tartalom
A speciális fúvókák (bitek) használata a szerelési munkák során egykor a hagyományos csavarhúzók csúcsainak professzionális használat során bekövetkezett gyors meghibásodása miatt következett be. Ebben a tekintetben a 20. század első felében feltalált cserélhető bitek jövedelmezőbbnek és kényelmesebbnek bizonyultak.
Amikor egy hegyes csavarhúzóval több száz önmetsző csavart meghúztak, nem a csavarhúzót, hanem csak a fúvókáját kezdték cserélni, ami sokkal olcsóbb volt. Ezen túlmenően, ha egyszerre több típusú rögzítőelemekkel dolgozik, nem volt szükség sok különböző szerszámra. Ehelyett egyetlen csavarhúzóval elég volt kicserélni a fúvókát, ami mindössze néhány másodpercet vett igénybe.
A bitek használatának fő motivációja azonban a központosított rögzítőfejek feltalálása volt. A leggyakoribbak a keresztes alakúak voltak – PH és PZ. Kivitelük alapos tanulmányozásával megállapítható, hogy a fúvóka csúcsa a csavarfej közepébe nyomva nem éri jelentős oldalirányú erőket, amelyek kidobják a fejből.
Az önközpontosító rendszer séma szerint más, ma használatos rögzítőfejek is készülnek. Lehetővé teszik az elemek csavarását nem csak alacsony fordulatszámon, hanem jelentős sebességeknél is, nagy axiális terhelés mellett.
Az egyetlen kivétel az S-típusú egyenes bitek. Történelmileg a legelső kézzel fúrt csavarokhoz tervezték őket. A résekben nem történik bitigazítás, ezért a forgási sebesség növekedésével vagy az axiális nyomás csökkenésével a fúvóka kicsúszik a rögzítőfejből.
Ez tele van a rögzítendő elem elülső felületének sérülésével. Ezért a kritikus termékek gépesített összeszerelésénél nem használják az egyenes hornyos elemekkel való összekötést.
Használata kevésbé kritikus, alacsony csavarási sebességű rögzítőelemekre korlátozódik. A termékek mechanikus szerszámmal történő összeszerelésekor csak olyan típusú rögzítőelemeket használnak, amelyekben biztosított a fúvóka megbízható illeszkedése a rögzítőhöz.
Bit osztályozás
A rögzítő biteket több szempont szerint is osztályozhatjuk:
- a rögzítési rendszer típusa;
- fejméret;
- bitrúd hossza;
- rúd anyaga;
- fém bevonat;
- tervezés (egyszeres, dupla);
- a hajlítás lehetősége (normál és torziós).
A legfontosabb a bitek felosztása a rögzítőrendszerek típusaira. Sok van belőlük, a leggyakoribbakról néhány bekezdésben lesz szó.
Szinte minden típusú rendszernek több szabványmérete van, amelyek a szerszámfej méretében és a hozzá tartozó rögzítőnyílásban különböznek egymástól. Számokkal vannak jelölve. A legkisebbek 0-tól vagy 1-től kezdődnek. A típusra vonatkozó ajánlások a rögzítőelemek menetátmérőit jelzik, amelyekhez az adott szám alatti bitet szánják. Tehát a PH2 bit használható 3,1-5,0 mm menetes átmérőjű rögzítőelemekkel, a PH1 pedig 2,1-3,0 átmérőjű önmetsző csavarokhoz stb.
A könnyebb használat érdekében a fúrószárak különböző tengelyhosszakkal kaphatók – 25 mm-től 150 mm-ig. A hosszú bit szúrása azokon a helyeken éri el a réseket, ahová a nagyobb tartója nem tud áthatolni.
Anyagok és bevonat
Az ötvözet anyag, amelyből a bit készül, garancia a tartósságára, vagy fordítva, a szerkezet lágyságára, amelyben a megadott erők túllépésekor nem a rögzítő törik el, hanem a bit. Egyes kritikus ízületeknél éppen ilyen szilárdsági arányra van szükség.
Az alkalmazások túlnyomó többségében azonban a felhasználót az érdekli, hogy egy bittel a lehető legtöbb rögzítőcsavar legyen. Ahhoz, hogy erős biteket kapjunk, amelyek nem törnek el az ötvözet ridegsége miatt, nem deformálódnak a leginkább terhelt érintési pontokon, különféle ötvözeteket és acélokat használnak. Ezek tartalmazzák:
- nagysebességű szénacélok R7-től R12-ig;
- szerszámacél S2;
- króm-vanádium ötvözetek;
- volfrám ötvözete molibdénnel;
- króm ötvözete molibdénnel és másokkal.
A bitek szilárdsági tulajdonságainak biztosításában fontos szerepet játszanak a speciális bevonatok. Így egy króm-vanádium ötvözet réteg védi a szerszámot a korróziótól, a titán-nitrid réteg lerakódása pedig jelentősen növeli a keménységét és a kopásállóságát. A gyémánt bevonat (volfram-gyémánt-szén), volfrám-nikkel és mások hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.
