tartalom
A pontyfogás sok horgász számára az egyetlen esély arra, hogy valami érdemlegeset horogjon. Ősszel ezt a halat jó méretű, magabiztos harapás jellemzi. Azonban nehezebb megtalálni, mint nyáron, és csak a hideg idő beállta előtt fogják meg. Az őszi pontyhorgászatnak számos funkciója van, amelyekről ebben a cikkben fogunk mesélni.
Az őszi pontyhorgászat jellemzői
Mint tudják, a pontyok melegkedvelő halak. Viselkedése nagymértékben függ a víz hőmérsékletétől. Ez változhat a kinti időjárástól függően, és különösen, ha éjszakai fagyok vannak. Ezek általában a vízhőmérséklet meredek csökkenéséhez vezetnek, még akkor is, ha napközben napos az idő. Amint vékony jégpartok jelennek meg a tározón, szinte mindig el lehet felejteni az őszi pontyhorgászatot.
A ponty őszi harapásának legmegbízhatóbb mutatója a vízhőmérő. Horgászni indulás előtt érdemes megmérni a víz hőmérsékletét, ha nem is a horgászhelyen, de legalább egy közeli víztározóban, ahol hasonlóak az időjárási viszonyok. Nem annyira napi ingadozásoknak van kitéve, mint a levegő hőmérséklete, így a nap bármely szakában mérhető. A legpontosabb mutatókat azonban reggel kapjuk meg, mivel ebben az időben minimális.
Ha ilyen mérésekkel tíz fok alá hűl a víz, akkor elfelejtheti a pontyhorgászatot. Végső megoldásként, ha nem akarja lemondani horgászatát, pontyfelszereléssel próbálja kifogni az ott élő kárászt. A helyzet az, hogy a hideg időjárás beköszöntével ez a hal eltömődik olyan mély helyeken, ahol a víz hőmérséklete viszonylag állandó. A ponty felmelegedésig ott marad, gyakorlatilag nem eszik. A teleltetés során a pontyot vastag védő nyálkaréteg borítja, ami megóvja a mozgásképtelen egyedeket a baktériumok behatolásától.
Ezért megkérdőjelezhető minden szóbeszéd a novemberi pontyfogásról, valamint a márciusi fogásról. Az ilyen horgászat csak akkor lehetséges, ha a víz hőmérséklete rendkívül meleg. Sokan azonban egyesítik az üzletet az örömmel – a ciprusi, törökországi, egyiptomi turistautak során lehetőség nyílik pontyfogásra, amely szinte soha nem hibernál. Az ilyen horgászatról azonban kevés információ áll rendelkezésre, de ugyanazzal az úszó- és fenékfelszereléssel fogják ki, mint Oroszországban.
Először is, ennek a halnak a kis egyedei hibernációba esnek. A legnagyobbak maradnak legtovább aktívak. A haleledel ebben az időben különféle vízi rovarokból, férgekből, néha gőtékből és nagyobb vízi lakókból áll. Bár a ponty alkalmanként ivadékot is eszik, pergetőbotra fogása hétköznapi tevékenység. Ragadozó elkapásakor előfordulhatnak pontycsípések, de ritkák. Egy kis süllő kifogásánál azonban micsoda élvezet, ha egy 15 kilogrammos trófeát vékony fogáson fogunk, és egy makacs halat húzunk ki a vízből!
A csali helyes megválasztása
A mi szélességi köreinken a ponty ősszel szinte elutasítja a növényi táplálékot. Az a tény, hogy magas kalóriatartalmú ételre van szüksége, amelynek emésztése nem igényel sok erőfeszítést. Csaliba és etetőanyagként is erősen ajánlott valami élőt hozzáadni, ami nem csak szagával mozgatja és vonzza a halakat. Egyébként az utolsó tényező az őszi vízi horgászatnál már nem olyan jelentős, mint a nyári meleg vízben. Hideg vízben a szagok sokkal lassabban terjednek, mint a meleg vízben. A büdös csali már nem képes ennyire magához csalogatni a halakat messziről. Az viszont nem tagadható, hogy a csalinak feljött pontyot is jól tudja tartani, és teljesen elhagyni sem lehet.
