tartalom
A pontyhorgászat gyakori a FÁK déli régióiban, a Távol-Keleten, ahol ez a hal bőségesen megtalálható. A ponty (más néven vadponty) meglehetősen ravasz hal, amely talán jobban ellenáll a játéknak, mint mások, és rengeteg izgalmas élménnyel tud szolgálni a horgász számára.
Ponty: viselkedés a természetben
A ponty nem ragadozó fenékhal. Eszik a vízi rovarokat, poloskákat, és néha csábítja az ivadék. A vízinövények táplálékul is szolgálhatnak. Élvezettel eszik magas kalóriatartalmú, rostban és szénhidrátban gazdag gyökereket. Szigorúan véve ez a hal csak a horgászok szemszögéből nézve nem ragadozó, akik viszonylag ritkán kapnak pontyot élő csalin és ivadékon. A biológusok szemszögéből ez a hal mindenevő. Szinte egész nap tud enni, de legaktívabb csak az esti és a reggeli órákban.
Az étel szezontól függően változik. A ponty tavasszal megeszi a vízinövények fiatal hajtásait, valamint az előtte ívó halak és békák tojásait. Fokozatosan, nyár elejére vízi rovarokat, piócákat, férgeket és polipokat kezd enni. Őszhez közeledve teljesen eltávolodik a növényi táplálékoktól. A hideg évszakban a ponty inaktív, és nagyrészt mély telelőgödrök alján áll, testét vastag nyálkahártya borítja, amely megbízhatóan védi a testet a hibernáció alatti fertőzésektől.
A pontynak számos formája létezik, amelyet az ember háziasított. Ez egy tükörponty, amelynek szinte nincs pikkelye, valamint a koi ponty – a pontyok keleti fajtája, bizarr élénk színével. Nagy gazdasági jelentősége van. A ponty, ha tógazdaságokban tenyésztik, jó jövedelmet hozhat, de csak meglehetősen nagy léptékű termelés mellett. Kisebb gazdaságok számára olyan halak ajánlhatók, mint a kárász.
A pontyok ívása körülbelül 20 fokos vízhőmérsékleten történik, természetes környezetben ez május. A halak csapatokban érkeznek az ívóhelyekre, és körülbelül 1.5-2 méteres mélységben megállnak, gyakran kancsókkal és lótusszal borított bozótokról van szó, amelyekből sok van a Volga alsó szakaszán, az Astrakhan régióban, ahol pontyok élnek. elég sok. Ilyen helyek más folyókban is találhatók. Az ívás kis mélységben, egy nőstényből és több hímből álló csoportokban történik. A halak általában kemény fenekű ártéri gyepterületeken ívnak, vagy 60-70 cm-nél nem mélyebb helyeken vízinövényekre.
A viselkedés típusa szerint kétféle ponty különböztethető meg – a lakóhelyi és a félanadrom ponty. Lakossági mindenhol megtalálható gyenge áramú vagy anélküli helyeken a Volgában, Urálban, Donban, Kubanban, Terekben, Dnyeperben és más folyókban, sok tóban, tavakban. Általában csendes, táplálékban és vízinövényekben gazdag öblökben él. Állandó élőhelye közelében ívik.
A félanadrom a tengerek édes- és sós vizeiben él – Azov, Fekete, Kaszpi-tenger, Aral, Kelet-Kína, Japán és számos más. A belefolyó folyók torkolatától soha nem távolodik el, a benőtt nádas torkolatait kedveli. Ívásra a félanadrom ponty nagy csoportokban megy a folyókba. Japánban és Kínában ennek a halnak kultusza van félanadrom formájában. Úgy tartják, hogy az ívó ponty a férfi hatalom megtestesítője.
Horgászgyakorlat pontyfogáskor
A pontyok minden felszerelése egy funkcióval rendelkezik. Elkapásakor a fúvókát nem a horogra helyezzük, hanem magával viszik, és a horgot külön rugalmas pórázra helyezzük. Ez azért történik, mert a ponty lenyeli a csalit, az beljebb kerül a gyomorba, és a horog, mint egy idegen test, megpróbálja átdobni a kopoltyúkon. Így biztonságosan ül a horgon. Más módon elkapni nem túl hatékony. Először is jól érzi a horgot a csaliban, és gyorsabban kiköpi. Másodszor pedig a leggyakrabban a megfogáskor viszonylag kemény fúvókákat, tortát és bojlit használnak. Eredetileg nem szánták beültetésre.