A fúrón lévő titán-nitrid réteg könnyen felismerhető arany színéről, a gyémánt a csípés hegyének jellegzetes csillogásáról. Nehezebb kideríteni a fém vagy fúróötvözet márkáját, a gyártó általában nem adja meg, vagy elrejti ezt az információt kereskedelmi érdekből. Az acélminőség (például S2) csak bizonyos esetekben alkalmazható az egyik felületre.
Tervezési lehetőségek
Kialakítása szerint a bit lehet szimpla (egyik oldalon szúrás, másik oldalon hatszögletű szár) vagy dupla (két szúrás a végén). Ez utóbbi típus kettős élettartamú (mindkét csípés egyforma) vagy könnyű használhatóság (a csípés mérete vagy típusa eltérő). Az ilyen típusú bit egyetlen hátránya az, hogy lehetetlen kézi csavarhúzóba szerelni.
A bitek normál és torziós változatban is gyárthatók. Ez utóbbi kivitelben magát a hegyet és a szárat erős rugós betét köti össze. A csavarással dolgozik, átadja a nyomatékot, és lehetővé teszi a bit hajlítását, ami növeli a kényelmetlen helyekhez való hozzáférés lehetőségét. A rugó az ütési energia egy részét is elnyeli, így megakadályozza, hogy a fúró eltörje a bordákat.
A torziós biteket ütvecsavarozókhoz használják, amelyekben az ütési erőt érintőlegesen fejtik ki a csavarozási kört. Az ilyen típusú bitek drágábbak, mint a hagyományos bitek, tovább tartanak, lehetővé teszik a hosszú rögzítőelemek olyan sűrű anyagokba csavarását, amelyekkel a hagyományos bitek nem tudnak megbirkózni.
A könnyű használat érdekében a biteket különböző hosszúságban gyártják. A fő szabványméretet (25 mm) követő mindegyik 20-30 mm-rel hosszabb, mint az előző – és így tovább 150 mm-ig.
A bit legfontosabb jellemzője a működés időtartama. Általában a rögzítőelemek számában van kifejezve, mielőtt a szerszám meghibásodik. A csípés deformációja a bordák fokozatos „lenyalásában” nyilvánul meg, miközben a bit kicsúszik a résből. Ebben a tekintetben a legellenállóbb bitek azok, amelyek nincsenek kitéve olyan erőfeszítéseknek, amelyek kidobják őket a nyílásból.
A leggyakrabban használt H, Torx rendszerek és azok módosításai közé tartoznak. A bitek és a rögzítőelemek közötti erős érintkezést illetően számos más rendszer létezik, köztük vandálellenesek is, de ezek elosztása számos technikai ok miatt korlátozott.
A használt bitek fő típusai
A bittípusok számát, beleértve azokat is, amelyek az alacsony műszaki alkalmasság miatt elavulttá váltak, több tucatra becsülik. Napjainkban a következő típusú csavarhúzó bitek rendelkeznek a legnagyobb alkalmazási körrel a rögzítőtechnikában:
- PH (Phillips) – kereszt alakú;
- PZ (Pozidriv) – keresztes alakú;
- Hex (H betűvel jelölve) – hatszögletű;
- Torx (T vagy TX betűkkel jelölve) – hatágú csillag formájában.
PH fúvókák
Az 1937 után bemutatott PH Phillips Blade volt az első önközpontosító szerszám csavarmenetes kötőelemek meghajtására. A minőségi különbség a lapos csípéshez képest az volt, hogy a PH-kereszt még a szerszám gyors elforgatásakor sem csúszott ki a résből. Igaz, ehhez némi axiális erőre volt szükség (a bitet a rögzítőhöz kell nyomni), de a könnyű kezelhetőség drámaian megnőtt a lapos hornyokhoz képest.
Lapos hornyú csavaroknál is szükség volt befogásra, de a PH bit meghúzásakor nem kellett odafigyelni és igyekezni, hogy korlátozzuk a hegy kicsúszásának lehetőségét a résből. A csavarási sebesség (termelékenység) drámaian megnőtt még kézi csavarhúzóval végzett munka esetén is. A racsnis mechanizmus, majd a pneumatikus és elektromos csavarhúzók alkalmazása általában többszörösére csökkentette az összeszerelési műveletek munkaintenzitását, ami jelentős költségmegtakarítást eredményezett bármely gyártási típusnál.
A PH szúrónak négy pengéje van, vastagsága a fúró vége felé elvékonyodik. Ezenkívül rögzítik a rögzítőelem illeszkedő részeit és meghúzzák. A rendszer nevét arról a mérnökről kapta, aki a rögzítőelem-technológiában megvalósította (Phillips).
A PH bitek öt méretben kaphatók – PH 0, 1, 2, 3 és 4. Tengelyhossz – 25 (alap) és 150 mm között.