Az őszi ponty általában egyetlen nagy hal. Lehet sokáig várni több napig, türelmesen odadobni egy csalit, ahol lehet, és végül elkapni. A déli szélességi körökön ez a hal szilárd méretet ér el - akár 20 kilogrammot is. Általában a legnagyobb egyedek a tükör vagy csupasz ponty alfajai, és nem a vadponty pontyok.
az ercal alfaja is jobban gyökerezik az északi szélességi körökben, ahol gyakran találhatunk elhagyott pontyokat a megmaradt pontyokkal együtt. Például a szmolenszki régióban, a moszkvai régióban, a leningrádi régióban vannak régi kolhozos tavak, ahol nagy tükörpontyot lehet fogni. Sajnos a víz lehűlése miatt ezeken a helyeken ér véget a horgászat legkorábban. Ezenkívül ez a hal a védtelen tavakban általában gyorsan az orvvadászok prédájává válik.
A délibb vidékeken, ahol magasabb a víz hőmérséklete, októberben lehet horgászni, és a novemberi pontyhorgászat sem ritka nálunk. Gyakran fognak pontyot ezüstponty horgászat közben, amely itt jól gyökeret vert. Hasonló szokásokkal rendelkezik, de ritkán látható együtt, és nincs vegyes csomagja. Ahol egy halat kifognak, ritkán találnak másikat.
Klasszikus őszi pontyhorgászat
Az őszi klasszikus vagy angol pontyhorgászatot általában állóvízben vagy nagyon gyenge áramlatban végezzük. Azokon a helyeken, ahol erősebb az áramlás, szinte lehetetlen marker úszót használni, különösen nagy mélységben. Általában csak a parttól jelentős távolságra találkozhatunk pontyokkal a nagy tavakon, ahol hideg van. Ott általában nem hűl le olyan gyorsan a víz, mint a part közelében.
Világosan meg kell határozni a parttól való távolságot, ahol a víz jobban lehűl éjszaka. A helyzet az, hogy minden hűtéssel járó tengerparti élet a mélybe is rohan, de nem túl messzire. Ezért ezen a hőmérsékleti határon, ahol a mélység már elegendő ahhoz, hogy a víz ne hűljön le a mélyre, de nem nagyon messze a parttól, ott lesz a legnagyobb koncentrációja. A kis vízi fauna leginkább a pontyokat vonzza, és ott kell keresni.
Horgászat térítés ellenében
A fizetős víztározók esetében némileg más a helyzet. Általában az ottani halak még nyáron is túltápláltak, és csak a nap nagyon rövid szakaszában reagálnak a horgász által kidobott fúvókára. Nemcsak erre van hatással, hanem a stresszre is. A paysitesban lévő halakat általában importálják, és körülbelül egy hétbe telik, amíg túléli az utazással járó stresszt és akklimatizálódik. Csak ezután kezd aktívan táplálkozni, de ezeket az egyedeket azonnal elkapják a horgászok.
Általában az egészséges ponty, ha nem esett hibernált állapotba, szinte éjjel-nappal eszik. Harapását sem az időjárás, sem a csapadék, sem a holdfázisok, sem a víz lehűlésén kívül más éghajlati jelenség nem tudja erősen befolyásolni. Egyforma sikerrel lehet horgászni reggel, délután és este. A harapás aktivitása csak éjszaka csökken, amikor a sötétség miatt rossz a látási viszonyok a vízben, és a ponty rövid időre elveszíti a tájékozódást és az étvágyat.
