tartalom
A Walleye a legtöbb halász számára kívánatos hal. Jótékony táplálkozási tulajdonságai, valamint a halászati folyamat miatt értékelik. Halat kihúzni a vízből élvezet. De vannak bizonyos viselkedési jellemzők a ragadozóknak az ívási időszakban. Fontolja meg, hogyan zajlik a süllő ívása, és hogyan befolyásolja a harapást.
Hogyan ívik a süllő természetes körülmények között
A csuka a telelést követően táplálékban és növényzetben gazdag területekre kerül. A tavasz első fele a halak aktív viselkedéséről nevezetes. Az ívás előtt úgynevezett zhorja van.
Bár a süllőt fenéklakóként ismerik, a számára szokatlan helyeken költ. Nem keresi a mélységet, inkább a nyugodt, csendes helyeket részesíti előnyben, bőséges növényzettel és áramtalansággal. Akár elárasztott területekre is eljuthat. A süllő ívásánál az átlagos mélység 0,5-1 m.
A növényzet utáni vágyat az magyarázza, hogy a ragadozó a nád és más vízi füvek szárán ívik. Nem kizárt a tojásrakás felszerelt gödrökben. A lényeg az, hogy a talaj tiszta legyen (homokos vagy kő).
A populáció mikrocsoportokra oszlik, amelyek több hímből és egy nőstényből állnak. Az ívás megkezdése előtt a nőstény előkészíti a helyet, a hímek pedig a közelben vannak. Uszonyaival és farkával a hal megtisztítja a növények gyökereit és szárát a szennyeződésektől. Ha talajt választanak tenyésztési helyként, akkor minden résztvevő „ásni” a lyukat. Az eredmény egy 30-60 cm hosszú és akár 10 cm mély ovális lyuk.
ívási folyamat
Amikor a csuka ívik, függőleges helyzetbe kerül, lefelé fejjel, és elkezdi a farok ütemes mozgását egyik oldalról a másikra. Ez a folyamat még a partról is megfigyelhető. Ez a hajnal előtti kora reggeli órákban történik.
Egy nagy egyed átlagosan 250-300 ezer tojást képes lerakni. Munkáját végezve a nőstény a mélybe megy, a hím pedig átveszi az irányítást. Az érdekes az, hogy csak a legnagyobb ragadozó önt tejet. A falazat körül úszva megkezdi a megtermékenyítés folyamatát.
A hím második feladata a leendő ivadékok védelme. Ebben az esetben már a második legnagyobb süllő is érintett lehet.
Felelősségteljesen védik jövő generációjukat. Senkit nem engednek a fészek közelébe. Ugyanakkor a hím rendszeresen tisztítja a helyet az iszaptól és egyéb szennyeződésektől.
A fiatalkorúak megjelenése után a hímek feladatait befejezettnek tekintjük. A nagytestű egyedek ismét mélyvízbe mennek. Vannak, akik a tengerbe gurulnak, mert nem bírják a sáros forrásvizet. Az ivadékok önállóvá válnak, és az első napoktól kezdve planktonnal kezdenek táplálkozni, majd kicsit később más apróságokkal. A ragadozó nagyon gyorsan növekszik. Kedvező körülmények között évente 600 grammal, kettő után pedig 1 kg-mal is megnőhet az élősúly.
Ívási időszak
Szaporodni az agyaras tavasszal kezdődik, amint a víz 8-10 fokra melegszik. Korábban csak csuka ívott. Az ívás alapvetően áprilisban kezdődik, és egyes régiókban még korábban is. Tehát a Volgán és a Kubanon március végén kezdődhet. Ha elhúzódott a tél, akkor június elején egyáltalán.
Az első ivadék hideg vízben (12 fok) 10 nap múlva jelenik meg. Melegebbben (16-18 fok) már az ötödik napon kikelnek.
Az ívási időszak az adott régió időjárási viszonyaitól függ. A dátum jelentősen változhat. A helyi horgászszabályok szerint nagyjából megtudhatja, mikor ívik a süllő. Mint ismeretes, a lakosság megőrzése érdekében ezt az időszakot törvény védi, nevezetesen horgászati korlátozásokat vezetnek be.
Például Oroszország középső övezetében az ívási tilalom május első felében kezdődik, és a hónap végén ér véget. Az Urálban nyár elején és június második feléig nem lehet süllőt vadászni. Az ország déli részén már áprilisban korlátozásokat vezettek be. Ebből arra következtethetünk, hogy mikor kezdődik és fejeződik be a süllő ívása. Valójában a szaporodási időszak meglehetősen hosszú ideig tart. Átlagosan 3-4 hét.
Az ívási tilalom megsértéséért közigazgatási és büntetőjogi felelősséget kell fizetni.
De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet horgászni. A törvény csak a horgászat eszközeit, módjait, helyeit korlátozza. Például az úszós horgászat személyenként egy felszereléssel megengedett. A horgok száma korlátozott (legfeljebb kettő). Tilos motorcsónakot használni (akár szabadidős célra) stb.
Viselkedés ívás közben
A süllő ívási folyamata más halfajokkal ellentétben meglehetősen figyelemre méltó. Minden csendesen és nyugodtan megy. Külsőleg nehéz meghatározni. Meg lehet-e figyelni a hátukat a víz felszínén (a mindennapi életben a süllő szívesebben tartózkodik a talaj közelében).
A fő folyamat éjszaka zajlik, napközben pedig a nőstény pihen és erőre kap.
Amikor a süllő ívik, a horgászat gyakorlatilag használhatatlanná válik. Ebben az időben a hal passzív fázisban van, és nem is táplálkozik. Ezért egyáltalán nem lehet kihalászni egy ragadozót, és különösen egy nagyot. De még mindig lehet egy hiba. Általában közepes és kis méretű fiatalok találkoznak a horgon.
Az ívás előtti és utáni harapásról
Tenyésztés előtt a harapások instabilok és kiszámíthatatlanok. Általában maga a ragadozó meglehetősen összetett viselkedésű. Nem könnyű megérteni, hogy pontosan mikor és mit kell elkapni. Az ívási időszakban a horgászat egyszerű időpocsékolás lehet. Már csak meg kell várni az ívás végét.
A halászat a tenyésztés után kezd eredményt és örömet hozni. Rövid ideig igaz. Éhes, a süllő „zhora” üzemmódba lép, és aktívan táplálkozik. A legnehezebb tudni ezt az időszakot. A tapasztalt halászokat a sivár (a süllő fő zsákmánya) irányítja. Az ívás vége egybeesik ennek az élénk ezüsthalnak a tevékenységi időszakával. Ez a legjobb horgászatidő a meleg évszakban. Ekkor a süllő abbahagyja a szokásos csipegetést. Főleg a forró nyári napokon. A mélységben gödrökben és mélyedésekben rejtőzik. Csak a hőmérséklet csökkenésével (ősszel) áll helyre a horgászat hatékonysága.