tartalom
Tarpon horgászat
A tarponok a nagy tengeri halak nemzetsége, amely két fajt foglal magában: az atlanti és az indo-csendes-óceáni halakat. Az orosz halászok számára a tarponok megjelenése nagy sivár vagy nagy szemű heringfajokhoz hasonlíthat. Valószínűleg létezik általános hasonlóság, de a tarponok morfológiai jellemzői szerint a tudósok még mindig nem társítják őket más fajokhoz. A halak külön monotípusos családba tartoznak. A tarponok nagyon nagy méretűek lehetnek. Egyes példányok súlya 150 kg-ra „telik meg”, körülbelül 2.5 m hosszúsággal. A halak egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy a vízben oxigénhiányos körülmények között képes lenyelni a levegőt a felszínről. Ezt elősegíti az úszóhólyag (nyílt buborékos hal) szokatlan szerkezete, amely részt vesz a szervezet oxigéncseréjének folyamatában. Általánosságban elmondható, hogy a tarponok megjelenése nagyon jól felismerhető: nagy, erőteljes fej, a testet nagy pikkelyek borítják, a felső test sötétebb, az összszín ezüstös, világos, a víz színétől függően változhat. A tarpon meglehetősen ősi fajnak számít, a csontvázak több mint 125 millió éves lenyomatai ismertek, az általános jellemzők változatlanok. Leggyakrabban a halak tartják a tengerek part menti sávját, nagyon érzékenyek a víz hőmérsékletére. Hosszan vándorolhatnak élelem után. A nyílt tengeren 15 méteres mélységet tartanak. Nagyon szeretik a különféle zátonyokat és kis területeket a szigetek és a szárazföld partjai mentén. A Tarpon könnyen tolerálja a víz sótartalmának változását, behatol a folyók torkolat előtti övezetének sós vizébe és magukba a folyókba. A venezuelai Maracaibo-tóban fogták el a legnagyobb amatőr tackle-t. A tarponok jelenléte könnyen meghatározható a víz felszínére vezető kijáratokkal, ahol vadászik és befogja vagy kiengedi a levegőt. Különféle halakkal, puhatestűekkel és rákfélékkel táplálkozik.
Halászati módszerek
Tarpon felülmúlhatatlan ellenfele a sporthorgászat szerelmeseinek. A rajta horgászni nagyon kiszámíthatatlan és érzelmes. Horogra akadt, kiugrik a vízből, számos bukfencet hajt végre, sokáig és „a végsőkig” ellenáll. Néhány rajongó „ezüstkirály” nevet visel. A turisztikai régiókban a tarpont ritkán használják élelmiszerként; ezek a halászat tárgya „fogás és engedés” alapon. Hagyományos, amatőr horgászati módok a legyező horgászat, pergetés és trollkodás.
Halfogás pergetőboton
A klasszikus pergetős horgászathoz való felszerelés kiválasztásakor, a tarpon horgászatánál célszerű a „csaliméret + trófeaméret” elvét követni. A tarponok a víz felső rétegeiben maradnak, ezért „öntöttek”. A pergetőbotokkal való horgászathoz klasszikus csalit használnak: pergetőket, wobblereket stb. Az orsóknak megfelelő horgászzsinórral vagy zsinórral kell rendelkezniük. A problémamentes fékrendszer mellett a tekercset védeni kell a sós víztől. A tengeri horgászfelszerelések sok típusánál nagyon gyors vezetékezésre van szükség, ami a tekercselési mechanizmus magas áttételi arányát jelenti. A működési elv szerint a tekercsek lehetnek szorzó- és inerciamentesek is. Ennek megfelelően a rudakat az orsórendszertől függően választják ki. A botok választéka nagyon változatos, jelenleg a gyártók nagyszámú speciális „nyersanyagot” kínálnak különféle horgászati körülményekhez és csalitípusokhoz. A pergető tengeri halakkal történő horgászatnál nagyon fontos a horgásztechnika. A megfelelő vezetékek kiválasztásához tapasztalt horgászokhoz vagy vezetőkhöz kell fordulni. Nagyon fontos a megfelelő vágás.
