A nyugat-bengáli Kalkuttától 120 km-re északra, a Gangesz szent folyó partján található egy Mayapur nevű spirituális központ. Ennek a projektnek az a fő gondolata, hogy megmutassa, hogy a modern civilizációnak van egy valódi alternatívája, amely lehetővé teszi egy alapvetően más boldogság megtalálását.
Ugyanakkor az ottani ember külső tevékenysége semmiképpen sem rombolja le a környezetet, mert ez a tevékenység az ember, a természet és Isten közötti mély kapcsolat megértésén alapul.
A Mayapurt 1970-ben alapította a Krisna-tudat Nemzetközi Társasága, hogy gyakorlatilag megtestesítse a védikus filozófia és kultúra gondolatait.
Íme, négy kardinális lépés, amelyek gyökeresen megváltoztatják a társadalom egész légkörét: a vegetarianizmusra való áttérés, az oktatási rendszer spiritualizálása, a boldogság nem anyagi forrásaira való átállás és az urbanizáció elutasítása az agrárgazdaságra való átálláson keresztül.
Annak ellenére, hogy ezek a gondolatok a modern nyugatiak számára valószínûtlennek tûntek, a Védák nyugati követõi indították el ezt a projektet, és csak késõbb húzták fel magukat az indiánok, akik számára ez a kultúra hagyományos. 34 éve több templom, iskola, farm, számos szálloda, ashram (szellemi szálló), lakóépület és számos park épült a központban. Idén kezdődik egy gigantikus védikus planetárium építése, amely bemutatja a bolygórendszerek és életformák különböző szintjeit, amelyek ott laknak. Mayapur már most rengeteg zarándokot vonz, akik érdeklődnek a rendszeres fesztiválok iránt. A hétvégén akár 300 ezer ember is áthalad ezen a komplexumon, akik főleg Kalkuttából érkeznek, hogy megnézzék ezt a földi paradicsomot. A védikus időkben egész India ilyen volt, de a Kali Yuga (a tudatlanság korszaka) eljövetelével ez a kultúra pusztulásba esett.
Miközben az emberiség a civilizáció alternatíváját keresi, amely elpusztítja a lelket, az indiai kultúra a szellemi mélységében felülmúlhatatlanul emelkedik ki a romok alól, amelyek alá a Nyugat megpróbálta eltemetni. Most maguk a nyugatiak vállalják a vezetést e legrégebbi emberi civilizáció újjáélesztésében.
A felvilágosult, civilizált társadalom első feladata, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek arra, hogy szellemi potenciáljukat maximálisan kibontakoztathassák. Az igazán kulturált ember nem korlátozódik az elmúló boldogságra, az alapvető táplálék-, alvás-, szex- és védelemigény kielégítésére – mindez még az állatok számára is elérhető. Az emberi társadalom csak akkor nevezhető civilizáltnak, ha az Isten természetének, a Világegyetem és az élet értelmének megértésének vágyán alapul.
A Mayapur egy olyan projekt, amely azok álmát testesíti meg, akik a természettel és Istennel való harmóniára törekednek, ugyanakkor a társadalom aktív tagja maradnak. Általában a spirituális szféra iránti fokozott érdeklődés elfordítja az embert a világi dolgoktól, és társadalmilag haszontalanná válik. Hagyományosan Nyugaton az ember egész héten dolgozik, megfeledkezve az élet legmagasabb céljáról, és csak vasárnap mehet templomba, gondolhat az örökkévalóságra, de hétfőtől ismét világi felhajtásba merül.
Ez a modern emberben rejlő tudat kettősségének tipikus megnyilvánulása – ki kell választani a kettő közül az egyiket – az anyagot vagy a szellemet. De a védikus Indiában a vallást soha nem tekintették „az élet egyik aspektusának”. A vallás maga volt az élet. Az élet teljes mértékben egy spirituális cél elérésére irányult. Ez a szintetikus megközelítés, amely egyesíti a szellemi és az anyagiakat, harmonikussá teszi az ember életét, és megszabadítja attól, hogy a végletekig rohanjon. A nyugati filozófiától eltérően, amelyet a szellem vagy az anyag elsődlegességének örök kérdése gyötör, a Védák Istent hirdetik mindkettő forrásának, és arra szólítanak fel, hogy életed minden területét az Ő szolgálatára fordítsd. Így már a napi rutin is teljesen spiritualizálódott. Ez az elképzelés Mayapura spirituális városának alapja.
A komplexum közepén található egy templom két óriási oltárral két teremben, amelyek egyidejűleg 5 fő befogadására alkalmasak. Az ott élőkben fokozott a lelki éhség, ezért a templom sosem üres. Az Isten szent neveinek állandó éneklésével kísért rituálék mellett reggel és este előadásokat tartanak a templomban a védikus szentírásokról. Mindent virágok és isteni illatok temetnek el. Minden oldalról a spirituális zene és az ének édes hangjai hallatszanak.
A projekt gazdasági alapja a mezőgazdaság. A Mayapurt körülvevő területeket csak kézzel művelik meg – alapvetően nem használnak modern technológiát. Bikákra szántják a földet. Tüzelőanyagként tűzifát, száraz trágyapogácsát és trágyából nyert gázt használnak. A kézi szövőszék len- és pamutszövetet biztosít. Gyógyszerek, kozmetikumok, színezékek helyi növényekből készülnek. A tányérokat szárított préselt levelekből vagy banánlevélből, a bögréket meg nem keményített agyagból készítik, és használat után ismét visszakerülnek a földre. Nem kell mosogatni, mert a tehenek megeszik a többi étellel együtt.
Most teljes kapacitással a Mayapur 7 ezer embert tud befogadni. A jövőben lakossága nem haladhatja meg a 20 ezret. Az épületek közötti távolságok kicsik, szinte mindenki gyalogosan mozog. A leghamarabb kerékpárt használnak. A nádtetős vályogházak harmonikusan megférnek egymással a modern épületek mellett.
A gyerekek számára nemzetközi általános és középiskola működik, ahol az általános műveltségi tárgyak mellett a védikus bölcsesség alapjait adják, zenét, különféle alkalmazott tudományokat tanítanak: számítógépes munkavégzés, ájurvédikus masszázs stb. iskola, nemzetközi bizonyítványt állítanak ki, amely lehetővé teszi, hogy egyetemre lépjen.
Azok számára, akik tisztán spirituális életnek szeretnék magukat szentelni, van egy spirituális akadémia, amely papokat és teológusokat képez. A gyerekek a test és a lélek harmóniájának tiszta és egészséges légkörében nőnek fel.
Mindez feltűnően különbözik a modern „civilizációtól”, amely arra kényszeríti az embereket, hogy koszos, túlzsúfolt, bűnözéssel teli városokban húzódjanak meg, veszélyes iparágakban dolgozzanak, mérgezett levegőt szívjanak be és mérgező ételeket egyenek. Ilyen borús jelennel az emberek egy még rosszabb jövő felé tartanak. nincs lelki célja az életben (az ateista nevelés gyümölcsei). De ezeknek a problémáknak a megoldása nem igényel befektetést, csak helyre kell állítani az emberek látását, megvilágítva az életet a spirituális tudás fényével. Miután megkapták a lelki táplálékot, maguk is természetes életmódra törekednek.