Mi az a horgász feeder?

A feeder a fenékhez kapcsolódó horgászat egyik fajtája. Bizonyos technikák, rudak és egyéb felszerelések használatán alapul. A feederes horgászat, ellentétben a legtöbb más típusú donkkal, meglehetősen sportos, és a horgász ügyességére összpontosít, nem pedig a fúvókával elhagyott horgok számára.

Etető horgászik feederrel

Maga a „feeder” (etető) szó angol eredetű, jelentése „elosztás”, „etetés”. Ez tükrözi az ilyen eszközök legfontosabb jellemzőjét – horgászbottal horgászbottal, feederrel. Ne tévessze össze a horgászetetőt a rádiós feederrel: az antennaetető egy rádióantennát és vevőt összekötő eszköz, a horgászetető pedig teljesen más. A lényegük azonban ugyanaz – az egyik etető táplálást oszt a halaknak, a másik rádiójelet oszt antenna segítségével.

Az etetőnél azonban egészen különleges az etető. A horgászatot hagyományosan meglehetősen nagy etetőkön végezték, amelyeket kézzel dobtak a vízbe. Vagy általában a csalit a horgászat helyén a fenékre dobták, ahol aztán feküdt és vonzotta a halakat. Az etetőben viszonylag kis mennyiségű csalival kell dolgozni, amelyet nagy távolságra pontosan a horgászhelyre szállítanak.

Az etető egy kis süllyesztő, amelyhez tartozik egy edény, amelybe az ételt öntik. Természetesen egy ilyen etető segítségével kilogramm csali dobása nem fog működni. Ezért magas követelményeket támasztanak minőségével, aromás tulajdonságaival szemben. Ők képesek a halakat messziről a horgászhelyre vonzani. A horgot a horgászzsinórral általában egyedül helyezzük el, és úgy rögzítjük, hogy ne essen nagyon messze az etetőtől.

Sokan saját maguk készítik el így az ételüket. Általában azonban a boltban vásárolhat kész kompozíciót horgászathoz, amely nagyszerűen működik. Tekintettel a horgászathoz használt csali csekély fogyasztására, valamint a gyárilag, szakemberek által készített csali nagyobb hatékonyságára, a kezdő horgászok számára ajánlott nem a legolcsóbb vásárolt kompozíciókkal dolgozni.

Kezdésként ismerkedjen meg néhány elérhető márkával, értse meg, milyen halak harapnak rájuk és hogyan, vannak-e használatuknak jellemzői azon a helyen, ahol horgásznak. És csak ezután érdemes más kompozíciókra váltani, és megpróbálni egyedül csalit készíteni. Általában az összetevők zsemlemorzsa, gabonafélék, talaj.

A feederes horgászatban a feederek a süllyesztő szerepét is betöltik, amelynek a fenéken kell tartania a fúvókát. Általában előnyben részesítik a fémből készült feeder adagolókat, mivel vízbe merítve kicsit másképp viselkednek, mint műanyag tokkal – gyorsabban érnek a fenékre és hatékonyabban táplálkoznak. Ez annak köszönhető, hogy a műanyag ház lebegő tud lenni. Még negatív is, de nagyban befolyásolja a süllyesztő tartási tulajdonságait. Kívánatos, hogy az adagolóban a műanyag alkatrészek tömege és térfogata minimális legyen. De állóvízben, sekély mélységben horgászatkor nagy mennyiségű műanyaggal is használható.

Lapos adagolók adagolóhoz

Pontyhorgászatból jöttek. Minimális műanyag alkatrészeik vannak, így gyorsan elérik az alját. Különböző típusú csalikkal dolgozhatnak, beleértve a meglehetősen viszkózusakat is. Főleg állóvízben használják, mivel az áramlaton lévő csali, különösen száraz, a merülés során kimosódik. Fő tulajdonságuk, hogy jól tartják a sáros fenéken, lapos alappal. A vízi növényzet réteg tetején is megmaradhatnak, ha az alját borítja.

Fogjon lapos etetőket, etető- és pontyfelszereléssel egyaránt. Horgászni bojlikkal is lehet – speciális úszó fúvókák, amelyek a fenék felett vannak, és lehetővé teszik, hogy a hal gyorsan megtalálja a csalit. Az etetőbe általában egy bojlis horgot szúrnak, majd a csali leválasztásával a fenék fölött lebeg. De horgászni rendes csalikkal is lehet. Egyes halak az állati eredetet részesítik előnyben.

Külön érdemes megemlíteni a bendzsó típusú etetőket. Benőtt és iszapos területeken történő horgászathoz használják. A horog általában mindig beleakad a csaliba. Ez megakadályozza a túlcsordulást a dobáson és a füvön való elakadást. Ideálisak kárász fogására benőtt tavakban és mocsarakban, és a parafa típusú felszerelések továbbfejlesztése. A lapos etetőket azonban gyakrabban használják a pontyhorgászok. A klasszikus adagoló egy közönséges adagoló, teherrel és fémhálóval.

