tartalom
„Az internet – nem hoz össze. Ez a magány gyűjteménye. Úgy tűnik, együtt vagyunk, de mindannyian. A kommunikáció illúziója, a barátság illúziója, az élet illúziója… «
A fenti idézet Janusz Wisniewski „Magányosság a weben” című könyvéből pontosan tükrözi a mai állapotokat. De alig 20 évvel ezelőtt, anélkül, hogy a kényelemre gondolt volna, kempingezni mehetett a barátaival. Emlékszel, hogyan vertek sátrat, énekeltek dalokat gitárral a tűz mellett, hogyan úsztak meztelenül a hold alatt? És mennyire volt kínos beszélgetést kezdeni egy olyan lánnyal, akit annyira kedveltél? És milyen öröm volt, amikor az otthoni telefonszám kincses számait felírták egy papírra…
Emlékszel? Hogy várt apja szigorú hangja a telefon másik végén, aztán azok a hold alatti séták, és persze az az első kínos csók. Úgy tűnt, itt a boldogság! A boldogság, ami elöntött, amikor hazaugrott, felhőtlen jövőről álmodozva. És az sem baj, hogy van még annyi év kiképzés, éjszakai munka, üres pénztárca és szűk kollégiumi szoba. A legfontosabb a megértés volt: „Ott várnak rám. Nem vagyok egyedül".
A technológia egyesíti a világot, de elválaszt minket
De most mi van? Úgy tűnik, a globális kommunikáció korszakában nem lehetünk egyedül, mert rokonaink, barátaink, ismerőseink egy kattintásra vannak tőlünk. Könnyedén megtalálhatja érdeklődési körébe tartozó barátokat, hasonló gondolkodású embereket, vagy szabadon flörtölhet a társkereső alkalmazásokban.
De valamiért a magány a világon nem csökken évről évre. Éppen ellenkezőleg, egyre többen tesznek fel maguknak egyszerű és egyben ijesztő kérdéseket:
Miért vagyok olyan egyedül?
Miért nem tudok ilyen sokáig normális kapcsolatokat kiépíteni?
Tényleg nem maradtak normális férfiak (nők)?
Mi az oka a növekvő globális magánynak, és hol keressük a választ ezekre az egyszerű kérdésekre?
Szemünk előtt a teljes értékű kommunikációt felváltja a felületes levelezés. Hangulatjelek szavak helyett, rövidítések a nyelv integritása helyett – a jelentések helyettesítése érzelmileg elszegényíti az ilyen párbeszéd résztvevőit. Az emoji érzelmeket lop el.
Az ellenkező nemmel való kommunikáció során nem sikerül egy személyre koncentrálni, kialakul a végtelen választás illúziója. Végül is elég megnyomni az „eltávolítani a párokból” gombot, és folytatni a végtelen utazást a weben. A rákényszerített sztereotípiák és minták világába, ahol ugyanazok a magányos emberek laknak, mint mi.
E világ minden lakója rendelkezik saját közösségimédia-fiókkal, saját maga továbbfejlesztett változatával.: itt és siker, és szépség, és elme. Ideális és ilyen szerencsétlen felhasználók kaleidoszkópja.
Tanulj meg újra lenni, nem látszani
Akkor miért olyan nehéz kapcsolatokat építeni? Úgy tűnik, hogy a tökéletes herceg vagy hercegnő képe készen áll. Menjen a tucatnyi társkereső oldal egyikére – és menjen! A kudarc azonban éppen azért vár ránk, mert önmagunk legjobb verziójának sokszor semmi köze a való élethez. És idővel nemcsak mi kezdünk el hinni ebben a hamis képben, hanem egy lehetséges partnerrel szemben is ugyanazokat az irreális elvárásokat építjük fel.
A problémát súlyosbítja, hogy a képernyő másik oldalán a helyzet tükröződik: ugyanaz a szeretetlen, alacsony önértékelésű gyerek néz ránk, aki tökéletlenségét egy gyönyörű burkolólap mögé próbálja elrejteni, akiért belép a A való világ nehéz feladat a kialakulatlan félelmek és komplexusok miatt:
kisebbrendűségi komplexus (önbizalomhiány),
elhagyott komplexus (félelem az elutasítástól),
remetekomplexus (a felelősségtől és az intimitástól való félelem),
mindenhatósági komplexus (én vagyok a legjobb, és lehetetlen nem szeretni).
Ezeknek a problémáknak a kombinációja vezet oda, hogy a legtöbb online randevú a virtuális világban ér véget, és minden nap feltölti a magány feneketlen malacperselyét a való világban.
Mit tegyünk és hogyan lehet végre kilépni ebből az ördögi körből?
Engedd meg magadnak, hogy tökéletlen legyél
Legfontosabb tipp: Fontos, hogy hajlandó legyél kilépni a virtuális komfortzónádból, és szembenézni a félelmeiddel. Sok félelem lehet. Ez a zavartól való félelem (hülyének tűnhetek, ha valamit rosszul mondok), az elutasítástól való félelem (főleg, ha ilyen negatív élmény volt a múltban), az intimitástól való félelem, különösen az intim (hogy a kép vagy kép a közösségi háló a valóságban összeomlik). Ez persze nem egyszerű, de itt segítségedre lesz a felismerés, hogy nem vagyunk tökéletesek, és ez a tökéletlenség teljesen normális!
Néhány egyszerű, de hatékony tipp az élő kommunikációhoz
Segítenek legyőzni félelmeidet, és végre belépni a való világba.
Ütemezzen be egy dátumot egy adott dátumra és időpontra. Ne félj hangot adni kívánságaidnak.
Kezelje a randevút kalandként, új élményként. Ne tegyél rá azonnal nagy fogadásokat. Ez segít csökkenteni a szorongást.
Vallja be aggodalmát partnerének. Ez az első lépés ahhoz, hogy önmagad legyél, és megmutasd, hogy élő ember vagy.
Hagyd abba a kifogások keresését (rossz mai állapot, hangulat, nap, holdfázis), kövess egy világosan meghatározott tervet.
Éld meg a pillanatot itt és most. Ne gondold a partnered helyett, hogy mit gondolnak rólad, hogyan nézel ki.
Koncentrálj az érzelmekre, hangokra, ízekre.
És ami a legfontosabb, ne feledje, hogy egyetlen virtuális helyettesítő sem helyettesítheti az élő emberi kommunikációt, bármilyen tökéletes legyen is.