Európában és Amerikával ellentétben Oroszországban a bioélelmiszerek iránti szenvedély messze nem elterjedt. Az érdeklődés azonban egyre nő – a magas költségek és a válság ellenére. Az első biocsírák már megjelentek a helyi piacon.
A vegyészeket és biológusokat annyira irritáló „bioélelmiszer” kifejezés 60 évvel ezelőtt jelent meg. Az egész Lord Walter James Northbourne-nal kezdődött, aki 1939-ben előállt a farm mint organizmus fogalmával, és onnan vezette le a biogazdálkodást a vegyszeres gazdálkodással szemben. Az agronómus úr három könyvben fejtette ki gondolatát, és egy új típusú mezőgazdaság egyik atyjaként vált ismertté. A folyamatban aktívan részt vett Sir Albert Howard angol botanikus, Jerome Rodale amerikai médiamágnás és mások, többnyire gazdagok és kiváló személyek.
Nyugaton a 80-as évek végéig az ökológiai gazdaságok és termékeik elsősorban az újkor követői és a vegetáriánusok iránt érdeklődtek. A kezdeti szakaszban arra kényszerültek, hogy közvetlenül a termelőktől vásároljanak ökoélelmiszert – olyan kis gazdaságoktól, akik úgy döntöttek, hogy a növénytermesztés természetesebb módjára térnek át. Ezzel egyidejűleg a termékek minőségét és előállításuk körülményeit a megrendelő személyesen ellenőrizte. Még egy mottó is volt: „Ismerd meg a gazdádat – ismered az ételedet.” A 90-es évek eleje óta a szegmens sokkal aktívabban fejlődött, néha évi 20% -kal nőtt, és ebben a mutatóban megelőzte az élelmiszerpiac más területeit.
Az irányzat kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak az egyesült Európa kezdeményezései, amelyek még 1991-ben elfogadták az ökológiai gazdaságok termelésének szabályait és szabványait. Az amerikaiak csak 2002-ben reagáltak a hatósági dokumentumgyűjteményükre. A változások fokozatosan érintették az ökotermékek előállításának és forgalmazásának módjait: az elsőhöz a nagyvállalati gazdaságok, a másodikhoz a kiválasztott áruházláncok kezdtek kapcsolódni. A közvélemény kezdett a divathóbortnak kedvezni: az ökológiailag tökéletes ételeket filmsztárok és népszerű zenészek népszerűsítették, a középosztály kiszámította az egészséges táplálkozás előnyeit, és beleegyezett, hogy 10-ről 200-ra túlfizesse. És még azok is, akik nem engedhetik meg maguknak a bioélelmiszert, tisztábbnak, ízletesebbnek és táplálóbbnak találták.
2007-re a biopiac több mint 60 országról számolt be a szükséges szabályozási és szabályozási dokumentumokkal, 46 milliárd dolláros éves bevétellel és 32,2 millió hektáron biogazdaságok által elfoglalt területtel. Igaz, ez utóbbi mutató a hagyományos vegyszeres mezőgazdasághoz képest a globális mennyiség mindössze 0,8%-át tette ki. A bioélelmiszerek mozgalma egyre nagyobb lendületet kap, akárcsak a hozzá kapcsolódó üzleti tevékenység.
Egyértelmű, hogy az ökoélelmiszerek nem jutnak el egyhamar a tömegfogyasztókhoz. Sok tudós szkeptikus az ötlettel kapcsolatban: rámutatnak arra, hogy a bioélelmiszereknek nincs bizonyított előnye a hagyományos élelmiszerekkel szemben az ember számára hasznos vitaminok és ásványi anyagok tekintetében, és úgy vélik, hogy az ökológiai mezőgazdaság nem képes ellátni a teljes lakosságot. bolygó. Emellett az alacsonyabb szervesanyag-hozam miatt nagyobb területeket kell kiosztani a termelésére, ami további környezeti károkat okoz.
Természetesen az ökoélelmiszer-kutatóknak megvannak a maguk kutatásai, amelyek megcáfolják szkeptikus társaik érveit, és a téma iránt érdeklődő átlagember választása egy-egy koncepcióba vetett hitté válik. A kölcsönös vádaskodás csúcsán az organikus támogatók és ellenfeleik összeesküvés szintre léptek: az ökoszkeptikusok arra utalnak, hogy ellenfeleik nem törődnek a természettel, hanem egyszerűen új termelőket népszerűsítenek, miközben lejáratják a régieket, az öko-rajongók pedig azt válaszolják, hogy a szkeptikusok jogos dühét a vegyipari cégek és a közönséges élelmiszerek beszállítói fizetik meg, akik félnek a versenytől és az értékesítési piacok elvesztésétől.
Oroszország számára a bioélelmiszerek előnyeiről vagy haszontalanságáról folytatott nagyszabású viták a tudományos világ szakértőinek bevonásával gyakorlatilag irrelevánsak: a biotáplálkozás egyes rajongói szerint ebben a kérdésben 15-ös lemaradásunk a világhoz képest. 20 év. Egészen a közelmúltig egy semmit rágcsálni nem akaró kisebbség nagy sikernek tartotta, ha sikerült személyes ismeretséget kötnie néhány, a várostól nem messze élő gazdálkodóval, és állandó ügyfele lett. Ebben az esetben pedig csak falusi ételt kapott a szenvedő, ami nem feltétlenül felel meg a bioélelmiszerek magas rangjának, mert a gazda kémiát vagy antibiotikumot használhatott az előállítása során. Ennek megfelelően az öko-élelmiszer-szabványokra vonatkozó állami szabályozás nem létezett és még mindig nem létezik.
A nehéz körülmények ellenére 2004-2006-ban több biotermékek kedvelőinek szaküzlete nyílt Moszkvában – ez tekinthető az első figyelemreméltó kísérletnek a helyi biodivat elindítására. Közülük a legjelentősebb a nagy felhajtással megnyílt „Red Pumpkin” ökopiac, valamint a német „Biogurme” és „Grunwald” moszkvai fiókja, amely a német fejlesztések figyelembevételével készült. A „tök” másfél év után bezárt, a „Biogurme” kettőig tartott. A Grunwald bizonyult a legsikeresebbnek, azonban megváltoztatta a nevét és üzlet kialakítása, „Bio-Market” néven. A vegetáriánusok speciális üzleteket is létrehoztak, például a Jagannath Health Food Store-t, ahol a legritkább vegetáriánus termékek is megtalálhatók.
És bár a bioélelmiszerek szerelmesei a több millió dolláros Moszkvában továbbra is nagyon kis százalékot tesznek ki, mégis olyan sok van belőlük, hogy ez az iparág tovább fejlődik. A szupermarketláncok megpróbálnak csatlakozni a szaküzletekhez, de általában megbotlanak az árakon. Egyértelmű, hogy a gyártó által meghatározott szintnél olcsóbban nem lehet ökoélelmiszert értékesíteni, ezért néha három-négyszer többet kell érte fizetni, mint a hétköznapi termékekért. A szupermarketek viszont nem tudnak lemondani a többszörös nyereségszerzés és a mennyiségnövelés gyakorlatáról – kereskedésük egész mechanizmusa ezen nyugszik. Ilyen helyzetben az egyes biobarátok a saját kezükbe veszik a folyamatot, és meglehetősen rövid időn belül jó eredményeket érnek el.