Tarpon trollkodás
Elkapásukhoz a legkomolyabb horgászfelszerelésre lesz szükség. A tengeri trollkodás egy mozgó motoros jármű, például csónak vagy csónak segítségével történő horgászat módszere. Az óceáni és tengeri nyílt tereken történő halászathoz speciális hajókat használnak, amelyek számos eszközzel vannak felszerelve. A főbbek a rúdtartók, emellett a csónakok fel vannak szerelve haljátékos székekkel, csalik készítésére szolgáló asztallal, erőteljes visszhanghangszórókkal és még sok mással. A rudakat speciálisan is használják, üvegszálból és más polimerekből, speciális szerelvényekkel. A tekercseket szorzóként használják, maximális kapacitással. A pergető orsók eszköze az ilyen felszerelés fő gondolatának – az erőnek – van alárendelve. A legfeljebb 4 mm vastagságú egysoros zsinórt ilyen horgászat esetén kilométerben mérik. A horgászkörülményektől függően meglehetősen sok segédeszközt használnak: a felszerelés mélyítésére, csalik elhelyezésére a horgászterületen, csali rögzítésére stb., beleértve számos felszerelést. A trollkodás, különösen tengeri óriásokra vadászva, csoportos horgászat. Általában több rudat használnak. Kapás esetén a csapat koherenciája fontos a sikeres elfogáshoz. Az utazás előtt célszerű tájékozódni a térség horgászatának szabályairól. A legtöbb esetben a horgászatot hivatásos idegenvezetők végzik, akik teljes felelősséggel tartoznak az eseményért. Érdemes megjegyezni, hogy a trófea keresése a tengeren vagy az óceánban sok órányi harapásra való várakozással járhat, néha sikertelenül.
légyhorgászat
A tarpon legyező horgászata egy speciális halászat. Ehhez még speciális felszereléseket és felszereléseket is gyártanak erre a halfajtára specializálódva. Különböző horgászkiadványokban színes képekkel találkozhatunk tarponra készült légyhorgászatról. A legtöbb esetben az utazás előtt érdemes tisztázni a lehetséges trófeák méretét. Általános szabály, hogy ha nagy halakat tud fogni, akkor a legerősebb legyező horgászfelszerelést kell választania. A tarpon elleni küzdelem különleges készségeket és kitartást igényel. Meglehetősen nagyméretű csalétkeket használnak, ezért a 11-12-ig kiváló minőségű zsinórokat használnak, ezeknek megfelelő egykezes tengeri botokat és volumetrikus orsókat, amelyekre legalább 200 m erős hátat helyeznek. Ne felejtse el, hogy a kelléket sós víz éri. Ez különösen igaz a tekercsekre és a vezetékekre. A tekercs kiválasztásakor különös figyelmet kell fordítani a fékrendszer kialakítására. A súrlódó tengelykapcsolónak nemcsak a lehető legmegbízhatóbbnak kell lennie, hanem védve is kell lennie a sós víztől. Mint már említettük, a hal nagyon óvatos, sőt félénk. A horgászat során nagyszámú összejövetel lehetséges, így nagy ügyességet igényel a horgászat és a játék.
Baits
A wobblereket a leghatékonyabb pergető csalinak tartják. Nem rossz tarpon reagál a különféle, fényes szilikon csalikra és pergetőkre. Minden tengeri halhoz nagyon erős, nem oxidáló horgokat és fém tartozékokat kell használni. A tarponok tekintetében a pofák különleges temperamentuma és szerkezete miatt különösen éles és erős horgokat kell alkalmazni, akár egy-, akár háromszoros. Ugyanez vonatkozik a legyezős csalikra is. Sekély helyeken történő horgászat során a rákok, rákfélék és az alsó vízrétegek más lakóinak különféle utánzatait használják. A halak utánzásakor különféle fluoreszkáló, áttetsző anyagokat használnak. A tarponok fogásához aktívan használnak felszíni csalikat, például poppert.
Horgászhelyek és élőhelyek
A tarponok elterjedésének fő területe az Atlanti-óceán és részben az Indiai-óceán vizei. A Csendes-óceánon a tarponok valamivel kevésbé gyakoriak. Indo – Pacific tarpon kisebb, mint atlanti megfelelője. A csendes-óceáni vizeken a tarponok Kína partjaitól Ausztráliáig találhatók, beleértve a dél-amerikai kontinens partjait is. E halak legjelentősebb populációi az Atlanti-óceán nyugati részén ismertek. Bár Afrika partjainál is megtalálhatók. Portugália és az Azori-szigetek vizein ismertek tapronok elfogásának esetei. Az északi határ Új-Skóciát, a déli pedig Argentínát éri el. Alapvetően a tarponrajok tapadnak a tenger part menti részéhez, a ragadozók egy része a folyók torkolati zónáiban fog ki, néha a tarponok értendők, nagy folyókban, meglehetősen messze felfelé.
Ívás
A tarponokat nagyon magas termékenység jellemzi. 6-7 évre érik. Az ívási időszak régiónként változik. Tekintettel arra, hogy a halak eloszlása mindkét féltekét befogja, ezt az évszakok sajátosságai határozzák meg. A karibi térségben ezek az északi féltekére jellemző nyári és tavaszi hónapok, a déli félteke régióiban a tavasznak és a nyárnak megfelelő hónapok ezen a vidéken. Egyes ichtiológusok azt állítják, hogy a tarponok egész évben ívnak, többször is, és a szaporodás a holdciklusokhoz kapcsolódik. Az ívás és az ikrák fejlődése a tengerek part menti övezetében a felső vízrétegekben történik. A lárvák, a leptocephali további fejlődési ciklusa meglehetősen összetett, és több szakaszon megy keresztül.