Tartók, vezetékek és szerelékek

A feederes horgászat során különféle módszereket alkalmaznak a horog és a süllyesztő rögzítésére a damilhoz. A horgot mindig pórázzal rögzítjük, ami már a horgászzsinórra van rögzítve. Használjon egy horgot, ritkán kettőt. A feeder horgászok körében megrendezett sportversenyek szabályai szerint egy boton egynél több horog használata tilos, de két horog segít gyorsan meghatározni a halak preferenciáit két különböző csali segítségével. Amikor ősszel szeszélyes kárászt vagy csótányt fogsz, ez segít megszabadulni a nullától és többet fogni.

Az etető rögzítése a damilhoz a legváltozatosabb. Egy összetett lehetőséget, amelynek segítségével egy rakomány és egy horoggal ellátott póráz rögzíthető az etetőhöz, etetőszerelésnek nevezzük. Ez határozza meg, hogy az adagoló hogyan lesz felszerelve. A telepítésnek olyannak kell lennie, hogy szabadon lehessen cserélni a vezetékeket és az adagolókat. Az etető fennállása alatt nagyon sokan megjelentek belőlük. A legnépszerűbb montázsok az inline, a paternoster és az anti-wist. Kezdőknek ajánlható az elcsavarodásgátló, de nehéz etetővel horgászatkor ez gyakran meghiúsul – érdemes másik telepítésre váltani.

A feeder kötélzet fő jellemzője, ami megkülönbözteti a pontykötélzettől, hogy a hal harapáskor a teher mozgatása nélkül rántja a zsinórt, és a feszültség átkerül a botra. Nem érzi, és nyugodtan lenyeli a fúvókát, a horgász pedig látja ezt a pillanatot, és elvégzi a vágást. Ez az, ami megkülönbözteti a feeder-t a fenékhorgászat többi típusától – a legmagasabb kapásteljesítmény és a felszerelés érzékenysége.

Bot feeder horgászathoz

A feederen horgászható horgászbot különleges beszélgetés. A dobás orsóval történik, a botot rövidebben használják, mint az úszós horgászatnál, de hosszabb ideig, mint a pergetésnél. A dobást mindig két kézzel a fej fölött kell végrehajtani, közvetlenül a horgász előtt, egy bizonyos tereptárgy irányába. A horgászat sikere a dobás pontosságán múlik, mert ha az etető nagy területen szórja ki a táplálékot a fenéken, a hal nem fog egy helyen állni az egész csomóval. A feederbot klasszikus hossza 12 láb.

Ezért a feederbotok megkülönböztető jellemzője a kellően hosszú nyél ahhoz, hogy két kézzel is meg lehessen tartani. Egy másik fontos jellemző a tegez-típus jelenléte. A tegez hegye egy érzékeny hegy, amely figyelmezteti a horgászt a harapásra. A damilból a feszültség harapáskor átkerül rá, és neki köszönhető, hogy a horgász látja, hogy mit kell horogra kötni. Általában 30-70 cm hosszú.

A tegez típusú érzékenysége határozza meg, hogy milyen terhelés mellett hajlik meg körülbelül 90 fokot. Hagyományosan unciát használnak a jelölésre, mivel a feeder angol tackle. De néha láthatja a megnevezéseket grammban. Egy uncia körülbelül 28 gramm. A legnépszerűbb tegez típusok az egy, két és három uncia. Általában egy hármas készlet is elegendő a horgászathoz, de néhányan öt-hat darabot is szállítanak. A tegez típusú anyaga üvegszál vagy szénszál. Mindig monolitra készülnek.

Általában a tegez hegyét úgy helyezik el, hogy a zsinór enyhén feszes legyen, és kissé meghajlítva. Ritkán használt 40 foknál nagyobb hajlítás. De nem kell túl alacsonyra hajolnia, mivel a damil lazasága hatással lesz mind a harapás természetére, mind a külső tényezők hatására az ostor viselkedésére. Horgászat közben több cserélhető hegyre van szüksége, hogy mind a terhelés alatt, mind a hal harapása alatt, mind az áramlat vagy a szél természete alatt fel tudja venni.

Nem szükséges húzni az ostort, mivel a hal ellenállást is érez, és ennél az erőfeszítésnél rosszabb lesz a fenék terhelése. A szénszálas hegyek kevésbé vannak kitéve a ciklikus ingadozásoknak, és jobban teljesítenek a pályán. Az üvegszálasak puhábbak, és még a kis halaknál is a legóvatosabb harapást mutatják. A szerző inkább a szénszálat kedveli, de az üvegszálnak megvannak a rajongói.

A rúdteszt az a súly, amelyet egy bot kezelésére terveztek. Ennek semmi köze a tegez típusú teszthez, és az utóbbit inkább a berendezés megtartására szolgáló terhelés tulajdonságai, a harapás jellege és a harapásrögzítési zavarok alapján választják ki. A teszt megmutatja, hogy ezzel a bottal mekkora maximális terhelést lehet dobni. A nehéz etetőket az áramlatba, illetve nagy mélységben történő horgászatkor a parttól nagy távolságra kell elhelyezni. Tüdő – ha rövid távolságon és állóvízben horgászik.