Klasszikus hajas ponty montázs
A szőrös pontykötélzet az angol pontyhorgászat elengedhetetlen jellemzője. Egy horogból áll, amely pórázon van a főzsinórhoz rögzítve. A zsinór jellemzően egy lapos típusú alsó csúszó süllyesztő-adagolón halad át. A horogra egy vékony szőrpóráz, illetve egy úszó bojlis fúvóka van rögzítve. Boyle-t egy speciális tűvel ültetik be, amelyen keresztül egy speciális hurokkal ellátott hajszálat fűznek át. A hajmontázs a vásárolt kiegészítők alapján készül, amelyeket egy erre szakosodott pontyboltban lehet megvásárolni.
Amikor bedobják a süllyesztő-etetőbe, a takarmány megtömődik. A horoggal ellátott bojlit kézzel nyomják a csaliba. A kidobás után az étel kimosódik és ételfolt alakul ki. Boyle csalival a fenék felett úszik, miután kimosódott a csaliból. Jól láthatóak a halak számára a fenéknövényzet és az iszap között, és ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy a horog belegabalyodjon a dobás során, és hogy a fúvókával együtt a fűszáron megakadjon, a süllyesztő után a fenékre zuhanjon, és ne legyen látható az általa rejtett halak számára.
A hajmontázs kötésének sok finomsága van. Ezek puffer szilikon gyöngyök, és feedergamok, meg mindenféle értelmezés, hogy milyen legyen a haj hossza, mekkora legyen a póráz, milyen csomót kell kötni, kell-e forgatni vagy sem, és mennyit kell tenni stb. Mindezek az angol pontyhorgászat finomságai, és ezt külön cikkben is szentelhetjük. Itt érdemes elgondolkodni a pontykötélzet alternatív módján, amely az angol ponty szamár prototípusa lehet.
Házi készítésű pontymontázs
Ezt a montázst a „Horgász-sportoló” antológia ismertette a „pontyfogás zsinóron” című cikkében. A jelek szerint a helyi lakosok használják az Amur és az Ussuri folyókban. Valószínűleg Kínában és Japánban is hagyományos, ahonnan ez a hal a keleti kultúra más vívmányaival együtt Európába került. Ez abban különbözik az angol hajrögzítéstől, hogy a horgok egy rugalmas pórázon a fúvóka után helyezkednek el, nem pedig előtte, és maga a fúvóka egy horgászzsinórhoz van rögzítve.
Az említett cikk a pontyra való átvitelről szól. A halak ívása közben a folyó túloldalán helyezik el. A gerinc egy drót, amelyre vékony zsinegből készült pórázokat rögzítenek. Mindegyikhez egy horgot kötnek az úgynevezett „csomóra” – ez a hajrögzítő analógja. A horog speciális formájú és nincsenek éles részei, a halnak esélye sincs megszúrni. Harapáskor a hal felveszi a csalit, beszívja a szájába és lenyeli, majd az utána behúzott horog idegen testként a kopoltyúk fölé dobja, biztonságosan ülve rajta. Javaslatok vannak a zsinór csomóválasztására és kötélzetére vonatkozóan is, hogy a halakat a pórázokkal együtt gyorsan le lehessen húzni, majd a zsinórt azonnal felszereljék más, előre elkészített pórázokkal, fúvókával.
A modern horgászatban ilyen felszerelések is előfordulnak. A felszerelést általában egy csúszó süllyesztővel veszik, amelyhez a fúvóka számára hurokkal ellátott pórázt rögzítik. A fúvóka fűrészelt és fúrt szójabab sütemény vagy sütemény, a ponty helyi preferenciáitól függően használhat házi bojlit, kenyérből készült kolobokat, alulfőtt burgonyát és másokat. Ezután a fúvóka mögé hurkot készítenek, és egy-két flexibilis nejlonszálra kötött horogból rögzítőelemet helyeznek rá. Két horog van elhelyezve a megbízhatóság érdekében. Semmilyen módon nincsenek rögzítve a fúvókában, és szabadon lógnak. Az ilyen felszerelés a pontyzsinórhoz hasonlóan működik. A hal megragadja a csalit, lenyeli, és utána horgokat húznak a szájába. A pontyot megbízhatóan észlelik és kifogják.
A fent leírtakhoz képest az angol alsó tackle-nek számos előnye van.
