A hús a Közel-Kelet vallási és társadalmi kultúrájának fontos tulajdonsága, és készek-e lemondani róla a gazdasági és környezeti problémák megoldása érdekében? Amina Tari, a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) aktivistája felkeltette a jordán média figyelmét, amikor salátaruhát viselve kiment Amman utcáira. A „Legyen a vegetarianizmus részed” felhívással próbálta felkelteni az érdeklődést az állati eredetű termékek nélküli étrend iránt.
Jordánia volt a PETA világkörüli turnéjának utolsó állomása, a saláta pedig talán a legsikeresebb kísérlet volt arra, hogy az arabokat a vegetarianizmusról gondolják. Az arab országokban a vegetarianizmus melletti érvek ritkán váltanak ki választ.
Sok helyi értelmiségi, sőt állatvédő szervezetek tagja is azt mondja, hogy ez a keleti mentalitás számára nehéz fogalom. A PETA egyik aktivistája, aki nem vegetáriánus, felháborodott a szervezet egyiptomi akcióin.
„Egyiptom nem áll készen erre az életmódra. Vannak más szempontok is az állatokkal kapcsolatban, amelyeket először érdemes figyelembe venni” – mondta.
És bár Jason Baker, a PETA ázsiai-csendes-óceáni részlegének igazgatója megjegyezte, hogy a hús eltávolításával az étrendből „többet teszel az állatokért”, az ötlet nem kapott sok támogatást. A kairói aktivistákkal folytatott beszélgetések során világossá vált, hogy a vegetarianizmus „túl idegen fogalom” a közeljövőben. És igazuk lehet.
Már a láthatáron a ramadán, majd az áldozati ünnep, egy ünnep, amikor a világon muszlimok milliói vágnak áldozati juhokat: fontos, hogy ne becsüljük alá a hús jelentőségét az arab kultúrában. Mellesleg, az ókori egyiptomiak az elsők között tették házi kedvencekké a teheneket.
Az arab világban van egy másik erős sztereotípia a hússal kapcsolatban – ez a társadalmi státusz. Itt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak a húst mindennap, és a szegények is erre törekszenek.
Egyes újságírók és tudósok, akik megvédik a nem vegetáriánusok álláspontját, azzal érvelnek, hogy az emberek egy bizonyos evolúciós pályán mentek keresztül, és elkezdtek húst enni. De itt felvetődik egy másik kérdés: nem jutottunk-e el olyan fejlettségi szintre, hogy önállóan választhassunk életformát – például olyat, amely nem teszi tönkre a környezetet, és nem okoz több millió ember szenvedést?
Arra a kérdésre, hogy hogyan fogunk élni a következő évtizedekben, a történelem és az evolúció tekintet nélkül kell megválaszolnunk. A kutatások pedig azt mutatják, hogy a növényi alapú étrendre váltás az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a klímaváltozás elleni küzdelemnek.
Az ENSZ kijelentette, hogy az állattenyésztés (legyen az ipari léptékű vagy hagyományos gazdálkodás) a környezetszennyezés két-három fő okának egyike minden szinten – a helyitől a globálisig. És éppen az állattenyésztéssel kapcsolatos problémák megoldása kell, hogy legyen a legfontosabb a talajkimerülés, a légszennyezés és a vízhiány, valamint a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Más szóval, még ha nincs is meggyőződve a vegetarianizmus erkölcsi előnyeiről, de érdekli bolygónk jövője, akkor is érdemes felhagyni az állatevéssel – környezetvédelmi és gazdasági okokból.
Ugyanabban az Egyiptomban több százezer szarvasmarhát importálnak vágásra, valamint lencsét, búzát és a hagyományos egyiptomi étrend egyéb összetevőit. Mindez sok pénzbe kerül.
Ha Egyiptom ösztönözné a vegetarianizmust, mint gazdaságpolitikát, a rászoruló és az emelkedő húsárak miatt panaszkodó egyiptomiak millióit meg lehetne etetni. Emlékezetünk szerint 1 kilogramm eladásra szánt hús előállításához 16 kilogramm takarmány szükséges. Ez a pénz és a termékek, amelyek megoldhatják az éhező lakosság problémáját.
Hossam Gamal, az egyiptomi mezőgazdasági minisztérium egyik tisztviselője nem tudta megnevezni a hústermelés csökkentésével megtakarítható pontos összeget, de „több milliárd dollárra” becsülte.
Gamal így folytatja: "Emberek millióinak egészségét és életmódját javíthatnánk, ha nem kellene annyi pénzt költenünk a húsevés iránti vágy kielégítésére."
Más szakértőkre mutat rá, például arra, hogy a takarmánynövények telepítése miatt csökken a lakhatásra alkalmas földterület. „A bolygó jégmentes területének közel 30%-át jelenleg állattenyésztésre használják” – írja Vidal.
Gamal szerint az egyiptomiak egyre több húst esznek, és egyre nagyobb az igény az állattartó telepekre. A Közel-Keleten fogyasztott húskészítmények több mint 50%-a üzemi gazdaságokból származik – mondta. A húsfogyasztás csökkentésével úgy érvel, hogy „egészségesebbé tehetjük az embereket, minél több embert élelmezhetünk, és javíthatjuk a helyi gazdaságot, ha a mezőgazdasági területeket rendeltetésszerűen használjuk: a jelenleg importált növényekre – lencse és babra”.
Gamal azt mondja, hogy egyike a kevés vegetáriánusnak a minisztériumban, és ez gyakran probléma. „Brit kritizálnak, amiért nem eszek húst” – mondja. "De ha azok az emberek, akik ellenzik az ötletemet, a gazdasági és környezeti valóságon keresztül néznék a világot, akkor látnák, hogy valamit ki kell találni."