tartalom
A tengeri lenok a zöldellők családjába tartozó hal. Tudományos neve egyuszonyú déli zöldellő. Meglehetősen gyakori tengeri hal, amely az orosz Távol-Kelet partjainál él. A test megnyúlt, hosszúkás, oldalról kissé összenyomott. A farokúszó villás, a hátúszó a test jelentős részét foglalja el. A hal színe kortól és ivarérettségtől függően változhat. Az idősebb és nagyobb egyedek a legsötétebb, barna színűek. Viszonylag kicsi hal, körülbelül 60 cm hosszúra nő, súlya eléri az 1.6 kg-ot. A kifogott halak átlagos mérete általában körülbelül 1 kg. Közel-pelargiás életmódot folytat. A zöldellésekre a szezonális vonulások jellemzőek, télen a partvonalról 200-300 m mélységben az alsó rétegekbe költöznek. De általában a part mentén élnek. A zöldellő bentikus állatokkal táplálkozik: férgekkel, puhatestűekkel, rákfélékkel, de gyakran apró halakat zsákmányol. Érdemes megjegyezni, hogy a Távol-Kelet tengervizein történő horgászat során az egyúszójú zöldellő mellett a család többi halát is kifogják, pl. Ugyanakkor a helyi lakosok gyakran nem osztják meg ezeket a halakat, és mindegyiket ugyanazon a néven hívják: tengeri lenok. Mindenesetre ezeknek a halaknak vannak kisebb életmódbeli különbségei.
Tengeri lenok fogásának módszerei
A tengeri lenok horgászatánál figyelembe kell venni az életmódját. Az amatőr horgászat fő módjai a függőleges horgászathoz szükséges különféle felszerelésekkel történő horgászatnak tekinthetők. Azzal a feltétellel, hogy a lenok természetes és mesterséges csalikkal is fogható, lehetőség van különféle szerelékek, például „zsarnok” használatára, ahol csak fényes szövetdarabokat vagy húsdarabokat rögzítenek a horgokra. Ezenkívül a hal reagál a különféle szilikon csalikra és függőleges pergetőkre. A zöldelléseket például a partról „öntött” horgászatkor is pergető felszerelésen fogják meg.
Tengeri lenok elkapása a „zsarnokon”
A „zsarnok” horgászata az egyértelműen orosz eredetű név ellenére meglehetősen elterjedt, és a horgászok világszerte használják. Kisebb regionális különbségek vannak, de a horgászat elve mindenhol ugyanaz. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fúrótornyok közötti fő különbség inkább a zsákmány méretéhez kapcsolódik. Kezdetben semmilyen rúd használatát nem biztosították. Egy tetszőleges alakú orsóra tetszőleges mennyiségű zsinór van feltekerve, a horgászat mélységétől függően ez akár több száz méter is lehet. A végére egy megfelelő súlyú, legfeljebb 400 g súlyú süllyesztő van rögzítve, néha egy hurokkal az alján, hogy rögzítse a kiegészítő pórázt. A pórázokat a zsinórra rögzítik, leggyakrabban körülbelül 10-15 darab mennyiségben. A vezetékek a tervezett fogástól függően anyagokból is készülhetnek. Lehet monofil vagy fém ólom anyag vagy huzal. Tisztázni kell, hogy a tengeri hal kevésbé „finomodik” a berendezés vastagságához képest, így elég vastag monofil (0.5-0.6 mm) is használható. A berendezés fém részeinél, különösen a horgoknál érdemes észben tartani, hogy azokat korróziógátló bevonattal kell bevonni, mert a tengervíz sokkal gyorsabban korrodálja a fémeket. A „klasszikus” változatban a „zsarnok” színes tollakkal, gyapjúszálakkal vagy szintetikus anyagdarabokkal ellátott csalikkal van felszerelve. Ezen kívül a horgászathoz kis pergetőket, kiegészítőleg rögzített gyöngyöket, gyöngyöket stb. A modern változatokban a berendezés egyes részeinek csatlakoztatásakor különféle forgókat, gyűrűket és így tovább használnak. Ez növeli a felszerelés sokoldalúságát, de ronthatja a tartósságát. Megbízható, drága szerelvényeket kell használni. A „zsarnok” halászatára szakosodott hajókon speciális fedélzeti eszközök biztosíthatók feltekercselő felszereléshez. Ez nagyon hasznos nagy mélységben történő horgászat esetén. Ha a horgászat jégről vagy csónakról viszonylag kis zsinóron történik, akkor elegendőek a szokásos orsók, amelyek rövid botként szolgálhatnak. Hozzáférőgyűrűs oldalbotok vagy rövid távú pergető botok használatakor minden többhorgos szereléken probléma adódik a horgásztorna „kiválasztásával” a hallal való játék során. Kis halak fogásakor ezt a problémát 6-7 m hosszú áteresztőgyűrűs botokkal, nagy halak fogásakor pedig a „működő” pórázok számának korlátozásával oldják meg. Mindenesetre a horgászfelszerelés elkészítésekor a fő vezérmotívum a kényelem és az egyszerűség legyen a horgászat során. A „Samodur”-t többhorgos felszerelésnek is nevezik, amely természetes csalétkeket használ. A horgászat elve meglehetősen egyszerű, miután a süllyesztőt függőleges helyzetbe előre meghatározott mélységbe süllyeszti, a horgász a függőleges villogás elve szerint időszakosan megrántja a felszerelést. Aktív harapás esetén ez néha nem szükséges. A halak horgokra „leszállása” előfordulhat a berendezés leeresztésekor vagy a hajó dőlésszögéből.
Baits
A tengeri lenok fogásához különféle természetes csalikat használnak. Ehhez különböző halak friss húsdarabjai, valamint puhatestűek és rákfélék lehetnek megfelelőek. A csalit használó, többhorgos szerelékekkel történő horgászat esetén többféle, korábban ismertetett anyag szolgálhat. A klasszikus jigging horgászata során általában különféle színű és méretű szilikon csalikat használnak.
Horgászhelyek és élőhelyek
A tengeri lenok élőhelye lefedi a Távol-Kelet parti vizeit a Sárga-tengertől Szahalinig, a Kuril-szigetekre és az Okhotszk-tenger déli részét Kamcsatka partjaival. Az egyúszójú déli zöldellő fontos kereskedelmi hal. Ezzel együtt a távol-keleti tengerek azonos elterjedési területén élnek más zöldellők is, amelyeket tengeri lenoknak is nevezhetünk, gyakran amatőr felszereléssel fogják őket. A zöldellések a sekély part menti vizeken való halászat elérhetősége és a használt felszerelés szerénysége miatt gyakran a halászat fő tárgyává válnak a part menti városok partjainál tett szabadidős kirándulások során.
Ívás
A halak 2-4 éves korukban válnak ivaréretté. Az ívás az élőhelytől függően nyár végétől tél elejéig tart. Az ívóhelyek erős áramlatokkal rendelkező sziklás területeken találhatók. A zöldellésekre jellemző a hímek túlsúlya az ívóhelyeken ívás idején (poliandria és többnejűség). Az ívást részekre osztják, a petéket az aljára rögzítik, és a hímek védik a lárvák megjelenéséig. Kifejlett halak ívása után a halakkal való táplálkozás érvényesül, de egy idő után ismét keveredik.