Tai chi – történelem, filozófia, alapelvek, egészségvédő tevékenység

A MedTvoiLokony Szerkesztőbizottsága küldetésének megfelelően mindent megtesz annak érdekében, hogy megbízható, a legújabb tudományos ismeretekkel alátámasztott orvosi tartalmat biztosítson. Az „Ellenőrzött tartalom” kiegészítő jelző azt jelzi, hogy a cikket orvos nézte át vagy írta közvetlenül. Ez a kétlépcsős verifikáció: egy orvosújságíró és egy orvos lehetővé teszi számunkra, hogy a jelenlegi orvosi tudásnak megfelelően a legjobb minőségű tartalmat biztosítsuk.

Ezen a téren való elkötelezettségünket értékelte többek között az Egészségügyi Újságírók Egyesülete, amely a MedTvoiLokony Szerkesztőbizottságát a Nagy Pedagógus kitüntető címmel tüntette ki.

A tai chi egy Kínából származó sajátos harcművészet, amely évszázados hagyományokkal rendelkezik. Fenséges, méltóságteljes és meglehetősen lassú mozgássorozatai miatt a tai chi gyakorlatokat néha „soft boxing”-nak vagy „mozgó meditációnak” is nevezik. Mit kell tudni a tai chi-ről? Mik azok a tai chi gyakorlatok, és hogyan támogatják egészségünket?

Tai chi – filozófia

A tai chi egy hagyományos kínai harcművészet, amely az úgynevezett belső rendszerek közé tartozik – a belülről áramló energián alapul. Az általánosan használt tai chi név valójában a hosszabb távú tai chi chuan rövidítése, amelyet taijiquannak is írnak. Két szóból származik:

  1. taiji – szó szerint a nagy utolsó mentsvárnak fordítva: ez egy fogalom a kínai taoista filozófiában, amelyben két egymást kiegészítő elem, a jin és a jang a nagybácsi eredeti egységéből alakult ki;
  2. quan – az ököl szó, és gyakran használják a „harci stílus” jelentésére is.

Szó szerint tehát a tai chi chuan elnevezést úgy is lehetne fordítani, hogy „a nagy utolsó lehetőség ökle”. Kevésbé költőien szólva azonban ez egyszerűbb harcművészet, amely összhangban van a taiji gondolatával.

VICCES TÉNY

Maga a tai chi chuan neve viszonylag új – csak a XIX. században használták. Korábban ugyanazt a harcművészeti rendszert többféleképpen emlegették, például quan-nak, azaz „puha boksznak”, zhan quannak – „tapintható boksznak” (vagy „hosszú ökölnek”) vagy shisan shi-nek – „tizenhárom technikának” nevezték.

A tai chi elmélete és gyakorlata a kínai filozófia különféle rendszereivel összhangban és összhangban fejlődött ki, beleértve különösen a taoizmust és a konfucianizmust. A tai chi esetében az a feltételezés, hogy egy erőszakos támadásra adott kemény és konfrontatív válasz minden bizonnyal mindkét félnek árt, legalábbis bizonyos mértékig. Az ilyen károk vagy traumák a tai chi filozófiája szerint természetes következménye annak, ha az erőszakra erőszakkal válaszolunk.

Ennek elkerülése érdekében a tai chi más attitűdre tanít – nem szabad ellenállni vagy közvetlenül harcolni a beáramló külső erővel szemben. Jobb, ha gyengéden fogadjuk, és fizikai érintkezésben kövessük mozdulatait, amíg a külső erő kimerül vagy legyengül annyira, hogy biztonságosan átirányítsuk a yang és a yin kombinálásával. A jin és jang kombinációja a harcban a tai chi fő célja.

MEGÉRI TUDNI

Egy másik alapelvet erősen hangsúlyozták a hagyományos tai chi iskolákban. A tai chi harcosnak mindig vulgárisnak kell lennie – vagyis hősiességet és erényt –, hogy megvédje a védtelent és kegyelmet mutasson ellenfelei felé.