Fúvókák PZ
Körülbelül 30 évvel később (1966-ban) feltalálták a PZ rögzítőrendszert (Pozidriv). A Philips Screw Company fejlesztette ki. A PZ szúró alakja a PH-hoz hasonlóan kereszt alakú, azonban mindkét típusban olyan komoly különbségek vannak, hogy nem engedik, hogy az egyik rendszer denevér minőségileg meghúzza a másik rögzítőit. A fúróvég élezési szöge eltérő – PZ-ben élesebb (50 º versus 55 º). A PZ pengéi nem elvékonyodnak, mint a PH-é, hanem teljes hosszukban azonos vastagságúak maradnak. Ez a tervezési jellemző volt az, amely csökkentette a csúcsot a résből nagy terhelésnél (nagy csavarási sebesség vagy jelentős forgási ellenállás) kinyomó erőt. A bit kialakításának megváltoztatása javította a rögzítőfej érintkezését, ami megnövelte a szerszám élettartamát.
A PZ fúvóka megjelenésében különbözik a PH-tól – minden penge mindkét oldalán hornyok vannak, amelyek hegyes elemeket képeznek, amelyek hiányoznak a PH biten. A PH-tól való megkülönböztetés érdekében a gyártók jellegzetes bevágásokat helyeznek el a PZ rögzítőelemeken, amelyeket 45°-kal eltolnak az erősáramúaktól. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy gyorsan navigáljon az eszköz kiválasztásakor.
A PZ bitek három méretben kaphatók: PZ 1, 2 és 3. A tengely hossza 25-150 mm.
A PH és PZ rendszerek legnagyobb népszerűségét a soros szerelési műveleteknél az automatikus szerszámközpontosítás jó lehetőségei, valamint a szerszámok és kötőelemek viszonylagos olcsósága magyarázza. Más rendszerekben ezek az előnyök kevésbé jelentős gazdasági ösztönzőkkel bírnak, ezért nem terjedtek el széles körben.
Fúvókák Hex
A csúcs alakja, amelyet a jelölésben H betű jelöl, hatszögletű prizma. A rendszert 1910-ben találták fel, és ma is töretlen sikernek örvend. Tehát a bútoriparban használt megerősítő csavarokat H 4 mm-es bitekkel csavarják. Ez a szerszám jelentős nyomaték átvitelére képes. A rögzítőnyílással való szoros kapcsolatnak köszönhetően hosszú élettartamú. Nincs erőfeszítés, hogy kinyomja a bitet a nyílásból. A H fúvókák 1,5 mm és 10 mm közötti méretben kaphatók.
Torx bitek
A Torx biteket 1967 óta használják a technikában. Először az amerikai Textron cég sajátította el őket. A szúrás egy prizma, amelynek alapja hatágú csillag. A rendszerre jellemző a szerszám szoros érintkezése a rögzítőelemekkel, a nagy nyomaték átvitelének képessége. Amerika és Európa országaiban széles körben elterjedt, népszerűségét tekintve a felhasználási mennyiség közel áll a PH és PZ rendszerekhez. A Torx rendszer modernizálása egy azonos alakú „csillag”, amelyet egy lyuk egészít ki az axiális középpontban. A rögzítőelemek megfelelő hengeres kiemelkedéssel rendelkeznek. Amellett, hogy még szorosabb érintkezés van a bit és a csavarfej között, ez a kialakítás vandálellenes tulajdonsággal is rendelkezik, kizárva a csatlakozás illetéktelen kicsavarását.
Más típusú fúvókák
A leírt népszerű fúvókarendszerek mellett léteznek kevésbé ismert és ritkábban használt csavarhúzó bit típusok is. A bitek osztályozásukba tartoznak:
- S típusú egyenes rés alatt (hornyolt – hornyolt);
- hatszög típusú hatszögletű lyukkal a közepén;
- négyzet prizma típusú Robertson;
- SP villa típusú ("villa", "kígyószem");
- háromlapátos Tri-Wing típusú;
- négylapátos típusú Torg Set;
- és mások.
A vállalatok kifejlesztik egyedi bitrögzítő rendszereiket, hogy megakadályozzák, hogy nem szakértők hozzáférjenek a műszerrekeszekhez, és megvédjék a vandálokat, hogy kifosztják a tartalmat.
Bit ajánlások
Egy jó denevér sokkal több rögzítőelem meghúzási műveletet tud végrehajtani, mint egyszerűsített társa. A kívánt eszköz kiválasztásához fel kell vennie a kapcsolatot egy kereskedelmi céggel, amelynek alkalmazottaiban megbízik, és meg kell kapnia a szükséges ajánlásokat. Ha ez nem lehetséges, válasszon ismert gyártók bitjeit – Bosch, Makita, DeWALT, Milwaukee.
Ügyeljen a keményedő titán-nitrid bevonat jelenlétére, és ha lehetséges, a termék anyagára. A legjobb választás, ha kipróbál egy vagy két berendezést a saját vállalkozásában. Így nemcsak saját maga állapítja meg a termék minőségét, hanem ajánlásokat is tud adni barátainak. Talán megáll egy olcsó lehetőségnél, amelynek egyértelmű gazdasági vagy műszaki előnyei vannak a kiváló cégek eredeti példányaihoz képest.