Ősszel csak semleges etetőanyag-összetételeket használnak, amelyekben pellet (az állati összetevő) van hozzáadva a pontyfelszereléshez. Nincsenek provokatív szagok vagy színek – csak semleges, sötét színek. Az őszi pontyok nagyok, óvatosak és lassú az anyagcseréjük – az éhség nem tud felülkerekedni a mérlegelésnél. Lehet bojlit fogni, de itt nem fognak annyira kitűnni a férgek, kukacok és más állati csalik hátterében. Természetesen a pontyfelszereléssel féregre horgászni nem szokványos, de sikert hozhat, és fel kell készülni arra, hogy harapás hiányában horogra húzza a kukacot, vagy használja valamelyik horgászbotot a féreg alá.
Horgászat csatornákon, szorosokon
A csatornákban, csatornákban ősszel sokkal könnyebb pontyot fogni. Ez egy félanadrom vagy anadróm ponty. Következik az ívóhelyektől és a nyári hízóhelyektől a telelőgödrökig. Általában nem marad sokáig egy helyben, még akkor sem, ha falkában jár. A csali az ilyen halak fogásakor nem túl hatékony, és az ilyen helyeken történő pontyfogás nem tekinthető klasszikusnak. A szűk csatornákban azonban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy ponton halakkal találkozunk, mintha egy tó, öböl vagy tó hatalmas területén keresnénk.
A pontyhorgászat itt kicsit más technológiával is történhet. A part közelében lévő „pontyos” helyek általában náddal benőttek. A horgászhelyhez közeledve, ahol a vízben a csatorna nyitott tükre van, a térdvédőkben kell lennie. A botot gyakran kidolgozott állványokra is kell helyezni, hogy az orsót ne érje a víz. Általában szinte függőlegesen van felszerelve egy speciális állványra.
Az ilyen horgászat dobási távolsága általában kicsi, kezükből etetik a halat. Egy jelzőberendezés kioldásával tanulnak a harapásról. Leggyakrabban csengő, de néha elektronikus és egyéb jelzőberendezéseket is használnak. A horgászatot általában legfeljebb három vagy négy rövidített, legfeljebb két méteres bottal végzik. Az ilyen horgászat népszerű Oroszország számos déli régiójában, és nem olyan drága, mint a teljes értékű angol pontyhorgászat. Kis folyókon és csatornákon, valamint a Volga és az Urál alsó folyásánál az erikeken egyaránt használják, ahol ősszel kellő számú ponty található. A felszerelésen viszont itt nem érdemes spórolni. Bár maguk a botok egyszerűbbek és kevesebb van belőlük, de a jó hajfelszerelés, a jó horgok és a damil a kulcsa a jó fogásnak.
Fenékhorgászat
Az etetőt és a fenékfelszerelést a pontyhorgászáshoz igazíthatja. Általában feederen horgászatkor sokkal kisebb trófeákkal kell megküzdeni, mint egy teljes értékű félkilós pontynál. Érdemes egy jó masszív botra és egy minőségi damilra vigyázni. A pontyhorgászatban a zsinórt nem használják olyan gyakran, és csak olyan esetekben, amikor hosszú távú dobást kell végrehajtani sokkolóval. Sokkal egyszerűbb megvizsgálni a fenéket, a víz hőmérsékletét és azonosítani azokat a helyeket, ahol a pontyok a parthoz közelebb maradhatnak, és nincs szükség távdobásra. Ez lehetővé teszi, hogy könnyebb botot használjon olyan zsinórral, amely elnyeli a nagy halak rántását.
A fenékfelszereléssel történő horgászat általában nem rendelkezik sporthorgászat jellegével. Itt gyakran használnak két horogból álló pattintókat, amelyek egy fúvókával vannak elhelyezve, mint egy hajcsattanó. Természetesen az ilyen felszerelések nem tartalmazzák a fogd meg és engedd el a halászatot. Horgásznak bottal ellátott donkon és bot nélküli horogra egyaránt. Az ilyen eszközök őszi horgászatának szokásos helyei azok, ahol nem túl messzire el lehet dobni. A fenéken kézből történő horgászatkor csalik, az etetőben etetőanyagot nem használják olyan gyakran.
