A megbocsátás képessége

Kisebb-nagyobb mértékben mindannyian tapasztaltunk már árulást, tisztességtelen és méltatlan bánásmódot. Bár ez egy normális életjelenség, ami mindenkivel megtörténik, néhányunknak évekbe telik, amíg elengedjük a helyzetet. Ma arról fogunk beszélni, hogy miért fontos megtanulni megbocsátani. A megbocsátás képessége minőségileg megváltoztathatja az életét. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy kitörölöd az emlékezeted, és elfelejted a történteket. Ez nem jelenti azt sem, hogy az a személy, aki megsértett, megváltoztatja a viselkedését, vagy bocsánatot akar kérni – ez rajtad kívül áll. A megbocsátás azt jelenti, hogy elengedjük a fájdalmat és a haragot, és előre haladunk. Van itt egy érdekes pszichológiai szempont. Már a gondolata is elviselhetetlen, hogy valakit büntetés nélkül hagyjanak (sokkal kevésbé megbocsátanak neki!) minden tettük után. Igyekszünk „kiegyenlíteni az állást”, azt akarjuk, hogy érezzék azt a fájdalmat, amit okoztak nekünk. Ebben az esetben a megbocsátás nem más, mint önmagunk elárulása. Valahogy fel kell adnia ezt a harcot az igazságért. A harag felforrósodik benned, és a méreganyagok szétterjednek a testben. De a lényeg: a harag, a harag, a harag érzelmek. Az igazságosság vágya hajtja őket. Ezen negatív érzelmek leple alatt nehéz megértenünk, hogy a múlt a múltban van, és ami történt, az megtörtént. Az igazság az, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy feladjuk a reményt, hogy a múlt megváltozhat. Tudva, hogy a múlt mögöttünk van, megértjük és elfogadjuk, hogy a helyzet nem tér vissza, és nem lesz olyan, amilyennek szerettük volna. Ahhoz, hogy megbocsássunk egy embernek, egyáltalán nem szabad arra törekednünk, hogy kilépjünk. Még csak nem is kell barátkoznunk. Fel kell ismernünk, hogy egy személy nyomot hagyott a sorsunkban. És most tudatos döntést hozunk, hogy „begyógyítjuk a sebeket”, függetlenül attól, hogy milyen hegeket hagynak. Őszintén megbocsátva és elengedve bátran haladunk előre a jövő felé, nem engedve, hogy a múlt többé irányítson bennünket. Mindig fontos emlékeznünk arra, hogy minden cselekedetünk, egész életünk folyamatosan meghozott döntések eredménye. Ugyanez igaz, amikor eljön a megbocsátás ideje. Mi csak ezt a döntést hozzuk. A boldog jövőért.

Hagy egy Válaszol