A házasságot nem teszik tönkre a gyengeségeid vagy hiányosságaid. Egyáltalán nem az emberekről van szó, hanem arról, hogy mi történik közöttük – mondja Varga Anna szisztémás családterapeuta. A konfliktusok oka a felbomlott interakciós rendszerben keresendő. A szakember elmagyarázza, hogy a rossz kommunikáció milyen problémákat okoz, és mit kell tenni a kapcsolat megmentése érdekében.
A társadalom az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. A házasság intézményének válsága volt: körülbelül minden második szakszervezet felbomlik, egyre többen egyáltalán nem alapítanak családot. Ez arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk, mit jelent a „jó házas élet”. Korábban, amikor a házasság szerepalapú volt, egyértelmű volt, hogy a férfinak kell betöltenie a feladatait, a nőnek pedig az övét, és ez elég is a házasság fennmaradásához.
Ma már minden szerep összekeveredett, és ami a legfontosabb, sok elvárás és magas követelmények támasztják a közös élet érzelmi minőségét. Például az az elvárás, hogy a házasságban minden percben boldogok legyünk. És ha ez az érzés nincs meg, akkor a kapcsolat rossz és rossz. Elvárjuk, hogy partnerünk mindenünk legyen: barát, szerető, szülő, pszichoterapeuta, üzlettárs… Egyszóval minden szükséges funkciót ellát.
A modern házasságban nincsenek általánosabban elfogadott szabályok arra vonatkozóan, hogyan éljünk jól egymással. Érzéseken, kapcsolatokon, bizonyos jelentéseken alapul. És mivel nagyon törékeny lett, könnyen szétesik.
Hogyan működik a kommunikáció?
A családi problémák fő forrása a kapcsolatok. A kapcsolatok pedig az emberek viselkedésének, kommunikációjuk megszervezésének az eredménye.
Nem arról van szó, hogy az egyik partner rossz. Mindannyian elég jók vagyunk ahhoz, hogy normálisan együtt éljünk. Mindenkinek megvannak az eszközei az optimális interakciós rendszer kialakításához a családban. A betegek lehetnek kapcsolatok, kommunikáció, ezért ezen változtatni kell. Folyamatosan elmerülünk a kommunikációban. Ez verbális és non-verbális szinten történik.
Mindannyian megközelítőleg egyformán értjük a verbális információkat, de a szubtextusok teljesen mások.
Minden kommunikációs cserében öt-hat olyan réteg van, amelyeket maguk a partnerek egyszerűen nem vesznek észre.
Egy rosszul működő családban, a házassági válság idején a szubtext fontosabb, mint a szöveg. A házastársak talán még azt sem értik, „miről veszekednek”. De mindenki jól emlékszik néhány sérelmére. És számukra nem a konfliktus oka a legfontosabb, hanem a szubtextusok – ki mikor jött, ki csapta be az ajtót, ki milyen arckifejezéssel nézett, ki milyen hangnemben beszélt. Minden kommunikációs cserének van öt-hat rétege, amelyet maguk a partnerek egyszerűen nem vesznek észre.
Képzeljünk el egy férjet és feleséget, van gyerekük és közös üzletük. Gyakran veszekednek, és nem tudják elválasztani a családi kapcsolatokat a munkahelyi kapcsolatoktól. Tegyük fel, hogy a férj babakocsival sétál, és abban a pillanatban a feleség hív, és kéri, hogy válaszoljon az üzleti hívásokra, mert neki futnia kell. És gyerekkel sétál, kényelmetlenül érzi magát. Nagy veszekedésük volt.
Mi okozta valójában a konfliktust?
Számára az esemény abban a pillanatban kezdődött, amikor a felesége telefonált. És számára az esemény korábban, sok hónapja kezdődött, amikor kezdte megérteni, hogy az egész üzlet rajta van, a gyerek rajta van, és a férje nem mutatott kezdeményezést, ő maga nem tehet semmit. Ezeket a negatív érzelmeket hat hónapig halmozza fel magában. De semmit sem tud az érzéseiről. Olyan eltérő kommunikációs területen léteznek. És párbeszédet folytatnak, mintha ugyanabban az időpontban lennének.