Etetőt fogni
A Feeder az egyetlen olyan sporteszköz, amellyel nagy folyókon is sikeresen lehet pontyot fogni egy sodrással. Lehetővé teszi a fenék minőségi feltárását, szakaszainak, cseppeinek, ígéretes helyeinek meghatározását, ahol ponty tartózkodhat. Például a Volgán ősszel ponty található a part mentén futó árkokban. Általában elég étel gyűlik fel ott, és szívesen megeszi. Néha, megfelelő mélységgel, ezek a helyek telelőgödrök. Itt megtelepedett pontyként fogják, élete során nem mozog a folyó mentén, és félanadrom.
A feederes horgászat egy univerzális bot használatát foglalja magában mind a halak etetésére, mind a fenék megfogására és felfedezésére. Természetesen ilyen felszereléssel nem lehet rövid időn belül jelentős mennyiségű élelmet kidobni a horgászhelyre, de erre ősszel nincs is szükség – itt ne legyen túl nagy a csali mennyisége. A feederes pontyhorgászat során gyakran alkalmazzák a pontyfelszerelés elemeit – hajfelszerelés, method feeder, bojli stb.
Így és klasszikus feeder felszereléssel is lehet fogni, hiszen egy hagyományos fém ketreces adagoló hatékonyabb az áramban. Gyorsan képes az ételt a fenékre juttatni, és bemerítve nem szórja szét a vízoszlopban. Sajnos egy ilyen etető kizárja a pellet használatát csaliban, és a klasszikus pontyhóka jobban megfelel nekik, ami túl nehéz egy feedernek. A spod feeder takarmányozáshoz legalább nehéz osztályú adagolót kell használni, még kis süllyesztő súlyokkal, kis áramerősséggel és kis dobási távolsággal is.
Horgászat úszón
Őszi úszós pontyhorgászat a partról gyakorlatilag nem történik. Természetesen az ilyen horgászat sokkal látványosabb és érzelmesebb, mint a fenékhorgászat. Szeptembertől azonban a halak egyre mélyebbre költöznek. Úszóbottal szinte lehetetlen elérni őket, ha nem használunk csónakot.
De a csónak ősszel képes elriasztani az óvatos nagy pontyokat. Az tény, hogy ősszel nagyon jó a láthatóság és a hallhatóság a vízben, különösen állóvízben. Ha a csónak fémből vagy fából készült, akkor a halak messziről hallják a csónakon való sétát, és előfordulhat, hogy a ponty egyszerűen nem jön fel. A gumicsónak használata hideg vízben meglehetősen veszélyes, mert egyszerűen túl fázhat, és a henger defektje esetén nem úszhat ki a partra, még akkor sem, ha a második a vízen van.
Ott elsétálhatsz rajta a megfelelő helyre anélkül, hogy megkockáztatnád, hogy a bakancsoddal vizet meríts, bekösd a növényzet közé és nyugodtan horgássz. Elegendő táplálékot talál az erikben, ráadásul ott a mélység olyan értékeket is elérhet, hogy éjszaka nem hűl le túl gyorsan a víz a fenéken, és a halak folyamatosan ott tudnak maradni. A hal sokkal kevésbé fél a nádasban álló csónaktól, mint attól, amelyik a nyílt víz közepén áll.
Azt azonban érdemes elmondani, hogy a pontyot nem ősszel, hanem közvetlenül ívás után lehet a leghatékonyabban úszóra fogni. Akkor könnyebben hozzá lehet jutni, és aktívabban csíp. A pontyhorgászáshoz használt úszóbot különösen jó benőtt területeken, sekély vízben, vízi növényzet ablakaiban, ahol egyszerűen lehetetlen egy donkot használni. Tavasszal igen, gyakrabban lehet pontyot találni ilyen helyeken. Őszhez közeledve fenékcsalira könnyebben fogható.