Milyen hatással volt gyermekeinkre a bezártság?

Szakértőnk: Sophie Marinopoulos az pszichológus, pszichoanalitikus, gyermekkori specialista, a PPSP (Prévention Promotion de la Santé Psychique) egyesület és a „Vajas pasta” fogadóhelyeinek alapítója, az „Un virus à deux tête, la famille au time of Covid - 19” szerzője. (LLL szerk.).

Szülők: Hogyan érintette a legfiatalabb gyermekeket az egészségügyi válság, és különösen a fogvatartás időszaka?

Sophie Marinopoulos: Ennek a válságnak a súlyát a kicsik viselték. Ami lehetővé teszi a baba számára, hogy megtelepedjen a világban, az a felnőtt ereje, aki gondoskodik róla. Amikor azonban a félelem gyötrelemgé változott közöttünk, ez a szilárdság hiányzott. A babák megtapasztalták és fizikailag is kifejezték. Ettől kezdve a „Vajas tészta” színvonalon számos telefonhívást kaptunk olyan szülőktől, akik zavartak a kedélyessé vált babáik szomatikus megnyilvánulásaitól, kedély-, alvás- és étkezési zavarokkal. csecsemők, akiknek a figyelmüket nehezen vonták le. Ráadásul a bezártság alatt minden baba elszigetelődött egy felnőtt világban, megfosztva a korábban megszokott társai társaságától, a bölcsődében, a védőnőnél, a parkban vagy az utcán. Még nem mérjük fel, milyen hatással volt rájuk a kapcsolatoktól való megfosztás, de ha tudjuk, hogy a babák mennyire figyelik, hallgatják és felfalják egymást a szemükkel, ez korántsem triviális.

Egyes családok valódi válságokat éltek át. Hogy vannak a gyerekek?

SM : Ha azt mondanám, hogy a gyerekeket nem érintették, az egyenes tagadás lenne. Lehet, hogy továbbra is mosolyognak, de ez nem bizonyítja, hogy jól csinálják! Ha a felnőtt destabilizálódik, az az egész családot destabilizálja, így nagymértékben megnövekszik a házasságon belüli és családi erőszakos helyzetek száma. Forródrótjaink során gyakran közvetlenül az internetre vittük a gyerekeket, hogy megpróbáljuk megnyugtatni őket, és felnőttekkel beszélgettünk, hogy megpróbáljuk megfékezni az erőszakot, hogy megakadályozzuk az erőszak terjedését. Mindenkinek kellett egy hely magának, egy kis magánélet, és a túl sok „együttlét” lett a vége. Számos olyan esetet is megfigyeltünk, amikor a bezárás utáni elválasztások történtek. Az egyensúlyhoz való visszatéréshez óriási kihívás.

Mire lesz szükségük gyermekeinknek, hogy a legtöbbet hozzák ki abból, amit átéltek?

SM : Ma minden eddiginél jobban meg kell szólítani őket a babákhoz, hogy emberi lényként ismerjék el őket. Meg kell adni nekik a szükséges teret a növekedéshez, a játékhoz, a kreativitásuk gyakorlásához, hogy figyelembe vegyék azt, amin keresztülmentek. Intelligensek, szeretnek tanulni, ne rontsunk el mindent azzal, hogy olyan összefüggéseket kényszerítenek rájuk, amit nem tudnak elviselni. Nagy toleranciára van szükségük. Amin keresztülmentek, az nagy erőszak volt: mindenkit a földre jelölt dobozban játszani, aminek a határait nem lépheti át, ez támadásnak minősül, mert szembemegy az igényeivel. Azok számára, akik először mennek haza, be kell menni az iskola elé, megmutatni nekik. Semmiféle tudatosságuk, felkészültségük nem volt. Kihagytunk lépéseket, kihagytuk ezeket a lényeges pillanatokat. Alkalmazkodnunk kell az iskolába lépésük módjához, segítenünk kell őket az alkalmazkodásban, támogatnunk kell őket a lehető legjobban, toleranciával, támogatva őket, üdvözölve, amit a helyzet megéléséről mondanak.

És a nagyobbaknak?

SM : A 8-10 éveseket igencsak felzaklatta az iskolai környezet. A család intim tere és a tanulás iskolai tere közötti zűrzavarral kellett együtt élniük. Nehéz volt elfogadni, főleg, hogy komoly tétje volt: egy gyerek tanulmányi eredményessége nagyon fontos vektora a szülők nárcizmusának. Frontális ütközés történt, a szülők megsérültek, hogy nem mindig tudták munkába vinni gyermeküket. A tanári szakma nagyon nehéz… A szülőknek teret találni a kreativitásnak, játékot találni. Például azzal, hogy játszunk, amikor eladjuk a házunkat angoloknak, matematikát és angolt csinálunk… A családnak szüksége van terekre a szabadsághoz. Meg kell engednünk magunknak, hogy kitaláljuk a saját módunkat a dolgok véghezvitelére, az életre. A család nem fog beleegyezni abba, hogy ugyanabban a tempóban újra elinduljanak, politikai változtatásokat követelnek majd.

Vannak családok, akiknek pozitív élmény volt a bezártság?

SM : A bezártság kedvezett a kiégett szülőknek, de a fiatal szülőknek is: a szülés után a család összeolvadóan él, magába fordul, magánéletre van szüksége. A kontextus megfelelt ezeknek az igényeknek. Ez rávilágít arra, hogy felül kell vizsgálni a szülői szabadság megszervezését, hogy mindkét szülőnek legyen ideje összejönni a baba körül, egy buborékban, minden nyomástól mentesen. Valós szükség van rá.