Hagyományos képzés tai chi öt alapelemből áll:

  1. taolu – ököllel vagy fegyverrel kapcsolatos egyéni formák és elrendezések;
  2. neigong és qigong – légző-, mozgás- és tudatosító gyakorlatok, valamint meditáció;
  3. tui shou – párban gyakorolt ​​ellentámadások;
  4. san shou – techniki samooobrony.

Lásd még: Belégzés és kilégzés, vagy mi a légzőgyakorlat

Tai chi – történelem

A legtöbb tai chi iskola hagyományai szerint ennek a gyakorlati rendszernek a kezdetei a XNUMX. századra tehetők. A kínai harcművészet ősapja Zhan Sanfeng volt, egy taoista szerzetes, aki állítólag akkoriban megfogalmazta a tai chi elmélet és gyakorlat alapelveit. Nincs azonban olyan írott forrás, amely megerősítené ezt az elméletet. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az első kapcsolatok a tai chi rendszer és Zhan Sanfeng között csak a XNUMX. században jelentek meg az irodalomban, és inkább politikai metaforaként kell kezelni, semmint történelmi tényként.

Tehát valóban létezett a tai chi a XNUMX. században? Ezt nem tudjuk – a kutatóknak nem sikerült meggyőző, cáfolhatatlan bizonyítékot találniuk e művészet jelenléte a kínai kultúrában ilyen távoli múltban. Tudjuk azonban, hogy a tai chi bizonyosan létezett a XNUMX. század elején, amikor Chen Wangting, a tai chi legrégebbi és egyik legnépszerűbb stílusának, a Chennek a megalkotója élt és dolgozott.

Tai chi – stílus

Van A tai chi 5 alapvető stílusaakiknek a neve alkotóik nevéből származik – kialakulásuk sorrendjében:

  1. stílus Chen – készítette Chen Wangting (1580-1660). Jellemzője, hogy minden mozgást spirális mozgással támogat az egész testben – chansi, ami szó szerint azt jelenti: „a szálak fonalának feltekerése”. A yilu nyugodtabb, gördülékenyebb és statikus változata és az erlu változata jellemzi, tele ugrásokkal és dinamikus akciókkal;
  2. Yang stílus – készítette Yang Luchan (1799-1872). Ma ez a legnépszerűbb tai chi stílus – lassan és fenségesen gyakorolják, megnyúlt pozíciókkal és terjedelmes mozdulatokkal;
  3. stílus Wu Hao – készítette Wu Yuxiang (1812-1880). Legnépszerűbb változata sok dinamikus elemet, ugrást, ugrást és lendületes mozgást megőrzött. A pozíciók magasabbak, mint a Chen és Yang stílus.
  4. stílus Wu – Wu Quanyou (1834-1902) és fia, Wu Jianquan (1870-1942) készítette. Általában lassan, a test nagy előre dőlésével gyakorolják.
  5. Nap stílusa – készítette Sun Lutang (1861-1932). Néha „Élő lépésstílusnak” is nevezik: A többi stílustól eltérően sok műveletet a lépésekkel párhuzamosan hajtanak végre, nem pedig pozíció felvétele után.

Minden későbbi stílus alapja a Chen stílus volt, különösen a yilu nyugodtabb változata. Érdekes módon a tizenkilencedik századig az egész tai chi rendszert Chenjiaquannak, vagy „a Chen család öklének” nevezték. A későbbi stílusok a Chen Iskola által megalkotott alapokra épültek, azokat módosították, saját figuráikat és szabályaikat adták hozzájuk.

Ma, néhány évszázaddal később, a stílusok közötti különbségek meglehetősen markánsak – a hangsúly a különböző elemeken van –, de a tai chi fő tantételei az egyes iskolákon belül hasonlóak maradnak. Azt is érdemes tudni, hogy a tai chi 5 fő áramlata alapján a Chen iskola egyik magjából sok más kisebb iskola, stílus és hibrid rendszer is kialakult, de jelentősen eltér attól.