Először is, az angol tackle-ben nagyobb az esély arra, hogy a halat az ajkánál fogva elkapják. A házilag készített felszerelések általában gyorskioldósak, a horgokat pedig már otthon eltávolítják, így a fogós horgászat csak angol felszereléssel lehetséges. Másodszor, ez egy megbízhatóbb hal. A leereszkedések, amikor pontyot fognak angol pontyfelszerelésen, meglehetősen ritkák. Végül, a hajrúd kisebb valószínűséggel akad el, ha fűben horgászik.
Alsó fokozat
A pontyfogáskor leggyakrabban fenékfelszerelést használnak. Sok fajta lehet belőle. Klasszikus pontyfelszerelés lehet alap, spod és marker botokkal. Elég sok van belőlük, és a pontyhorgász arzenálja összehasonlítható a golfütők arzenáljával, amelyekből több mint egy tucat van egy csomagtartóban, és mindegyikre szükség van egy bizonyos helyzethez.
Etető lehet, amit pontyfogásnál is használnak. Általában az etetőre pontyszőr szereléket szerelnek fel. A feederes horgászat és a pontyhorgászat között itt a kapásjelzésben lesz a különbség. A pontyfelszerelés angol vagy házi készítésű formában jó eséllyel önbeálló halat sejtet; ha etetőn horgászunk vele, nem lehet túl sokat nézni a tegez hegyét. Ha pedig hagyományos felszerelést használunk, amikor állatos fúvókát horogra szerelnek, akkor már a horgász képesítése is szükséges a beakasztás pillanatának meghatározásához. Etetővel ősszel, telelés előtt sikeresen lehet pontyot fogni.
A zakidushkát a legtöbb pontyélőhely közelében élő horgász gyakorolja. Lehetnek városi és vidéki horgászok egyaránt, akiknek a horgászat nemcsak élvezet, de egyben finom vacsora is. A tackle-t csak csúszósüllyesztővel lehet használni, amely alatt a fent leírt házi készítésű pontyszerelvény található. A zakidushka a ponty élőhelyei közelében található. Ezek megfelelő mélységű vízinövények bozótjai. Mivel a fenéken a bozótos befogása problémás, a horgászok kénytelenek keresni köztük a réseket, vagy maguk takarítani.
Végül a fent említett változás. Folyókon használva horgonyozhatjuk tóra vagy tavacskára, áthelyezhetjük a folyón. Ugyanakkor feltétlenül be kell tartani az egy horgász horgára vonatkozó korlátozást, és csak az engedélyezett időszakban fogni. Az átkelő felállításához csónakra van szükség.
A fenékhorgászat egyik legfontosabb kelléke a kapásriasztó. A pontyhorgászat hagyományosan swingert, csengőt vagy elektronikus jelzőberendezést használ. A pontyhorgász több botot helyez el a part mentén, amelyek elég távol is elhelyezhetők. Azonnali beakasztás egy pontyszerelvényre nem mindig szükséges. De gyorsan meg kell határoznia, melyik horgászbotra csípte a hal. Ezért hangjelzőket és baitrunner-es orsókat helyeznek el, hogy a ponty ne húzza el a felszerelést. Az adagolóhoz természetesen hagyományos tegez típusú jelzőberendezést használnak.
Egyéb felszerelés
Sokkal ritkábban használják őket, mint az alsókat. Először is, ez egy úszóbot. Vízinövények bozótjában álló pangó tározókban történő horgászat során használják, ahol problémás a fenék használata. Pontyhorgászatkor kellően erős horgászzsinórt helyeznek a csalira, kellően erős botot használnak. Az a tény, hogy ez a hal eléri a nagy méretet és súlyát, nagyon makacsul ellenáll. Egy csalival pontyot fogni felejthetetlen érzés, amikor a horgász sokat igyekszik a kifogott halat kihúzni.
Csónakból könnyebb horgászni. A csónak lehetővé teszi, hogy elvitorlázzunk a parttól, horgonyként használjuk a vízbozótokat, hozzájuk kapcsolódva, és sokkal több helyen is elkaphatunk. Általában másfél méteres mélységben van értelme horgászni, és ezeknek a helyeknek a többsége nem feltétlenül elérhető a partról. Horgászatkor használhatunk állatcsali formájában lévő kukacot és tetőt is, haj vagy házi készítésű pontyszerelvény segítségével.
