Cirque du Soleil. Még azok is, akik soha nem tanultak franciául, tudják, hogyan fordítják ezt a kifejezést, vagy legalábbis értik, miről szól. A híres Napcirkusz egy kanadai projekt, melynek művészei az emberi test embertelen képességeivel ámulatba ejtik a közönséget! De van még egy fontos szempont. Nincsenek és soha nem is voltak négylábú testvéreink a cirkuszban… A híres cirkusz ismét megérkezett Oroszországba. Pontosabban a társa Cirque Eloize. Cseljabinszk is belépett a turnézó városokba. Kanadai művészek ez a harmadik látogatása a dél-uráli városban. Hagyományosan (és nagy örömmel) járok előadásokra és készítek anyagokat a híres társulat műsoráról. A cikkhez bőven elegendő téma (újságírónak csak terjeszkedés!) – művészek jelmezei, amelyekhez kizárólag fehérben vásárolják az anyagot, és csak utána festik; több tucat teherautó szállítja a csapat poggyászát, magukat a cirkuszi fellépőket, mindegyiknek megvan a maga történelme, és természetesen a show tele van meglepetésekkel és örömökkel. Minden alkalommal elismeréssel és csodálattal adóztam a színpadról bemutatott srácok valószerűtlen képességeinek. De ma nem erről fogunk beszélni. Az akrobaták, kötéltáncosok, tornászok, zsonglőrök mind első osztályú művészek. A hálás cseljabinszki közönség, mint most először, rácsodálkozott az emberi test és lélek lehetőségeire, és végig tapsolt a kétórás előadáson. Az Eloise-cirkuszban nincsenek sikkes jelmezek, ügyes sminkek, csak 19-en vannak egyébként, mind táncosok. Ez egy fiatalosabb, modernebb projekt, nincs mesés és fantazmagorikus du Soleil, hanem bővelkedik a lázadó szellem, a szabadság és az önkifejezés. De a du Soleil művészeihez hasonlóan a partner show srácai is lenyűgöznek plaszticitásukkal és mozgásukkal. Néha úgy tűnik, hogy minden cselekmény a képernyőn játszódik, amikor a trükköket számítógépes grafika segítségével rögzítik – ami a színpadon történik, az annyira irreális. Igen, itt tudják, hogyan kell meglepni a magas cirkuszi művészettel. És ahhoz, hogy legendává váljon, a híres cirkuszi márkának nem kellett védtelen állatokat és madarakat kihasználnia. Kanada állatvilága azonban sokszínű, mint sehol máshol – a medvék, a rénszarvasok, a farkasok, a pumák, a jávorszarvasok és a nyulak. Igény szerint a cirkuszosok egy-két grizzlit is felhozhattak a színpadra. De az egyik leglátványosabb cirkusz alkotói az emberiséget választották.Az interneten Edgar Zapashny megjegyzése található, miszerint a Nap Cirkuszának egyszerűen nem volt elég pénze az állatokra, ezért – mondják – sebtében kitaláltak egy szép legendát a jószívűségükről, és ügyesen felhasználják. Lehet, hogy így volt, de nem akarsz hinni benne, és miért? A tréner szavai fájdalmasan cinikusan hangzanak, és ürügynek tűnnek saját tetteikre. És általában véve, személy szerint nem nagyon bízom a Zapasny fivérekben, a tevékenységük védelmében felhozott érveik nem hangzanak meggyőzően. Elég csak felidézni a hálózaton közzétett videót, ahol Zapashnyék Rosztov állatvédőivel beszélgetnek (). „Örülj össze tekintéllyel, durva nyomással és hmm… logikátlan kérdésekkel” – így jellemezném a népművészek beszédét, amit a videóban közel negyven percig hallunk. Nos, Isten legyen a bírójuk. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy manapság egyre összetettebb érdekes „emberi” számok jelennek meg az orosz cirkuszban, a művészek fejlesztik képességeiket. Egy orosz állampolgár fejében azonban a cirkusz szónál még mindig felvetődik a „bicikli medvék” képe. Számomra az orosz cirkusz tabu. A cirkusz egyenlő a szenvedéssel, nem megyek oda semmilyen mézeskalácsért. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy vannak ott emberek, akik igyekeznek a néző kedvében járni és örömet szerezni – vicces bohócok, kecses tornászok. És őszintén szólva sajnálom, hogy nekem és azoknak, akik nem akarják rubelükkel támogatni a kegyetlenséget, az ilyen cirkuszi előadókat eleve betiltják. A szokatlan és vicces bemutatása a cirkuszművészet alapja. Ez pedig mindenekelőtt a bohóckodás, az akrobatika, a kötéljárás stb. Igen, szokatlan, amikor egy majom egy tevén ül, a teve pedig egy elefánton. Szokatlan, kegyetlen és barbár. Nem ellenzem a cirkuszt mint művészetet. Csak azt akarom, hogy az emberek demonstrálják képességeiket, és ne kényszerítsék rá az állatokat. És ha a művészeknek nincs mit felmutatniuk, és a társulat főszereplője egy megkínzott kecske, aki kötélen fonódik, majommal a hátán, akkor egy ilyen cirkusz mit sem ér. „Hová vigyük a gyerekeket? – kérdezik a gondoskodó szülőket. – Hol mutassunk állatokat a gyerekeknek? Csatlakoztassa a kábeltévét! Van egy jó „Animal Planet” csatorna. Vagy: National Geographic. Itt láthatók az állatok természetes élőhelyükön. Ki tudja, lehet, hogy a lenyűgöző vadvilági bemutatók arra késztetik gyermekeit, hogy az Antarktiszra menjenek, hogy tanulmányozzák a pingvineket, vagy megmentsenek majmokat az Amazonas vadonjában. Egyébként a legtöbb orosz cirkuszba járó ember, akit ismerek, általában örömét fejezi ki a légi akrobaták kupolát repülő tornászok előadása felett, valaki szerelmes a bohócokba. Még senkitől nem hallottam az állati trükkök látásának örömét. Egy barátom őszintén bevallotta: „Sajnálom az állatokat, de mit tegyek?” Ne maradj csendben, ne támogasd a kegyetlenséget. Általában véleményem szerint a „mit tehetek egyedül” álláspont már rég kimerítette önmagát: ha akarja, elérheti a homlokát a sarkával, ahogy azt a cirkuszi tornász, Eloise teszi! Igen, és már nem mi vagyunk az egyetlenek. Azoknak, akiket nem érdekel…Egyébként az iD show-ban, amit a Circus Eloise hozott Oroszországba, nem egy edzéstől megkínzott oroszlán, hanem egy erős kinézetű erős ember ugrik át a ringen, és olyan kecsesen és szépen teszi, hogy te csak lenyűgözött, hogyan préselte bele az egész szobrászati domborművét a gyűrűbe, még a széleit sem ütve el a testeddel. Szokatlan, elképesztő. De nem világos számomra, hogy mit rajzol a nézők fantáziája, akik a tüzes gyűrűkön átugráló tigriseket nézik. Ha valaha is ellátogatnék egy ilyen helyre, akkor attól tartok, nem tudnék szabadulni a megszállott gondolattól az egész előadás alatt: „Mit csinált a tréner, hogy a vadmacska ezt tegye?”.Nincs humánus képzés. Ez az én mély meggyőződésem. Valaki ellenkezni fog: „De mi lesz Kuklacsev macskáival? Te is ellenük vagy? Jurij Dmitrijevics szavaival válaszolok: „Lehetetlen a macskákat kiképezni.” A bohóckodás mestere egyébként nem szereti, ha kiképzőnek hívják, saját szavai szerint csak figyeli a macskákat, felfedi e gyönyörű lények tehetségét, bátorítja őket. És mindezt az állatok iránti szeretetével teszi.Jekaterina SALAHOVA (Cseljabinszk).PS Videó a Zapasny fivérekkel és a rosztovi állatvédőkkel.
2022-11-11