A tai chi-vel való kalandjuk elején a művészet adeptusai megtanulják az úgynevezett formákat. Ez egy pontosan meghatározott mozgások rendszere, amelyeket különböző sorrendben hajtanak végre. A tanárok néha leegyszerűsített, rövid elrendezésekkel kezdenek, néha pedig egyenesen a teljes hagyományos formák felé haladnak. Kezdetben lassan gyakorolsz, gyors mozdulatok nélkül – a lényeg, hogy teljesen megértsd a sorrendet és annak gyakorlati alkalmazását.

A formamozgások elsajátítása után a tai chi gyakorlatok kifinomultabbá válnak. A külső formánál fontosabb – a wai xing – a belső érzés, az úgynevezett neigan. Befolyásolja a yi-t – vagy szándékot –, amely a test középpontjával, a dantiannal együtt irányít minden mozdulatot. Ezáltal az edzés nagyon harmonikussá, nyugodttá és stabilabbá válik. Egyensúly érhető el a tudatosság és a mozgás, a belső és a külső között.

MEGÉRI TUDNI

A tai chit fegyverrel is lehet edzeni – általában szablyával, karddal, lándzsával vagy hosszú bottal. Manapság azonban a legtöbb tai chi gyakorlója inkább a pihentető és egészségfejlesztő értékeire összpontosít, mint a harcra: így az edzés kellékeit és dinamikus elemeit általában elhagyják.

Tai chi ma

Az elmúlt néhány évtizedben a tai chi óriási népszerűségre tett szert az egész világon, azonban gyökereitől távol. Manapság a tai chi gyakorlatok már nem tartoznak a harcművészetek kategóriába – érzékelésük 3 párhuzamos irányzat része:

  1. sport trend. Ezen belül a tai chi a wushu néven ismert kínai sportág egyik fajtája lett. Ebből a szempontból a tai chit minden más sporthoz hasonlóan edzik, és a verseny során technikai, tornagyakorlati és művészi szempontokat is értékelnek (néha a tai chi chuan hagyományhoz kapcsolódó további kritériumokat is).
  2. egészségügyi trend. Egészen a közelmúltig főként a Kínai Népköztársaságban gyakorolt ​​egészségügyi irányzat a tai chi gyakorlatok egészségfejlesztő tulajdonságaira, valamint különféle betegségek terápiájában és megelőzésében való felhasználására összpontosított.
  3. spirituális folyam. A spirituális fejlődés útjaként kezelt tai chi nagyon népszerű volt, különösen a 60-as és 70-es években az amerikai hippik körében. A szakértők azonban megjegyzik, hogy az így megértett és gyakorolt ​​tai chi ellaposítja és eltorzítja a távol-keleti filozófiát, hamis képet adva.

Ismét ellenőrizze: Jóga kezdőknek – pozíciók, ászanák, jóga előnyei

Tai chi – hogyan kell gyakorolni?

A tai chi gyakorlatok olyan mozgásformák, amelyek mindenki számára megfelelőek. A technika alkalmazása nem igényel izomfeszülést, így kortól és egészségi állapottól függetlenül mindenki elvégezheti. Az előfeltételek között azonban a tai chi mesterek türelemre, kitartásra és… alázatra utalnak. A látszattal ellentétben, mert a statikus és lassú tai chi sok gyakorlást igényel és kiderül – különösen az elején – nehezebb, mint amilyennek látszik.

A tai chi edzésre jellemző, hogy az egész testet minden irányba nyújtja, miközben súlyt rak le, hogy stabilizálja a testtartását. Edzés közben a felváltva terhelt és feszített izmok csavaró és spirális mozdulatokkal dolgoznak tovább. A testszerkezet nyúlása miatt az intraartikuláris terek kitágulnak.

