifejezés szórásával. A „bipoláris zavar” diagnózisa, amelyet a mánia és a depresszió váltakozó szakaszai jellemeznek, súlyos betegség, amely hosszú távú orvosi kezelést igényel. Míg az érzelmi kilengés egy olyan állapot, amelyet az egészséges pszichével rendelkező emberek is megtapasztalhatnak, ráadásul életük különböző időszakaiban.

Természetesen hasznos lenne a hormonális hátteret és általában az egészségi állapotot ellenőrizni, hogy kizárjuk a történések élettani okait. De általában képesek vagyunk kezelni az érzelmek hevét, és stabil állapotba hozni magunkat senki segítsége nélkül – ha a megfelelő stratégiát választjuk.

Milyen stratégiák nem működnek?

Elnyomja az érzelmeket

A „negatív” érzelmek – apátia, szomorúság, harag – kezelésére gyakran választjuk az elnyomás és az elkerülés módszereit. Vagyis nem engedjük meg magunknak az aggódást, mondjuk valami ilyesmit: „Mit oldott fel a nővér? Valaki most még rosszabb, Afrikában éheznek a gyerekek.” És akkor kényszerítjük magunkat, hogy álljunk fel és kezdjünk el valami „hasznosat” csinálni.

De a felismerés, hogy valaki rosszabb nálunk, ha segít, akkor nagyon rövid ideig. Ráadásul ez az érvelés gyenge: a belső állapotot nem az élet objektív feltételei, hanem értelmezéseink, gondolkodási mintáink befolyásolják.

Tehát egy szegény állapotból származó alultáplált gyerek bizonyos szempontból sokkal boldogabb lehet, mint mi, a civilizáció áldozatai. A lakosság depressziós szintje pedig a fejlett országokban a legmagasabb.

Ráadásul az érzelmek kerülésével nem gyengítjük, hanem erősebbé tesszük őket. Engedjük, hogy felhalmozódjanak, így egy ponton „robbanás” következik be.

figyelmet váltani

Egy másik elterjedt módszer az, hogy eltereli a figyelmét azzal, hogy valami kellemesre vált. Ez a készség társadalmunkban tökéletesedett. A szórakoztatóipar int: ne légy szomorú, menj el étterembe, moziba, bárba vagy vásárolj; autót venni, utazni, internetezni. Sokan egész életüket így töltik – egyik szórakozásból a másikba költöznek, és csak azért szakítják meg a munkát, hogy pénzt keressenek egy új ciklusra.

Mi a baj az utazással és az éttermekkel? Semmi, ha nem használod őket érzéstelenítésként, lehetőségként arra, hogy ne legyél egyedül magaddal. A figyelemelterelés egy olyan drog, amelytől egyre inkább függünk, felgyorsítja befutásunkat a fogyasztás kerekében, és a végletekig gyorsítja pszichénket.

Elvesszen az érzelmekben

Ezenkívül nem szabad „lógnia” az érzelmekben: átadja magát az apátiának, hogy lefeküdjön, szomorú zenét hallgasson és sírjon, végtelenül magában turkálva. Minél inkább figyelmen kívül hagyjuk tetteinket, annál hamarabb felhalmozódnak és nehezednek ránk. Ettől egyre értéktelenebbnek érezzük magunkat, a szenvedés spirálja pedig még jobban kicsavarodik.

Leggyakrabban a vesztes stratégiák együtt járnak, kéz a kézben. Rosszul érezzük magunkat – és szórakozni megyünk. Aztán lefekszünk, és rosszabbul érezzük magunkat, mint valaha, mert az endorfinkészlet elfogyott, és a dolgok nem történtek meg. El kell kiáltanod magad: „Szedd össze magad, rongy”, és kezdj el dolgozni. Ezután ismét megpróbáljuk elterelni magunkat a szomorúságról, a fáradtságról és a szorongásról. És így tovább.

Hogyan kezeljük az érzelmeket a megfelelő módon?

Az érzelmek nem bosszantó akadályok, nem tévedés az evolúcióban. Mindegyikük valamilyen igényt fejez ki, és cselekvésre ösztönöz bennünket. Például a harag funkciója az, hogy motiváljon bennünket, hogy áttörjük a cél felé vezető akadályokat. Ezért az érzelmek figyelmen kívül hagyása és elvetése helyett hallgatni kell rájuk.

Mit akar ez az érzelem elmondani nekem? Lehet, hogy nem vagyok elégedett a munkával, de annyira félek elmenni, hogy inkább nem is engedem meg ezt a gondolatot? Ennek eredményeként agressziót mutatok a családommal szemben.” Az ilyen reflexiók jól kidolgozott reflexiót igényelnek – ha egyedül nem tud az okok mélyére jutni, pszichológus segítségét kérheti.

A második szakasz a cselekvés. Ha az érzelmek valamilyen kielégítetlen szükségletet jeleznek, akkor konkrét lépéseket kell tennie azok kielégítésére. Minden másnak csak átmeneti hatása lesz. Ha most nem lehet változtatni a körülményeken, akkor a helyzet elfogadásán kell dolgoznod, hogy más, kevésbé negatív oldalról lásd.

Az érzelmeket meg kell élni, de nem engedheti meg magának, hogy belefulladjon. Ez egy művészet, amelyben az egyensúly a tudatosság révén érhető el – és ez edzhető.

Amikor elkezded az érzelmeket a tudat egyik tartalmaként felfogni – mint gondolatokat, érzéseket, fizikai érzeteket –, akkor már nem azonosítod magad velük. Vedd észre, hogy te és az érzelmeid nem ugyanazok.

Megérted és elismered szomorúságodat anélkül, hogy elnyomnád vagy elkerülnéd. Nem próbál megszabadulni tőle. Csak hagyd békén az érzelmet, mert ez nem akadályoz meg abban, hogy a saját dolgaidat éld és csináld. Ebben az esetben nincs hatalma feletted. Ha meghatározod, honnan származik ez a szomorúság, és mit akar elmondani neked, akkor nincs értelme, hogy egyáltalán az elmédben maradjon.

Az érzelmek a fiziológia és a pszichológia határán léteznek testünkben. Ezért a pszichológiai mechanizmusokon – a kiejtésen és a „létezésen” kívül – az érzelmeket fizikai szinten is meg kell élni. Sírj egy film vagy egy szomorú dal miatt. Ugrálj, fuss, sportolj. Végezzen légzőgyakorlatokat. És mindezt rendszeresen, hogy minden nap befejezze a stresszreakciót.

Az állapot stabilizálásához normalizálnia kell az alvási szokásokat, hozzá kell adnia a mozgást és az egészséges táplálkozást az életéhez. A masszázs, az aromaterápia, a természettel való kapcsolat is segíthet.

Ingatag állapotban ezen tippek közül sokat nehéz egyedül követni. Aztán a rokonok és a pszichológusok segítenek. A lényeg, hogy ne követelj túl sokat magadtól. Be kell vallanod, hogy most nem vagy a legjobb állapotban, és próbálj lépésről lépésre változtatni ezen.