Sokunk számára igazi kihívást jelent egyedül lenni a gondolatainkkal. Hogyan viselkedjünk és mire vagyunk készek, ha csak arra, hogy valahogy kiszabaduljunk a belső párbeszédből?
Általában, amikor azt mondjuk, hogy nem csinálunk semmit, akkor azt értjük, hogy apróságokat csinálunk, időt ütünk. De a tétlenség szó szerinti értelmében sokan mindent megteszünk, hogy elkerüljük, mert akkor egyedül maradunk a gondolatainkkal. Ez olyan kényelmetlenséget okozhat, hogy elménk azonnal keresni kezd minden lehetőséget a belső párbeszéd elkerülésére és a külső ingerekre való átállásra.
Áramütés vagy visszaverődés?
Ezt bizonyítja a Harvard Egyetem és a Virginia Egyetem pszichológusainak egy csoportja által végzett kísérletsorozat.
Az elsőben arra kérték a hallgatókat, hogy töltsenek 15 percet egyedül egy kényelmetlen, gyéren berendezett szobában, és gondolkodjanak el valamin. Ugyanakkor két feltételt is kaptak: ne keljenek fel a székből és ne aludjanak el. A legtöbb diák megjegyezte, hogy nehéz volt valamire összpontosítania, és körülbelül a fele elismerte, hogy maga a kísérlet kellemetlen volt számukra.
A második kísérletben a résztvevők enyhe áramütést kaptak a boka területén. Arra kérték őket, hogy értékeljék, mennyire fájdalmas, és hajlandóak-e fizetni egy kis összeget azért, hogy többé ne érezzék át ezt a fájdalmat. Ezt követően a résztvevőknek az első kísérlethez hasonlóan egyedül kellett időt tölteniük, egy különbséggel: ha akarták, ismét áramütést élhettek át.
A gondolatainkkal egyedül lenni kényelmetlenséget okoz, ezért a metróban és a sorokban azonnal előkapjuk okostelefonunkat
Az eredmény magukat a kutatókat is meglepte. Magára maradva sokan, akik hajlandóak voltak fizetni azért, hogy elkerüljék az áramütést, önként vetették alá magukat ennek a fájdalmas eljárásnak. A férfiaknál 67%, a nőknél 25% volt ilyen.
Hasonló eredményeket kaptak idősekkel, köztük 80 évesekkel végzett kísérletek során is. "Az egyedüllét sok résztvevő számára olyan kényelmetlenséget okozott, hogy önszántából megsértették magukat, csak azért, hogy elvonják a figyelmét a gondolataikról" - összegezték a kutatók.
Éppen ezért, ha egyedül maradunk semmi dolgunk nélkül – a metrókocsiban, a klinikán a sorban, a reptéren várunk egy járatra – azonnal fogjuk a kütyüinket, hogy elütjük az időt.
Meditáció: Állj ellen a gondolat agresszív áramlatának
Ez az oka annak is, hogy sokan nem tudnak meditálni – írja James Kingsland tudományos újságíró a Sziddhárta elméje című könyvében. Hiszen ha csukott szemmel csendben ülünk, gondolataink szabadon kalandozni kezdenek, egyikről a másikra ugrálva. A meditáló feladata pedig az, hogy megtanulja észrevenni a gondolatok megjelenését és elengedni őket. Csak így tudjuk megnyugtatni elménket.
„Az emberek gyakran bosszankodnak, ha minden oldalról beszélnek nekik a tudatosságról” – mondja James Kingsland. „Ennek ellenére lehet, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy ellenálljunk gondolataink agresszív áramlásának. Csak ha megtanuljuk észrevenni, hogyan repülnek oda-vissza, mint a golyók a flipperben, akkor tudjuk szenvtelenül megfigyelni őket, és megállítani ezt az áramlást.
A meditáció fontosságát a tanulmány szerzői is hangsúlyozzák. „Ilyen képzés nélkül az ember valószínűleg minden tevékenységet előnyben részesít a gondolkodással szemben, még azt is, amely árt neki, és amit logikusan kerülnie kell.”