A nyújtás, amely a tai chi testhelyzetek és mozdulatok felvételekor jelentkezik, eltér a többi formától stretchingu or jóga. A tai chi-ben nem zárja és nem egyenesíti ki az ízületeket. A munkavégzés a középső tartományokban történik, aminek köszönhetően azonnali reakció történik bármely irányba, és az ízületek nincsenek kitéve a sérüléseknek. A hajlítók és extensorok teljes mértékben dolgoznak a mozgás és a helyzet stabilizálásán.

Tai chi – hogyan működik és miben segíthet?

Terápiás tulajdonságai miatt manapság a tai chi-t nem annyira az önvédelmi képességek növelését lehetővé tevő mozgásformaként gyakorolják, hanem inkább a fizikai erőnlétet és az immunitást növelő gyakorlatokként, valamint az elme egyensúlyának stabilizálásában. .

Sok ember számára a tai chi egyfajta önpszichoanalízis. Az ilyen gyakorlatoknak köszönhetően javul többek között a koncentrációs képesség, és nő a saját test és lélek öntudata. A tai chi gyakorlatok azonban sokkal szélesebb körű egészségügyi tulajdonságokkal rendelkeznek.

Úgy tartják, hogy a tai chi gyakorlatok segíthetnek az embereknek sclerosis multiplex. Tekintettel arra, hogy gyengéd mozdulatokat végez, és a légzésre kell koncentrálnia, a tai chi javíthatja a koncentrációt, és enyhítheti a betegség bizonyos tüneteit, mint például a görcsösség (túlzott izomfeszültség) és az izomfájdalmak.

A trainingutai chi jótékony hatása a szenvedőknél is megfigyelhető típusú cukorbetegség 2. Azoknál a cukorbetegeknél, akik rendszeresen végeztek tai chiregulárisan, a vércukorszint csökkenése figyelhető meg. Ezenkívül a tai chi támogatja a vérkeringést és a megfelelő légzési ritmust. A szabályozást is támogatja nyomás és a nyirokkeringés serkentése.

A rendszeres tai chi edzés erősítheti a csontokat, és különösen ajánlott profilaxisra csontritkulás posztmenopauzális. Kiváló rehabilitációs forma lehet ízületi sérülésekkel vagy degeneratív betegségekben szenvedőknek, különösen térdízületi gyulladásban, azaz térdízületi gyulladásban. A tai chi erősíti az izmokat, korrigálja a testtartást és pozitívan hat az egyensúlyérzékre.

A tai chi a depresszióval küszködők általános állapotát is javíthatja. A tai chi edzés általában jó hangulatot hoz, és javítja a közérzetet, emellett csökkenti a stresszhormonok szintjét is. Sőt, a rendszeres tai chi gyakorlatok serkentik az immunrendszert és segítenek az alvászavarok kezelésében – meghosszabbítják az alvást és javítják annak minőségét.

Azt is gyakran mondják, hogy a tai chi lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig fiatal maradj – testben és lélekben egyaránt. A tai chi gyakorlatok jó memória- és koncentrációs edzések, mivel sok különböző mozdulatsort kell elsajátítani. A tai chi művészetének tapasztalt mesterei azt is állítják, hogy fejleszti az empátiát, erősíti a társadalmi kötelékeket.

Olvassa el: A tai chi segít leküzdeni a depressziót idős embereknél

Tartalom az oldalról medTvoiLokony célja a Weboldal Felhasználója és orvosa közötti kapcsolat javítása, nem pedig helyettesítése. A weboldal kizárólag tájékoztató és oktatási célokat szolgál. Mielőtt követné a Honlapunkon található szaktudást, különösen az orvosi tanácsokat, orvoshoz kell fordulnia. Az Adminisztrátor nem vállal semmilyen következményt, amely a Weboldalon található információk felhasználásából ered.

Hagy egy Válaszol