Néha egy pontyot elkapnak egy nyári mormyshkán. Ez egy oldalsó bólintással ellátott tackle, amely lehetővé teszi, hogy mormyshkával játsszon. Ide kell egy orsóval ellátott bot, hogy halfogáskor azonnal kivérezhessük a megfelelő mennyiségű zsinórt, különben eltörhetjük a botot. Mormyshkát használnak fúvókával, sokkal ritkábban ördögöt fognak el fúvóka nélkül. A fúvóka egy féreg. A ponty a bőséges csali között is gyorsabban találja meg a mormyshkát, mint az álló felszerelést, és inkább piszkálja, főleg ha nem túl éhes.
Az ilyen horgászat jó eredményeket hoz a fizetett pontyhorgászoknál. Az ottani halak erősen takarmánykeverékkel és horgászcsalival vannak táplálva, ezért eléggé közömbösek a horgász mindenféle trükkje iránt a fúvókák és csali kiválasztását illetően. A szerző egy ilyen víztározón horgászott. A parthoz közel álló ponty nem volt hajlandó reagálni az orra alá dobott csalikra. Csak egy hálóval halászták ki a vízből, amikor az őr nem nézett. De a nyári mormyshka másnap jó eredményt adott.
Japánban van egy csoport amatőr horgászok, akik pontyhorgászatot végeznek. Valószínűleg nálunk is használható egy ilyen tackle. A horgászatot sekély, legfeljebb két méteres mélységben végzik. Horgászatkor nimfákat és szárazlegyeket is használnak, néha szalagokat helyeznek el. Klasszikus legyező horgászatot alkalmaznak az ötödiktől a hatodik osztályig, ami lehetővé teszi mind a kellő messzire dobást, mind a nagy pontyokkal való megbirkózást.
A legyezős horgászat jobb eredményeket ad, mint az úszó- és talajhorgászat, valószínűleg ugyanazon okok miatt, amelyek miatt az aktív jiggel való horgászat jobb, mint az álló felszereléssel. Sportosabb horgászat is, amely lehetővé teszi a halakkal való egyenlő küzdelmet, lehetővé teszi a mesterséges csalikkal való megtévesztést. Valószínűleg más „japán” horgászati módok, például herabuna, tenkara orsó nélküli legyező horgászat is használható pontyhorgászáshoz.
A csónakból történő horgászathoz oldalbotokat használnak. A pontyokat általában őszhez közelítik így, amikor legurulnak a mélybe, ahonnan hamarosan téli táborokba költöznek. Gyakran pontyharapás történik, amikor keszeget fognak egy csónakból. Horgászni akasztós vagy fenéksüllyesztős oldalbotokkal lehet. Kerülni kell azonban az erős sodrású helyeket – ott a pontyok általában nem táplálkoznak és ritkábban csípnek.
Kiegészítők pontyhorgászáshoz
A felszerelésen kívül kívánatos, hogy a horgász további kiegészítőkkel rendelkezzen a horgászathoz. A fő tartozék a leszállóháló. A jó leszállóhálónak hosszú és erős nyéllel kell rendelkeznie, mert enélkül nehéz lesz kiemelni a nagy, küszködő halat a vízből. A leszállóháló hossza megközelítőleg egyenlő legyen annak a botnak a hosszával, amellyel a horgász horgászik, de nem lehet kevesebb két méternél, a gyűrű mérete pedig legalább 50-60 cm. A legjobb, ha négyszögletes vagy ovális hálót használunk, ez a legegyszerűbb módja a halfogásnak.
A második szükséges kiegészítő egy kukan. A ponty meglehetősen élénk hal. Olyan helyeken fogják, ahol növények és gubacsok egyaránt vannak. Ha ketrecbe süllyesztjük, akkor gyorsan használhatatlanná válik, mert verni, dörzsölni, sőt szakadni is fog benne. Maga a ketrec pedig a fű között horgászatkor gyorsan használhatatlanná válik. A hal méretéből adódóan azonban a kukant érdemesebb használni, mivel ez lehetővé teszi a hal tárolását, és kevesebb helyet foglal el a horgászzsákokban.
Végül, tekintettel a horgászat ülő jellegére, ritka helyváltoztatással, horgászatkor feltétlenül széket kell használni. A jó pontyülés nemcsak kényelem horgászat közben, hanem egészség is. Ha egész nap ferdén ül, nagyobb eséllyel fázik meg a háta.