7 meglepő tény, amely segíthet a zseni felnevelésében

Először is határozzuk meg, kit tekintünk zseninek. Ez egy ember, akinek találmánya megváltoztatja az emberiség sorsát. Ahogy Arthur Schopenhauer írta: „A tehetség olyan célpontot talál el, amelyet senki sem tud eltalálni, a zseni olyan célt talál el, amelyet senki sem lát.” És hogyan lehet ilyen embert nevelni?

A zseni természete még mindig rejtély, és még senki nem talált ki receptet a zseni felnevelésére. Alapvetően a szülők igyekeznek szinte a bölcsőtől kezdve elkezdeni gyermekük fejlesztését, különböző tanfolyamokra, órákra jelentkeznek, kiválasztják a legjobb iskolát, és több száz oktatót alkalmaznak. Működik? Természetesen nem.

Elég csak felidézni, hogy a legtöbb zseni nem ideális körülmények között nőtt fel. Senki sem kereste számukra a legjobb tanítókat, nem teremtett steril körülményeket és nem védte meg őket az élet minden viszontagságától.

A „Geography of Genius. Hol és miért születnek nagyszerű ötletek? Eric Weiner újságíró azokat az országokat és korszakokat tárja fel, amelyek nagyszerű embereket adtak a világnak. Útközben pedig bebizonyítja, hogy a zűrzavar és a káosz kedvez a zseniknek. Ügyeljen ezekre a tényekre.

A Geniusnak nincs specializációja

A szűk határok akadályozzák a kreatív gondolkodást. Ennek az elképzelésnek az illusztrálására Eric Weiner felidézi az ókori Athént, amely a bolygó első zseniális melegágya volt: „Az ókori Athénban nem voltak hivatásos politikusok, bírák, de még papok sem.

Mindenki mindent megtehetett. A katonák verseket írtak. A költők háborúba indultak. Igen, hiányzott a szakmaiság. De a görögöknél az ilyen amatőr megközelítés kifizetődött. Gyanakodtak a specializációra: az egyszerűség zsenialitása győzött.

Itt helyénvaló felidézni Leonardo da Vincit, aki egyben volt feltaláló, író, zenész, festő és szobrász is.

A zseninek nincs szüksége csendre

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy nagy elme csak saját irodája abszolút csendjében tud dolgozni. Semmi sem zavarhatja őt. A British Columbia és a Virginia Egyetem kutatói azonban kimutatták, hogy az alacsony – akár 70 decibeles – háttérzaj is segíti a határokon kívüli gondolkodást. Tehát ha kreatív megoldásra van szüksége, próbáljon meg dolgozni egy kávézóban vagy egy padon. És tanítsa meg gyermekét házi feladat elvégzésére, például bekapcsolt tévé mellett.

A zsenik nagyon termékenyek

Szó szerint tombolnak az ötletek – de nem mindegyik végzetes. Egy felfedezést több teljesen haszontalan találmány vagy téves hipotézis előz meg. A zsenik azonban nem félnek a hibáktól. Fáradhatatlanok a munkájukban.

És néha véletlenül teszik meg fő felfedezésüket, miközben valami egészen máson dolgoznak. Tehát ne féljen új megoldásokat kínálni, és tanítsa meg gyermekét, hogy ne csak az eredményért, hanem a mennyiségért is dolgozzon. Például Thomas Edison találmányát – egy izzólámpát – 14 évnyi sikertelen kísérlet, kudarc és csalódás előzte meg.

Séta közben ragyogó gondolatok jutnak eszünkbe

Friedrich Nietzsche bérelt egy házat a város szélén – kifejezetten azért, hogy gyakrabban járhasson. „Minden igazán nagyszerű gondolat jut eszünkbe séta közben” – érvelt. Jean-Jacques Rousseau szinte egész Európát bejárta. Immanuel Kant is szeretett sétálni.

Marilee Opppezzo és Daniel Schwartz stanfordi pszichológusok kísérletet végeztek a séta pozitív hatásának bizonyítására a kreatív gondolkodás képességére: két embercsoport végzett egy tesztet a divergens gondolkodásról, vagyis a problémák eltérő és olykor nem várt módon történő megoldásának képességéről. De az egyik csoport járás közben, míg a másik csoport ülve végezte el a tesztet.

Az ilyen gondolkodás spontán és szabad. És kiderült, hogy járás közben javul. Ráadásul nem a díszletváltásban van a lényeg, hanem a mozgás tényében. Akár futópadon is járhatsz. 5-16 perc elegendő a kreativitás ösztönzéséhez.

A zseni ellenáll a körülményeknek

Van egy mondás: „A szükség a találmány anyja”, de Eric Weiner kész megkérdőjelezni. A zseninek ellenállnia kell a körülményeknek, mindennek ellenére dolgoznia, le kell győznie a nehézségeket. Helyesebb lenne tehát azt mondani: "A reakció a zseniális találmány fő feltétele."

Stephen Hawking halálos betegséggel küzdött. Ray Charles korán elvesztette látását, de ez nem akadályozta meg abban, hogy nagyszerű jazzzenész legyen. A szülők elhagyták Steve Jobst, amikor még csak egy hetes volt. És hány zseni élt szegénységben – és ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a legnagyobb műalkotásokat alkossanak.

Sok zseni menekült

Mi a közös Albert Einsteinben, Johannes Keplerben és Erwin Schrödingerben? Mindegyiküknek különböző körülmények miatt el kellett hagynia szülőhazáját, és idegen országban kellett dolgoznia. Az elismerés elnyerésének és az idegen országban való élethez való joguk bizonyításának szükségessége egyértelműen serkenti a kreativitást.

A zsenik nem félnek kockázatot vállalni

Az életüket és a hírnevüket kockáztatják. „A kockázat és a kreatív zsenialitás elválaszthatatlanok egymástól. Egy zseni azt kockáztatja, hogy kivívja a kollégák nevetségessé tételét, vagy ami még rosszabb” – írja Eric Weiner.

Howard Hughes többször is veszélybe sodorta az életét, és balesetekbe keveredett, de továbbra is egyedül folytatta a repülőgépek tervezését és a tesztek elvégzését. Marie Skłodowska-Curie egész életében veszélyes mértékű sugárzással dolgozott – és tudta, mibe keveredett.

Csak a kudarctól, az elutasítástól, a nevetségességtől vagy a társadalmi elszigeteltségtől való félelem legyőzésével lehet ragyogó felfedezést tenni.