Ezeket a negatív érzelmeket hat hónapig halmozza fel magában. De semmit sem tud az érzéseiről
Azzal, hogy megköveteli férjétől, hogy válaszoljon az üzleti hívásokra, a feleség non-verbális üzenetet küld: "A főnöködnek tekintem magam." Jelenleg valóban így látja magát, az elmúlt hat hónap tapasztalataiból merítve. A férj pedig tiltakozva ezzel azt mondja: „Nem, nem vagy a főnököm.” Ez önrendelkezésének megtagadása. A feleség sok negatív élményt él át, de nem tudja megérteni. Ennek eredményeként a konfliktus tartalma eltűnik, és csak meztelen érzelmek maradnak, amelyek a következő kommunikációjuk során biztosan megjelennek.
Írd át a történelmet
A kommunikáció és a viselkedés teljesen azonos dolgok. Bármit is csinálsz, üzensz a párodnak, akár tetszik, akár nem. És valahogy elolvassa. Nem tudod, hogyan fogják olvasni, és hogy milyen hatással lesz a kapcsolatra.
A pár kommunikációs rendszere alárendeli az emberek egyéni jellemzőit, elvárásait, szándékait.
Egy fiatal férfi panaszkodik egy passzív feleségére. Két gyermekük van, de nem csinál semmit. Dolgozik, vásárol termékeket, és mindent intéz, de ő nem akar ebben részt venni.
Megértjük, hogy a „hiperfunkcionális-hipofunkcionális” kommunikációs rendszerről beszélünk. Minél többet szemrehányást tesz neki, annál kevésbé akar tenni valamit. Minél kevésbé aktív, annál energikusabb és aktívabb. Klasszikus interakciós kör, aminek senki sem örül: a házastársak nem tudnak kiszállni belőle. Ez az egész történet váláshoz vezet. És a feleség az, aki elviszi a gyerekeket és elmegy.
A fiatalember újra megnősül, és új kéréssel érkezik: második felesége állandóan boldogtalan vele. Mindent korábban és jobban csinál, mint ő.
Mindegyik partnernek megvan a saját elképzelése a negatív eseményekről. A saját történeted ugyanarról a kapcsolatról
Itt egy és ugyanaz az ember: bizonyos szempontból ilyen, máshol teljesen más. És nem azért, mert valami nincs rendben vele. Ezek különböző kapcsolatrendszerek, amelyek különböző partnerekkel alakulnak ki.
Mindannyiunknak vannak objektív adatai, amelyeket nem lehet megváltoztatni. Például pszichotempó. Ezzel születünk. A partnerek feladata pedig az, hogy valahogy megoldják ezt a kérdést. Megállapodásra jutni.
Mindegyik partnernek megvan a saját elképzelése a negatív eseményekről. A te történeted ugyanerről a kapcsolatról szól.
Ha kapcsolatokról beszélünk, az ember bizonyos értelemben létrehozza ezeket az eseményeket. És ha megváltoztatod ezt a történetet, befolyásolhatod az eseményeket. Ez része a szisztémás családterapeutával való munka lényegének: a házastársak történetük újramesélésével újragondolják és így írják át.
És amikor emlékezel és gondolsz a történelmedre, a konfliktusok okaira, amikor kitűzöd magadnak a jobb interakciót, egy csodálatos dolog történik: az agy azon területei, amelyek jó interakcióval működnek, jobban kezdenek működni benned. És a kapcsolatok jobbra változnak.
Varga Anna beszédéből a «Pszichológia: Korunk kihívásai» Nemzetközi Gyakorlati Konferencián, amelyre 21. április 24-2017-én Moszkvában került sor.