A filozófus mindig lázad világunk botrányossága ellen. Ha teljesen boldogok lennénk, nem lenne min gondolkodni. A filozófia csak azért létezik, mert vannak „problémák”: a gonoszság és az igazságtalanság problémája, a halál és a szenvedés botrányos létezése. Platón tanára, Szókratész kirívó halálbüntetésének hatása alatt lépett be a filozófiába: az egyetlen dolog, amit tehet, az volt, hogy reagált erre az eseményre.
Ezt mondom a diákjaimnak az elmúlt tanév elején: filozófiára azért van szükség, mert létezésünk nem felhőtlen, mert van benne gyász, boldogtalan szerelem, melankólia és felháborodás az igazságtalanság miatt. – És ha minden rendben van velem, ha nincs gond? néha megkérdezik tőlem. Aztán megnyugtatom őket: "Ne aggódjatok, hamarosan megjelennek a problémák, és a filozófia segítségével megelőlegezzük és megelőlegezzük őket: igyekszünk felkészülni rájuk."
Filozófiára is szükség van, hogy jobban élhessünk: gazdagabban, bölcsebben, megszelídítve a halál gondolatát, hozzászoktatva magunkat.
"Filozofálni annyi, mint megtanulni meghalni." Ezt az idézetet, amelyet Montaigne Szókratésztől és a sztoikusoktól kölcsönzött, kizárólag „halálos” értelemben vehetnénk: akkor a filozófia a halál, nem pedig az élet témájának elmélkedése lenne. De filozófiára is szükség van, hogy jobban élhessünk: gazdagabban, bölcsebben, megszelídítve a halál gondolatát, hozzászoktatva magunkat. A terrorista erőszak őrült valósága emlékeztet bennünket arra, hogy mennyire sürgető a halál botrányosságának megértése.
De ha a halál mint olyan már botrány, akkor különösen botrányos halálok fordulnak elő, igazságtalanabbak, mint mások. A gonosszal szemben, mint még soha, meg kell próbálnunk gondolkodni, megérteni, elemezni, megkülönböztetni. Ne keverj mindent mindennel. Ne engedj az impulzusaidnak.
De azt is be kell látnunk, hogy nem fogunk mindent megérteni, hogy ez a megértésre való törekvés nem szabadít meg minket a gonosztól. Meg kell próbálnunk a lehető legmesszebbre jutni gondolkodásunkban, tudva, hogy a gonoszság legmélyebb természetéből fakadó valami mégis ellenáll az erőfeszítéseinknek. Ez nem könnyű: erre a nehézségre, és elsősorban erre irányul a filozófiai gondolkodás éle. A filozófia csak addig létezik, amíg van valami, ami ellenáll neki.
A gondolat akkor válik igazán gondolttá, amikor szembeszáll azzal, ami fenyegeti. Lehet gonosz, de lehet szépség, halál, butaság, Isten létezése…
A filozófus nagyon különleges segítséget tud adni nekünk az erőszak idején. Camusban az igazságtalan erőszak és a gonosz valósága elleni lázadás erőben egyenlő az univerzum ragyogó szépségének csodálatára való képességgel. És ez az, amire ma szükségünk van.