Az egyik legrégebbi ismert genetikai különbség az emberek és a csimpánzok között segíthette az ősi hominidákat, és most a modern embereket abban, hogy nagy távolságokon sikeresek legyenek. A mutáció működésének megértése érdekében a tudósok megvizsgálták azon egerek izmait, amelyeket genetikailag módosítottak a mutáció hordozására. A mutációban szenvedő rágcsálókban az oxigénszint megnőtt a dolgozó izmokban, növelve az állóképességet és csökkentve az általános izomfáradtságot. A kutatók azt sugallják, hogy a mutáció emberekben is hasonlóan működhet.
Számos fiziológiai adaptáció segített az ember megerősödésében a hosszú távú futásban: a hosszú lábak kialakulása, az izzadási képesség és a szőrvesztés mind hozzájárultak az állóképesség növekedéséhez. A kutatók úgy vélik, hogy „megtalálták az első molekuláris alapját ezeknek a szokatlan változásoknak az emberekben” – mondja Ajit Warki orvoskutató és a tanulmány vezető szerzője.
A CMP-Neu5 Ac-hidroxiláz (röviden: CMAH) gén őseinknél körülbelül két-három millió évvel ezelőtt mutálódott, amikor az emberszabásúak elhagyták az erdőt, hogy táplálkozzanak és vadászhassanak a hatalmas szavannán. Ez az egyik legkorábbi genetikai különbség, amelyet a modern emberről és a csimpánzokról tudunk. Az elmúlt 20 évben Varki és kutatócsoportja számos futással kapcsolatos gént azonosított. De a CMAH az első gén, amely származtatott funkciót és új képességet jelez.
Azonban nem minden kutató van meggyőződve a gén szerepéről az emberi evolúcióban. Ted Garland biológus, aki az evolúciós fiziológiára szakosodott az UC Riverside-ban, arra figyelmeztet, hogy a kapcsolat ebben a szakaszban még „pusztán spekulatív”.
„Nagyon szkeptikus vagyok az emberi oldallal kapcsolatban, de nincs kétségem afelől, hogy ez tesz valamit az izmoknak” – mondja Garland.
A biológus úgy véli, hogy pusztán a mutáció létrejöttének időpontját tekintve nem elég azt mondani, hogy ez a bizonyos gén fontos szerepet játszott a futás evolúciójában.
A CMAH mutáció az emberi testet alkotó sejtek felületének megváltoztatásával működik.
„A test minden sejtjét teljesen beborítja egy hatalmas cukorerdő” – mondja Varki.
A CMAH a sziálsav kódolásával hat erre a felületre. E mutáció miatt az ember sejtjei cukorerdőjében csak egyféle sziálsav található. Sok más emlősnek, beleértve a csimpánzokat is, kétféle sav van. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy ez a savváltozás a sejtek felszínén befolyásolja az oxigén szállításának módját az izomsejtekhez a szervezetben.
Garland szerint nem feltételezhetjük, hogy ez a bizonyos mutáció elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az emberek távfutóvá fejlődjenek. Véleménye szerint, ha ez a mutáció nem is következett be, valami más mutáció történt. A CMAH és az emberi evolúció közötti kapcsolat bizonyításához a kutatóknak meg kell vizsgálniuk más állatok szívósságát. Ha megértjük, hogyan kapcsolódik testünk a testmozgáshoz, az nemcsak a múltunkkal kapcsolatos kérdések megválaszolásában segíthet, hanem új módszereket is találhat egészségünk javítására a jövőben. Számos betegség, mint például a cukorbetegség és a szívbetegség, megelőzhető testmozgással.
A szív és az erek működésének fenntartása érdekében az American Heart Association napi 30 perc mérsékelt aktivitást javasol. De ha ihletet érzel, és szeretnéd próbára tenni fizikai határaidat, tudd, hogy a biológia az Ön oldalán áll.