Általában pozitív kapcsolat van a rúd hossza és a teszt között. Például a hosszú adagolóknak nagyobb a próbája, mivel ezeket hosszú dobásra tervezték, és erősebben kell húzni a zsinórt, hogy horgászat közben ne okozzon kilengést. A rövid adagolóknak kevesebb a tesztje. A pickerek minimális teszttel rendelkeznek – a botok, amelyeket nagyon rövid távolságon történő tempóhorgászatra terveztek.

Az etető másik jellemzője a gyakran elhelyezkedő gyűrűk, különösen a térd felső részén. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a botnak jól kell működnie, az egész blankkal dobáskor. Ekkor a nehéz adagoló pontosabban és messzebbre repül. Hiszen a fogás a pontosságon múlik! A gyűrűk természetesen megváltoztatják a bot egyensúlyát, de mivel a feeder általában 50 grammos vagy annál nagyobb terhelést dob ​​fel, ez nem olyan jelentős, mint a pergető és match horgászatnál.

Orsók és zsinórok

Mivel a horgászat meglehetősen nehéz bottal történik, erős feederrel a végén, ezért a feederhorgászatban meglehetősen erős és nagy tehetetlenségi orsókat használnak. A sebességváltó egészére nézve ez nem igazán befolyásolja, de lehetővé teszi a drága, de kis teljesítményű tekercsek meghibásodásának és meghibásodásának elkerülését. Általában 3000 vagy annál nagyobb orsószámú tekercseket használnak, amelyek húzóereje legalább 7-8 kg, és csak kis tekercseket használnak a pickereken.

Mivel a feederes horgászatban az a legfontosabb, hogy a dobás pontossága nagyon fontos, a damil hosszát rögzítik. A megfelelő dobócél kiválasztásával és a zsinór rögzítésével újra és újra a megfelelő helyre dobhatod, ahol a halak felhalmozódása az állandó csali utánpótlásnak köszönhetően biztosított. A damil rögzítése az orsón lévő retesz segítségével történik. Ez egy speciális klip, amelyhez a damil a kívánt hosszban kezdődik. Ebben az esetben a dobás olyan legyen, hogy a végén a rúd megemelkedjen, és a dobás végén elnyeli a rántást. A kapcsok nélküli orsók feeder horgászatra nem alkalmasak.

A lökésvezető segít jelentősen növelni a dobási távolságot egy adagolóval. Ami? A helyzet az, hogy a horgászzsinór fő erőfeszítése az öntés során tapasztalható. A túl vékony damilok kevésbé ellenállnak a repülő terhelésnek, lelassítják azt, és jobban mutatják magukat horgászat közben. De gyakran letörnek öntés közben.

Ezért egy vastagabb és tartósabb damildarabot kötnek. Teljesen le kell fednie a terhelés túlnyúlását a csúcstól, a rúd hosszát, és körülbelül egy méterig az orsóra kell mennie. Öntéskor kibírja a nagy terhelés gyorsulását, utána repül a főzsinór. A tegez típusú használata speciális kötőcsomók és tegez típusú rudak használatát foglalja magában, ahol megnövelt gyűrűket szerelnek fel a csomó áthaladására.

Feederes horgásztechnika

Az etetőn horgászó emberek bizonyos horgásztaktikákat követnek. Mindenkinek megvan a saját taktikája, és sok tényezőtől függ, beleértve a felszerelést és a szokásokat.

De a fogás alapvető sorrendje a következő:

• A halász odajön a tóhoz, és letelepszik a neki tetsző helyre. Ülések, állványok, kert felszerelése. A ketrec vízbe eresztése az első hal előtt rossz előjel, valamint az első hal elengedése, még ha kicsi is.
• A tározó fenekének vizsgálata folyamatban van. Ehhez használjon speciális marker súlyokat és visszhangjelzőket, jig technikákat a mélységek és a zuhanások meghatározására. Meghatározzák a fenék jellegét, kiválasztják a kagylós területeket, az asztalokat és a széleket, ahol halak jöhetnek. Célszerű tiszta, gubancoktól és fűtől mentes aljzatot választani. Ez a szakasz az egyik legfontosabb a horgászatban.
• Kezdő etetést kell létrehozni egy vagy több helyen. A helyek nem lehetnek 30 méternél közelebb egymástól, hogy ne szakítsák meg a halakat egymástól. Etetéshez használjon nagyobb etetőt, mint a hagyományos horgászathoz.
• Szereljen be egy működő adagolót, amely kisebb. Pórázt tettek horoggal, fúvókát tettek. Etetett helyen fogni.
• Ha szükséges, állítsa be a póráz hosszát, a csali összetételét, változtassa meg a tegez típusát. Ha a harapás abbamaradt, további etetéseket készíthet, és megváltoztathatja a horgászat helyét.